Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. népsűrűség mellett és nagy igénytelenségben Magyarország egyik legősibb népfajtája, a göcseji él. Ennek a népnek szociális érdekeit általános szesztermelési és szeszértékesítés-politikai érdekekből mégsem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. A törvényjavaslat 25. §-ának (7) bekezdése azt a kitételt tartalmazza, bogy szeszfőzés céljára csak nem direkt-termő szőlőből származó bort szabad felhasználni, a továbbiakban pedig három esztendei időt szab meg a javaslat arra, amíg direkt-termő szőlőből maximálisan 8000 hektoliter szesz még kifőzhető lesz. Egyáltalában nem tartom szerencsésnek ezt a kérdést ilyen kategorikusan megoldani ós ismétlem, arra a vidékre ez végtelenül káros. Ott a nemesebb fajta szőlők termelése nem minden tekintetben fizetődik ki, legalább is nem minden helyen és vannak olyan területrészek, ahol egyáltalában nem. Viszont nagyon sűrűn lakott vidék az, ahol a termőföld nagyon drága, mert hiszen csupa törpebirtokosok lakják. Nem lehet tehát arra gondolni, hogy kivágják a szőlőt olyan területekről, amelyeket másra, mint erdőterület céljára, nem is lehetne használni, minthogy a- megművelésük lehetetlen volna. Ezeket a szőlőket tehát fenn kellene tartani vagy legalább is kivételesen módot kellene adni arra, hogy ezeken a helyeken megmaradjon a direkt-termő szőlők termelési lehetősége és ha nem is nagyobb keretben, legalább is ennek a 3000 hektoliteres szeszmenynyiségnek keretében meg kellene hagyni éppen azért, mert ezen a vidéken a nép életlehetőségét nagy mértékben ez adja. Másként segíteni ezen a vidéken nagyon nehéz. Ha tehát teljes mértékben bezárjuk az ajtót az előtt, hogy ez a kifőzés, ha kivételesen is, fennmaradjon, ez nagy kárt jelenthet, főképp szociális téren. Éppen ezért figyelmeztetem a miniszter urat, hogy ha már minden olyan törvényjavaslatnál, amely a nagyok érdekeit érinti, mint például a hitbizományi törvényjavaslatnál, vagy a földreformnál, mindenütt nyitott ajtót hagytunk a törvényekben, amelyen ki tudtak sétálni, vagy a miniszternek módjában volt a még a törvény intencióját is megváltoztatni, akkor ebben az esetben, ahol a kisemberek érdekéről van szó, mindenesetre meg kellene hagyni a lehetőséget, hogy egyes helyeken f kivételesen fennmaradjon a direkt-termő szőlőfajták termelése. Ismétlem, ez a kérdés egy egészen nagy vidéket érint, egész Dél-Zalát érinti és ha itt ennek a vidéknek érdeke szemben is áll az országos bortermelési érdekkel, minden körülmények között tekintetbe kell venni ezt az érdeket, mert hiszen nem szabad elfelejteni, hogy ma ez a vidék a lispei fúrásokkal az egész ország számára olyan lehetőséget nyitott meg a petróleummal és egyéb olajneműekkel való ellátás tekintetében, amely lehetőség továbbfejlesztve esetleg teljes mértékben meg fog bennünket óvni attól, hogy a külföldről kelljen olajat behoznunk. Ez a körülmény annak a vidéknek közvetlenül és lakosságának alig vagy úgyszólván semmi előnyt sem jelent. Ha ellenben a direkt-termő szőlőfajták termelésének lehetőségét fenntartjuk és nem a borként való fogyasztásra, hanem a szesszé való kifőzésre megadjuk a lehetőséget, abban az esetiben evvel a vidékkel szemben viszonzásul a nemzet közössége mégis teljesített valamit. (Zaj. — Egy hang a baloldalon: Olajért noha!) Olajért noha, igenis ezt állítom és ilyen formában állítom fel a tételt, (Szinyei ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 65 Merse Jenő: Ez a hegyközségi javaslathoz tartozó kérdés!) Hogy pedig ennek a kérdésnek milyen jelentősége van, arra nézve rámutatok, igen t. képviselőtársam, arra, hogy 1932-ben, amikor a mostani miniszterelnök úr először volt pénzügyminiszter és amikor a mezőgazdasági árak olyan túlságosan mélypontra zuhantak le, akkor ennek a vidéknek a számára tényleg csak az adta meg a mentő lehetőséget, hogy a miniszter úr intervenciómra felemelte a letenyei _ szeszfőzdénél 800 abszolút hektoliterre a kifőzhető szeszmennyiséget és ezzel módot adott arra, hogy a lefoglalt és adóba elhajtani szándékolt marhákat megmenthették a gazdák, mivel a piaci ár kétszeresét is elérve, kifőzhették a noha-foort és ezáltal képesek voltak adójukat megfizetni, (vitéz Balogh Gábor: De inkább legyen olaj, mint noha!) Ilyen esetekre mindenesetre a jövőben is számítani kell és éppen ezért, bár feltétlenül elismerem, hogy az országos bortermelési érdeknek megfelelnek ezek a korlátozások, ellene vagyok annak, hogy egyáltalában lehetetlenné tegyük, ^hogy a jövőben kivételesen ilyen borból is főzhető legyen szesz. Éppen ezért a 25. § (7) bekezdésének módosítására nézve teszek indítványt, amelyben kérem, hogy a (7) bekezdés első mondatában a »szeszfőzés céljára« szavak után az »általában« szó iktattassék be, miáltal a mondat a következőképpen szólna (olvassa): »Szeszfőzés céljára általában csak nem direkt-termő szőlőből származó bort szabad felhasználni.« A generális szabály tehát fennmaradna. A második mondatban viszont azt a módosítást indítványozom, hogy töröltessenek a »három termelési időszakban azonban« szavak és a szöveg a következőképpen alakuljon (olvassa): »A. jelen törvény hatálybalépését követőleg a pénzügyminiszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértőleg megengedheti, stb.« Szóval itt tulajdonképpen két miniszter kapna felhatalmazást, hogy ebben a kérdésben a jövőben intézkedjék. Ezzel meg lenne hagyva az a lehetőség, hogy a nohából és egyéb direkt-termő szőlőből termelt bonból mégis szeszfőzés céljára termelhessen az a vidék, ahol ennek megengedése indokolt. Ezt kívántam elsősorban elmondani. Ezután már csak a 26. §-szal kívánok szintén röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A 26. §-ban elsősorban azt kifogásolom, hogy tulajdonképpen nem állítja teljesen helyre a kisüstöt. Módot ad ugyan arra, hogy a kistermelők szövetkezetekbe tömörülve elvégezhessék pálinkafőzésüket, ez azonban nem azonos a kisüsttel, sőt távol áll tőle. Ha itt a háziipar támogatása terén annyira megyünk, hogy erre tényleg minden oldalról megvan a lehetőség és a mód, akkor nem hiszem, hogy a szeszfőzés tekintetében volna olyan gát, amely áthághatatlan volna és amely annak útjában állna, hogy a kisüstön való főzést teljes mértékben bevezessük, ahogyan főkép az én délzalai választóim látják, hogy lent a határán túl, a jugoszláv megszállt területen ez teljes szabadsággal történik. Ennek folytán LIZ M lehetetlen helyzet áll elő, hogy akinek odaát szőlője' van, az ott egészen szabadon kifőzheti kisüstön a borát, vagy törkölyét, itt pedig korlátozások alá esik a kifőzés. Tudom, hogy ebben a tekintetben nem fo. gok célt érni, de rá kellett mutatnom erre a körülményre azért is, mert a kifőzendő menynyiségnek 15.000 hektoliterben való megállapi-