Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 33b. volt, akkor majd a gazdatársadalom a törvény értelmében fixirózott 15.000 hektoliterig kifőzheti nyersanyagát és a többit szórja ki a szőlősorok közé, vagy pedig na szedje fel azt a hullott gyümölcsöt, amely tulajdonképpen ezen a módon értékesül, már pedig Kecskemét város kitűnő polgármestere, a »gyümölcsváros« polgármestere mondotta, hogy ha a [melléktermékeket nem tudják hasznosítani, nem. ér semmit és csődbe megy a gyümölcstermelés. Amikor ilyen szempontokat látunk érvényesülni a törvényjavaslatban, akkor aggódunk azért, mert a kis szŐlősgazdatársadalorn érdekeit nemhogy szem előtt tartották volna, hanem kizárólag az ő rovásukra biztosítják a szeszmonopólium sikerét. Különösen a nagybirtok számára kiadandó évi 2400 hektoliteres keret cáfolja meg azt az állítást, hogy a monopóliumnak szüksége volna erre a korlátozásra, amelyet a kis szőlősgazdatársadalom oldalán végrehajtanak. T. Ház! Ugyanilyen mértékben káros és amennyire a törvényjavaslat első felében, a nagyipari szeszgyártás és a mezőgazdasági szesztermelés oldalán a nyersanyagpolitikát helyesen fogta meg, éppen olyan helytelenül fogta meg a kérdést a harmadik oldalon, a szőlősgazdatársadalom, a kis szőlőbirtokosok szempontjából, amikor nem veszi figyelembe, hogy igenis a kormányzat kötelessége lenne lehetővé tenni, hogy az évről-évre sokmillió pengőt érő szőlőtermelési melléktermékeket hasznosítsák. Helyes politika-e az, t. Ház, amely mellett az 1600 kisüst közül még ebben az évben is 540 kisüst van üzemen kívül azért, mert termelése nem jövedelmező, mert ma is érvényben van az abszolút literenkénti 2 pengős szeszadó, amikor pedig a szesz ára 2'40 vagy 2*59 pengő. Egy olyan termelést fenntartani, amelynél a termelt cikk értékének 80%-át az adó képezi, teljesen lehetetlen. Ez az oka annak, hogy ennek a szőlősgazdatársadalomnak, ezeknek a kisembereknek a nyersanyaga, a szőlőtörköly, cefre és hasonló melléktermékek 50—60%-ban kidobatnak, össze sem szedetnek, mert ilyenformán azoknak hasznosítása lehetetlenné válik. Legyen szabad néhány nagyon fontos és érdekes szempontra itt rámutatnom, elsősorban arra, hogy a szeszadó nagysága 2 pengő volt az 1926—29-es években, akkor is, amikor a törkölypálinka ára abszolút literekben 5*60 vagy 5 pengő volt. De ugyancsak 2 pengős szeszadó van érvényben akkor is, 1931/32-ben, a válságos években, amikor a szesznek az ára mé.r csak 2*56 pengő, tehát a 2 pengős szeszadó és a termelt szesznek, pálinkának az értéke között abszolút literenként 56 fillér marad. Tessék elgondolni, hogy ha 50%-os pálinkát termeltek, egy liter pálinkánál 23 fillér maradt a törkölyre, munkabérre, tüzelőanyagra, vitagítóanyagra és vállalkozói haszonra. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Ez az oka tehát annak, hogy igenis a kis szőlősgazdatársadfrlom ezt a nyersanyagot ma mint haszontalant, értéktelent kihajítja és ezzel 8—10 millió pengő értékű nyersanyag vész el az egész ország szempontjából. A tárgyalások során a bizottsági értekezleten sem hallottam soha ezt a szempontot kidomborítani, mintha ez.a kérdés nem is léteznék és mintha állandóan csak az ipari és mezőgazdiasági szesztermelés problémája állana fenn. Pedig akkor, amikor itt sok millió pengős problémáról beszélnek, kitűnik, hogy a ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 59 harmadik oldalon, a mezőgazdasági kistermelők oldalán ugyancsak olyan érték, 8—10 millió pengős érték vész el, de erről senki nem beszél, mert ez nem néhány nagy gyár és nem néhány nagybirtok érdeke, hanem két-háromszázezer kisember érdeke, akik erről nem tudnak bizonyságot tenni, mert soha nem jutnak el odáig, hogy szavukat meghallgassák. (Zaj a balközépen.) Az ellen is tiltakoznom kell, hogy e törvényjavaslat tárgyalása során erről a rendkívül súlyos és fontos kérdésről mindig gúnyolódva, mint a lej aratott kisüst kérdéséről beszéltek. Ez nem demagógia kérdése, hanem a kisemberek problémája s akkor, ha a törvényjavaslat módot talál arra, hogy a rendkívüli hatalmasságokon, az eddigelé megdönthetetlen liberális nagytőkén vagy amint mondják, zsidó nagy érdekeltségen rést üssön, akkor tiltakozunk az ellen, hogy ugyanakkor az itt szerzett előnyöket a feudális nagybirtok javára adják. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Tessék az itt szerzett előnyöket odaadni a másik oldalra, a kisexisztenciák. a kisemberek oldalára, mert különben ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Legyen szabad most a másik problémára áttérnem, amelynek megoldása a szesztörvényjavaslat során igenis nélkülözhetetlen feladat, mert nemcsiak a törzskeretek megállapítása a probléma, hanem az is, hoey a termelés jövedelmezősége helyreállíttassák. Amikor monopóliumot vezet be a kormány, meg vagy ok^ róla győződve, — épnen a monopólium természetéből folyik iez — ho^y a szeszgyárak, most már elsősorban a mezőgazdasági szeszgyárak jövedelmezősége biztosíttatik, mert hiszen önkényesen állanithat.ia mre; a monopólium azt az árat, amelyet érte kifizet: de különben a törvényjavaslat expressis verbis hangsúly ozzía is, hogy olyan árat kíván meghatározni, amely a nyersanyagok mellett, a moslék hasznosításán kívül, — amelyről edd if? n«m is volt szó -— tisztességes jövedelmezőséget biztosít a mezőgazdasági szeszgyáraknak, E felől nyugodt vagyok, különben akkor, amikor a nagybirtokosság érdekeinek ilyen remek képviseletét látom az országgyűlésben. De ha ilyenmódon e^ta kormányzat és a törvényjavaslat intenciója biztosítja, r kérdem, hogy a törvény ugyancsak biztosítja-e a kistermelők részére a pálinkatermelés jövedelmezőségét: mert a monopólium arra már nem terjed ki. annak az ármegállapítása m*ncs_ törvénybe iktatva, hanem, ahogy a törvényjavaslat mondja, abszolút literenként pengő 1-80-at fognak adóba befizetni s ezáltal sziabaddá válik a kisüstön főtt pálinka és nem képezi a monoDÓlium táre-vát. Amikor azonban ezeket a számításokat, ezeket a tapasztalásokból vett adatokat elmondom, megállapítom, hogy bár a 2 pengős szeszadót most 1-80 P-re mérsékelték s ezáltal ab szol ót literenként nem 50—60 fillér, hanem 80 fillér marad, illetőleg literenként törkölyre, cefrére, tüzelőanyagra és munkabérre 40 fillér jut, még ez az összeg sem lesz elegendő arra, hogy a leállított 540 kisüst újra üzembe kerüljön. De úgylátszik, hogy a kormányzat a monopólium sikerét éppen úgy kívánja biztosítani, hogy a kisüsti szesz mennyiségét fixir ózza 15000 hektoliterben s a szeszadót majdnem változatlanul tartja. Ilyen módon biztosíthatja is a monopólium sikerét, mert ezen az oldalon termelési fejlődés nem Kiéipvi.sieS'öháizii N&tplló. XX. 10