Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

60 Az orsziggyűlés képviselőházának 33b fog bekövetkezni és a mezőgazdasági szeszgyárak fölényes helyzetbe kerülnek az ipari szeszgyárak kontingensének megvonásával és a kisüsti termelés erőteljes korlátozásával. Tiltakozom az ellen is, hogy amikor a kisüstön főtt termés jövedelmezőségét kívánjuk helyreállítani, akkor velünk azt akarják elhitetni, hogy a szeszadónak 1*80 P-re való mérséklése vagy, ahogy a törvényjavaslat mondja, ha a saját szükségletre főzött szesznek a termelése termelési időszakonként legfeljebb 10 litert tesz ki, akkor még további 25%-os szeszadókedvezményt adnak: ez valami különös előnyt jelent. Vagy nem ismeri odakinn az életet a pénzügyminiszter úr olyan vonatkozásban, hogy a pénzügyőrségnek micsoda munkát jelent az, hogy minden egyes főzőnél tisztázza, hogy mennyi a saját szükséglete és mennyi a nem saját szükségletére termelt pálinka? Ez a folytonos nyomozásnak és büntetésnek mérhetetlen tömegét jelenti s ugyanakkor nem generálisan rendezi a kérdést, mert világossá válik, hogy ilyen módon csak egy kis résznek, a saját szükségletre termelt, aránylag kevés mennyiségnek a szeszadója lesz alacsonyabb. De arra is vigyáznia kellett volna a pénzügyi kormányzatnak, hogy azt igen nehéz lesz megérteni, hogy az első 10 liter után az illető ennyit fizet, 1-35^ pengőt, de ha már többet termelt, azután^ már ezt a jóval nagyobb szeszadót kell fizetnie. _Ez tehát azt mutatja, hogy a kormányzat a kis szőlősgazdaérdekeket nem méltányolja eléggé és nem méltányolja megfelelő mértékben. De teljesen helytelen törvényintézkedés törvényben lekötni, hogy az adó nagysága mekkora. Az adót nem egy összegben kellene lemerevíteni, hanem az élethez igazodóan beállítani és azt mondani, hogy ha az 1925—30-as konjunkturális évek során a kétpengős szeszadó a termelt gyümölcsszesz árának 40%-át tette ki és e mellett a termelés jövedelmezősége biztosítva volt, akkor nem az a helyes megoldás, hogy itt 20 filléres kedvezményt adjunk. Ez az a borravalórendszer, amellyel a parasztságot ki szokták fizetni. Ez nem helyes politika. Tessék komoly vizsgálatot folytatni és azt mondani, hogy a szeszadó a termelt szesz értékének 40 vagy^ 50%-át tegye ki és minden évben pénzügyminiszteri rendelet intézze el azt, hogy ez a szeszadó, az a 40—50% mennyi pengőt jelent. Ez az egyedüli út arra, hogy Őszintén támogassák a kis szőlősgazdatársadalom érdekeit és ilymódon ezt a termelést is biztosíthassák. T. Ház! A törvényjavaslatnak egy másik problémájával kívánok még foglalkozni és ez a bortermelés kérdése. Tudniillik nem kétséges, hogy a szesztermelés kérdésének rendezésénél a bortermelés szempontjai is előtérbe nyomulnak. Köztudomású az, hogy Magyarországon néha nagy bortermés idején válság, mégpedig a szőlősgazdatársadalmat érintő rendkívül válság üti fel a fejét rendesen a szüret idején, amikor a nagy terméskor a kereskedelem olyan áron veszi át a termést, amilyen áron akarja. (Ügy van! a balközépen.) T. Ház! A hegyközségi törvényjavaslat tárgyalásánál hangsúlyozni fogom, de mert idevág, itt is felemlítem azt, hogy itt teljesen helytelen felfogással állunk szemben Magyarországon.^ Mindig azt hangoztatják, hogy bortúltermelés van. Kijelentem, hogy minden oldalról átvizsgálva a kérdést, meg kell állapítanom, hogy nincs bortúltermelés, mert akár a ülése 1938 június 23-án, csütörtölíön. francia, olasz vagy spanyol bortermeléshez hasonlítjuk a mi termelésünket, vagy Bulgária termeléséhez hasonlítjuk a magyar bortermelést, annak csak egy kis részét teszi ki, a francia bortermelésnek Vs-öd részét teszi ki viszonylagosan a lakosság számához képest. Ha a bortermelés szintjének ilyen alacsonyságát megállapítjuk, akkor nyilvánvalóan a borfogyasztás oldalán yan a hiba, illetve a bor piacainak megszervezése terén; mert a kormányzat az egyik oldalon, legyünk őszinték, az ipari termelés oldalán óriási előnyöket biztosít a mérhetetlenül magas vácmok felállításával. Tessék ezt mérsékelni és annak ellentételeképpen a borpiacokat is újra feleleveníteni és megnyerni. Ez a tisztességes út, nem pedig az, amit miniszteri szájból hallottam, hogy Magyarországon bortúltermelés van, a szőlőket ki kell vágni és ilyen módon megoldani ezt a kérdést. Fogalma sincs a kormánynak arról, hogy az embert a homokhoz a szőlő köti hozzá és ezt nem szabad elfelejteni, mert az alföldi százezerholdas homoki szőlő köti oda azt az óriási tömegű embert, akik különben kivándorolhatnának, vagy éhenhalhatnának. Ilyen szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagyni akkor, amikor a szeszkêrdést tárgyaljuk és amikor a szőlosgazdaérdekeket akarjuk figyelembevenni. Éppen ilyen előzmények után a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a borpárlatfőzést szintén 25.000 abszolút hektoliterben lefixirozza és törvénybe iktatja, hogy ennél többet főzni vagy termelni nem lehet, helytelennek tartom. Helytelennek tartom elsősorban azért, mert a borkérdés rendezésénél, ha még erre szükség van, sokkal inkább előbbrevaló a mii megítélésünk szerint a kis szőlősgazdatársadalom érdeke, mint a mezőgazdasági szeszgyárak érdeke. Tudjuk nagyon jól azt, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak a nagybirtokkal kapcsolatosak. Ennek a nagybirtoknak életében a mezőgazdasági szeszgyár üzeme, illetve a biztosított törzskeret teljes kihasználása vagy ki nem használása kisebb jelentőségű, mint a nyomorult 1 vagy 2 holdas kis szőlősgazdának az, hogy 3 vagy 5 fillérért vesztegesse el a borát, vagy pedig egy tisztességes árat lehessen biztosítani a borpárlatfőzéssel. Ugyanaz a szempont, amelyet az előbb a gyümölcsszesz, a pálinka termelésénél hangsúlyoztam, érvényesül itt is, hogy a törvénynek nem volna szabad ezeket lekötni,^ mert nagy termés idején igenis meg kell találni a módot arra, hogy ezeket a leanerevített kereteket kibővítsék. Kérdezem, mikor kerül újra a Ház elé a szesztörvény módosítása, amikor legalább 30 évi küzdelem után jutottunk el ahhoz, hogy végre beterjesztették ezt a törvényjavaslatot? (Rakovszky Tibor: Majd a titkos parlament egy év múlva!) Ugyanígy teljes mértékben hibáztatom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy az ilyen bo'rpárlat számára megvásárolandó bor árát Malligand-fokonként 1-4 fillérbe lekösse. Lehet, hogy most, aniikor alacsony borár volt érvényben, amikor ezt a törvényjavaslatot szövegezték, akkor az nagyon kielégítőnek látszó ár volt, de kérdezem, nem jöhet-e még nagy árkonjunktúra ezen a világon? Nem lehet-e mégegyszer 30 vagy 40 pengős búza és ugyanakkor 30 vagy 40 filléres borár? Akkor a törvényjavaslatnak ez az intézkedése semmiféle előnyt nem fog jelenteni. Az a felfogásunk, hogy törvényben, amelynek módosítása