Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

56 -Az orszig gyűlés képviselőházának 35ó igényeinek fokozottabb érvényesítését. (He­lyeslés. — Rassay Károly: 7 és félszázalékos tiszta hasznot kell biztosítani nekik! — Zaj a bal- és a jobboldalon.) Igen t. Rassay képvi­selőtársam, a bizottságban is kifejtettem, mi a 7 és félszázalék tekintetében teljesen egyet­értünk. (Rassay Károly: Meg abbban is, hogy a revízió jogosult! Ügy van! Nagyon helyes!) Rá fogok • térni. Ismétlem, az ilyen igények mértékenfúli támogatását a pénzügyi kor­mányzat a jelen törvény keretén belül a kellő értékre leszállíthatja és ilyen igénytámasztás legfeljebb jogtalan elégedetlenségre vezethet, más eredménye nem lehet. Mégis az árigények­ben a mértékletesség szükséges, amit a mező­gazdasági érdekeltségnél a nyersanyagár igé­nyére vonatkozólag nem mindig láthattunk, mert a mezőgazdasági szeszipari érdekeltség egyik vitairatában például a cukorrépa árát 3'50 pengőben kalkulálta akkor, amikor a kivé­teles helyzetben lévő cukorgyári szerződéses termelők is esak^ 2-15 pengőt kaptak ab állo­más. (Ügy van! Ügy van!) Egyebekben a törvényjavaslatnak határo­zottan ki kell elégítenie a mezőgazdasági szeszérdekeltséget, mert törzskeretüket ha nem is lényegesen, de mégis felemelték, a jövőben törzskeretelvonás ( nem lesz. A törzskeretet a mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez szabta a törvényjavaslat és a törvény szerint a tisztes polgári hasznot is biztosítják úgy a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, mint általában valamennyi szeszfőzdének. A mezőgazdasági szeszgyárak nyersanyag­felhasználásáról is akarok még néhány szót szólni. A szesztermelésnél azelőtt főleg a me­zőgazdasági érdekeket domborították ki. Ujab­ban mindinkább kidomborodik a szociális gon­doskodás szükségessége a nyersanyagok fel­dolgozásánál, mert ez a mezőgazdasági mun­kabér alakulására döntő befolyással van. Egy katasztrális hold szőlő termése orszá­gos átlagban 10 hektoliter bortermést véve ala­pul, 1 hektoliter^ abszolút szeszt eredményez, de még ha nem is áz országos átlagot veszem, hanem hangsúlyozom, hogy azok a szőlőterüle­tek, amelyeknek termését inkább szeszfőzésre használják, tehát a gyengébb minőségű ho­moki szőlők átlagosan 15 hektolitert teremnek, hektoliter szeszt nyújt. Ha azt veszem, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak egyáltalában a szeszgyárakkal kapcsolatos üzemek nagyobb terméslehetőségét is megadják és nem veszem figyelembe az országos átlagot, továbbmenően megállapíthatom, hogy 14 mázsa holclankénti tengeri termésnél 1 holdból csak 4 1 /* hektoliter szesz, 1 hold átlagosan 8 mázsás rozs termésé­ből 2Vä hektoliter szeszt kapunk, 70 mázsa bur­gonya terméséből pedig 7 hektoliter szeszt s ugyancsak 1 holdnak 100 mázsa cukorrépa ter­méséből 9 hektoliter szeszt kapok. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy közgazdaságilag sorrendben a cukorrépáé és a burgonyáé a ter­melés rentabilitása szempontjából az elsőség, mert ezeknél holdanként a legtöbb szeszt tud­juk elérni, de azért is, mert ez a két termény foglalkoztatja a szőlőtermelés után a legtöbb kézi napszámerőt holdanként 60, illetve 35 nap­számmal. A legkevesebb szeszt holdanként át­lagban a szőlő nyújtja, de ennek felhasználá­sát viszont nemcsak szociális okok indokolják, hanem szükségessége a borárak szilárdításá­ban és ezáltal a borárak emelkedésében is ki­fejezésre jut. Nézetem szerint azonban sem a holdankénti szeszhozam, sem a fokozottabb ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. munkásszükséglet nem indokolja a rozsnak és tengerinek szesszé való feldolgozását, miután ezek nem romló nyerstermények és a termés irányításánál úgyis feltétlenül szükséges a készletek gyűjtése és tárolása. Ha ezt tennénk, különösen tengerinél, nem történne meg, hogy még bőtermésű esztendőben is, mint az idén, valutát kellnen adnunk külföldi tengeriért. (Ügy van! Ügy van!) Én nagy örömmel láttam volna, ha a kenyérmagvaknak és a tengerinek szesszé való feldolgozását ha nem m tiltotta volna, de legalább is külön engedélyhez kö­tötte volna a törvényjavaslat. Ezzel az intéz­kedéssel is elősegítettük volna azt a megol­dást, hogy olyan esztendőkben, amikor vala­melyik szeszipari gazdaság nem tudta kiter­melni saját termelési keretét, kényszerülve lett volna környékbeli kistermelők répa- és burgonyakészleteit felhasználni. Ezzel is előse­gítettük volna azoknak a kisgazdáknak be­kapcsolását a szeszfőzés előnyeibe, akiknek nincs meg a módjuK és alkalmuk szövetkezet megalakítására. (Ügy van! Helyeslés.) Erre vonatkozólag nem tettem és nem is teszek javaslatot, tudom, hogy a mezőgazda­sági szeszérdekeltség ilyen javaslatnak élesen ellenállna, bizonyára vannak alapos ellen­érvek ez ellen az elgondolás ellen, de én mégis felhívom áz előadott körülményre a figyel­met, mert nem közömbös szerintem nemzet­gazdaságilag, hogy 1 hold szántóföld mennyi szesz termelését teszi lehetővé, ha e mellett a munkások foglalkoztatási lehetőségét nem: hagyjuk figyelmen kívül. (Ügy van! Ügy van!) Mindenesetre köszönettel adózom az igen t. miniszter úrnak, hogy a melaszfőzés lehető­ségét a bizottsági tárgyalás folyamán elvette a mezőgazdasági szeszgyáraktól, (Élénk he­lyeslés a jobboldalon és a középen.) mert a melaszból sem moslékot, sem trágyát nem. nyer a mezőgazdaság. Nem általános mező­gazdasági érdek, hogy egyes gyárak melaszt főzzenek és ebből esetleg egyes mezőgazdasági gyárosok nagyobb haszonra tegyenek szert, mint a többiek. (Ügy van! Ügy van!) Kérem a pénzügyi kormányzatot és az életrehívandó szeszegyedárusági igazgatóságot, hogy ha az idők folyamán szükségessége is mu­tatkoznék annak, hogy bizonyos szeszmennyi­ségeket a szeszegyedárusági főzdékben főzze­nek is ki, akkor is csak utolsó sorban hasz­náljanak melaszt, csak olyan mértékben, aho­gyan az esetleg más úton elő nem alítható vagy be nem szerezhető belföldi hamúzsír­szükséglet előállítására feltétlenül szükséges és ezáltal is tegyék lehetővé, hogy a melasz minél nagyobb mennyiségben olcsón álljon az állattartó gazdaközönség rendelkezésére. Felvetődött a bizottsági tárgyaláson Ras­say t. képviselőtársam részéről^ az a gondolat, hogy vétessenek a mezőgazdasági szeszgyárak revízió alá, megfelelnek-e mindenben a tör­vényben előírt mezőgazdasági jellegnek. (He­lyeslés a jobboldalon.) Mint a bizottságban is mondtam, ezt a gondolatot teljes mértékben helyeslem, mert magam is ismerek olyan me­zőgazdasági szeszgyárat, ahol a. mezőgazdasági jelleg nem áll fenn. (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Igenis azt tartorm hogy nagyon nagy szükség van erre a revízióra, de akkor ennek a reviziónak ki kell terjednie az 1938 : XV. te. intencióira is, amely a gazdasági és társa­dalmi rend fokozottabb védelmét kívánja, mert köztudomású, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak is, mint általában minden üzem,

Next

/
Thumbnails
Contents