Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. amely a szssszel kapcsolatos, nálunk mértéken felül el van zsidósodva. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Fő a közgazdasági szempont!) Ez is gazdasági szempont. Sok szó esett a szövetkezeti mezőgazdasági szeszgyárakról. Ebben a tekintetben is bizonyos fokig eltér a felfogásom a javaslattól. (Zaj.) Az új mezőgazdasági törzstermelési kereteket — a múltban azt láttuk — hiába osztják ki, mert hiszen alig épülnek új gyárak. A gyártberendezési vállalatok számítása szerint egy 600 hektoliteres törzskeretű gyár mai jövedelmezősége mellett nem amortizálhatja magát. A berendezési vállalatok állítása szerint egy 3000 hektoliteres gyár berendezését már tudnák hitelezni, ez kifizeti magát, itt nagyobb a jövedelmezőség, könnyebb lesz az amortizáció. En helyesebbnek vélném^ ha a 2400 hektoliter évenkinti és egyén enkinti új termelési keret helyett inkább egy-egy nagyobb szövetkezeti szeszfőzde kapna évenkint ilyen nagyobb keretet, ami egy nagyobb, mondjuk tíz kilométeres körzet kis- és középbirtokosait fogná össze szövetkezeti alapon. Ha pedig szövetkezeti alapon ez nem lenne megoldható, — amint ezt az eszmét már a bizottsági tárgyalás során is felvetettem — úgy az egyéni mezőgazdasági szeszfőzdék szándékolt szaporítása helyett kisebb egyedárusági szeszfőzdék felállítását találnám helyesebbnek, azzal a rendeltetéssel, hogy ezek felvegyék a kis- és középbirtokosok terményeit és ezáltal azoknak a mezőgazdasági kis- és középüzemeknek az állattartási lehetőségeit fokozzák, amelyekben nincs meg a jogosítványuk a szeszfŐzésre és elesnek a moslék, vagy répaszelet gazdasági áldásaitól. Ezeket a gyárakat moslékszárító^berendezésekkel is el lehetne látni, hogy a moslékot könnyebben lehessen elszállítani. (Helyeslés a joboldalon.) A fogyasztói és az általános mezőgazdasági érdekek fokozottabb megvédése szempontjából előnyösnek tartanám, ha a szesztermelési és értékesítési szaktanácsba az Országos Mezőgazgasági Kamara és az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács egy-egy tagot küldhetné. Röviden befejezem beszédemet, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de még egy körülményre ki kell térnem. Amint egész beszédemben hangoztattam, ezt a törvényjavaslatot is a borválság megoldásának . egyik tényezőjének tartom. De itt hangsúlyoznom kell, hogy van a borválságnak egy másik oldala is és nem hallgathatom el azt a bénító akadályt, amely megdrágítja a bor árát, leszállítja a belső fogyasztást, ami viszont árlemorzsolódásra vezet. Ez a borfogyasztási adó. Ennek az adónak öszszege néha a szűrt must árát is jóval meghaladja és így egy minden évben megismétlődő vagyonváltság jellegével bír. Az 1923. évi XXXIII. te., valamint a 121.100/1923. P. U. számú rendelet nem teszi kötelezővé fogyasztási adónemmé a borfogyasztási adót, nem kötelezi a községeket, hogy ezt az adónemet bevezessék, hanem csupán csak jogot ad arra. Az 1926. évi 59.453. számú belügyminiszteri rendelet pedig egyenesen megengedte, hogy a község borfogyasztási adó^ helyett 5% erejéig felemelje a, községi pótadót, amennyiben a községi pótadó nem haladja megaz 50%-ot. Mindezek ellenére a felügyeleti hatóságok kimondották, hogy a borfogyasztási adó községi adójövedelem, arról a község nem mondhat le és a községek kényülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 57 telének voltak mindenütt borfogyasztási adóés szabályrendeletet alkotni. Ez azért vált szükségessé, mert sohasem tudott a község eme jövedelmének eltörlése esetében annak pótlásáról gondoskodni. Már pedig ez a rendelkezés felette igazságtalan, mert rendszerint <a kisembereket sújtja, lévén a szőlőtermőterületek 80%-a ezek birtokában. A nagyobb birtokos azáltal, hogy a községi szükségletek egyrészét a borfogyasztási adó fedezi, nem járul hozzá olyan mértékben a községi szükségletek fedezéséhez, mitnt éppen a szőlőbirtokos kisgazdatársadalom. Be igazságtalan azért is, mert a falukon termelt bor túlnyomórészt a városokba Ömlik és azok jövedelmét gyarapítja. Rengeteg vexatúrának van kitéve a szőlőbirtokos-társadalom a borkészletek felvételénél és a borfogyasztási adók kivetésénél. Pedig, nézetem szerint, lehetne fedezetet találni arra a körülbelül 16 milliót kitevő íközségi és közületi jövedelemre, amely a borfogyasztási adó útján adódik. A községek költségvetéseit egy vegyes bizottság, minisztériumi bizottság vizsgálja felül és állapítja meg annak helyességét. Ha a költségvetési szükséglet a 60%-os pótadókivetést meghaladja, a többletet rendszerint egy köizös alapból fedezik, amely közös alap az állami, törvényhatósági és községi vállalatolknak és e vállalatok alkalmazottainak kereseti adójából táplálkozik. Ha a magánvállalatok és magánalkalmazottak kereseti, adója is egy ilyen közös alapba folynék be, akkor ebből a közös alapból a borfogyastztási adó eltörlése esetében is igazságosan lehetne juttatni oly községeknek, amelyek a 60%-os pótadót a borfogyasztási adó eltörlése esetében kénytelenek volnának meghaladni. Azt hiszem a falu szempontjából nagyon előnyös volna, ha az itt elmondott módon igyekezne a kormányzat a borfogyasztási adójövedelem kiesését pótolni és a borfogyasztási adó bevezetését az egyes községekre bízná, úgy, mint ahogyan az 1923. évi XXXIII. te. is rendelkezik, — tudom nem pusztán a pénzügyminiszter úron áll, hanem az egész kormányzaton és legfeljebb egy minisztertanácson méltóztassék ezt az elgondolást támogatni. Igen t. Képviselőház! Az a meggyőződésem,. hogy ez a törvényjavaslat jó és megfelel a Quadragesimo anno kezdetű apostoli körlevél ama alapelvének, hogy az egyes polgároknak és családoknak biztosítani kell ugyan a cselekvés szabadságát, de mindig a közjó és mások jogának sérelme nélkül és mivel az 1921. évi XLI. te. éppen a közjó rovására egyes családoknak biztosított méltánytalan jogot és hasznot, azért ezt a törvényjavaslatot jónak és szükségesnek tartom és éppen ezért a részletes vita alapjai elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Matolosy Mátyás képviselő úr következik szólásra. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A szesztörvényjavaslat tárgyalása során azzal kezdem beszédemet, '

r hogy. ez olyan javaslat, melynek intencióival részben egyetértünk, előre hangsúly ozo<m az ómban, hogy eninek a törvényjavaslatnak szövegezésében a legfontosabb szempont: a kis szőlősgazda-társadalom érdekei nem domborodnak ki eléggé. Ez a törvényjavaslat a szesztermelés kérdésében helyes szempontokon indul el akkor, amikor a szeszkérdést a nyer s anyaggazdálkodás oldalán fogja