Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának nek mérlegelésével, az említett törvényes ren­delkezésekkel együtt régi óhajunknak, a teljes vasárnapi munkaszünet törvénybeiktatásának eleget tegyen. Mélyen t. Ház! Nyilvánvaló, hogy az Isten törvényei mindenek felett állnak és az a tár­sadalom, amely elrugaszkodik az Isten törvé­nyeitől, önmagát ítéli halálra. A vasárnapi munkaszünet megtagadása, a vasárnapi mun­kaszünet nembiztosítása feltétlenül éreztetni fogja hatását az egész társadalmi és erkölcsi életben. Az a liberális-kapitalista rendszer, amely sokáig szinte kiuzsorázta ezt a népet, volt a kiinduló pontja annak, hogy a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünet eltűnt. Hozzájárult ehhez a háború is, amikor a háborús körülmé­nyek indokolttá tették, hogy — különösen ara­tás idején — a vasárnapi munkaszünettől elte­kintsünk. Azóta azonban változtak az idők és itt volna már a legfőbb ideje, hogy megint visszaállítsuk a régi rendet és mindenütt beve­zessük szigorúan a teljes vasárnapi munka­szünetet. Mindenféle kifogásokkal állnak elő, hogy a gazdasági élet fogja megsínyleni ennek a hatását. Vannak országok, — így többek között Anglia is — amelyek a legszigorúbban vitték keresztül a vasárnapi munkaszünetet és a gaz­dasági élet nem sínylette meg. Ez nemcsak a kereszténypárt kérése. Amikor Müller Antal igen t. képviselőtársam a költségvetés tárgya­lása folyamán ezt szóvátette, a Ház minden egyes pártja helyeselt neki. Ez nem pártkér­dés, ez keresztény-nemzeti kérdés és ha mi ke­resztény országot akarunk, akkor Isten paran­csait érvényre kell juttatnunk. Mindenféle ka­tolikus és más keresztény szervezetek fordul­tak már a múltban a kormányhoz ilyen kérés­sel és nagyon jól tudjuk, hogy legutóbb maga a Baross Szövetség is e mellett kötötte le ma­gát. A kereskedők is mindenütt ezt kívánják és miután a törvény nem intézkedik róla, vá­rosonkint és községenkint maguk a kereskedők álltak össze, megszavaztatták saját magukat és maguk vitték keresztül a vasárnapi munka­szünetet. Amikor tehát ez közóhaj, nem tudora elhinni, hogy az a kormány, amely a keresz­tény-nemzeti és szociális programmot vallja, ne intézkedjék az iránt, hogy a teljes vasár­napi munkaszünet törvénybe iktattassák. Nem rendeletet kérünk, mert azt mindig meg lehet változtatni, mi törvényileg kívánjuk ee* biztosítani és egyformán az egész or­szágiban, mert ha az rendelet lesz, az más lesz Budapesten és más Újpesten. Törvényt kérünk tehát, amely az egész országra érvény­nyel bír. (Meizler Károly: Ez volna az igazi szentistváni szellem!) Éppen azért azt kíván­juk, hogy vasárnap és ünnepnap az összes üz­letek legyenek zárva egész napon át. Mélyen t. Ház! Mindig azt szokták mon­dani, hogy a gazdasági berendezettség nem en­gedi meg ennek keresztülvitelét. Én tapaszta­latból mondom, mert nem egy községben lát­tam, hogy a kereskedők magúk egymás között állapodtak meg és be tudják tartani vasárnap és ünnepnap a zárórát. Ma, amikor minden ta­nyaközpontban van már üzlet, nem lehet semmi ok arra, hogy az üzleteket vasárnap zárva ne tartsák, hiszen a fűszert előbb is beszerezhetik az emberek, a ruhát a hetivásárokon előbb is megvehetik. A hetivásárokat már úgyis áttet­ték hétköznapokra. Követeljük továbbá, hogy azokat a kocsmákat, amelyekben ételkiszolgá­Képvisieil'üháiza Napüió. XX, 33 If. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 45 las nincs, vasárnap délután egy óráig minde­nütt zárva tartsák. (Meizler Károly: Mi lesz akkor a bor propagandával?) Aki bort akar inni, vásárolja meg, vigye haza, igya meg ott­hon, legalább kevesebb embernek fogják a fe­jét betörni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ál­dozzunk a vasárnap szentségének, mert nem lehet megengedni azt, hogy amikor más ember a templomba megy, egyesek a kocsmába men­jenek és ott töltsék idejüket. Kívánjuk továbbá, hogy vasárnap és ün­nepnap a borbélyüzleteket is tartsák zárva, ami maguknak a borbélyoknak is a kérelme, inkább engedjék meg, hogy szombat este to­vább nyitvatarthassanak. A trafikok is legye­nek zárva, a cigarettát és szivart előbb vásá­rolják meg; a kincstár nem fog károsodni, mert mindenki meg fogja szokni, hogy előző­leg szerezze be dohányszükségletét. Kívánjuk, bogy a gyári és ipari munka is szüneteljen ezeken a napokon. Igaz, hogy a kormány ebben a tekintetben már intézkedett, de még mindig vannak gyárak és ipartelepek, amelyek ünnep­nap és vasárnap dolgoznak. Különösen kíván­juk a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünet törvény beiktatását a mezőgazdaságban. Sajnos, vannak uradalmak, amelyekben a szegény munkásoknak sem ünnepnapjuk, sem vasárnapjuk nincs. En ismerek egy nagy ura­dalmat és ott most, Űrnapkor történt meg, hogy amikor odamentek a munkások az inté­zőhöz és azt mondották, hogy intéző úr, bocsás­son el bennünket, hadd mehessünk a községbe, hiszen Űrnapja van, azt válaszolta az intéző. — aki katolikus ember, de csak látszatkatolikus — hogy ón vagyok az úristen, ha nem tetsizik, me­hetnek:. Ezeknek a szegény munkásoknak Űr­napján ott kellett éhbérért dolgozmok. Ilyen eset pedig nem egy van, mert az ember még a kincstári birtokokon is láthatja, hogy vasár­nap ott is dolgoznak. Legfőbb ideje volna már, hogy megszüntes sék azt a háborús rendelkezést is, amely Péter és Pál napjára felfüggesztette a vasárnapi munkaszünetet. Ezt hatályon kívül kell he­lyezni. Tessék elképzelni, micsoda hatása van annak, amikor a pap szószékről hirdeti vasár­nap az Isten igéjét, azon a napon, amelyen a munkásnak saját egészsége érdekében is szüksége volna arra, hogy a vasárnapi munka szünetet megtartsa, a templom előtt a kisbíró azt hirdeti ki, hogy mától kezdve pedig nincs vasárnapi munkaszünet, mindenkinek dolgoz­nia kell* Amikor a munkásokkal olyan szűk­keblűén bánnak a munkaadók, hogy csak öt hold búzát adnak nekik aratásra, mondván. hogy többet nem tudnak adni, akkor nincs ér telnie annak, hogy még a vasárnapot is ellop ják az Úristentől. Adják meg a vasárnapot tel.­jes egészében az Úristennek, lássák be, hogy amikor az állatot is megkímélik a hetedik na pon, akkor az embert, mint az Isten legszebb teremtményét is kíméletben kell részesíteni. Azt^ is követeljük, hogy helyeztessék hatá­lyon kívül a háborúból származó az a csöke vényes maradvány, amely azzal indokolja a vasárnapi munkaszünet felfüggesztését, hogy ilyen vagy amolyan mezőgazdasági munkának a sürgőssége azt megköveteli. Nem lehetséges, hogy ilyen indokolással ezt a háborús rendel­kezést továbbra is fenntartsuk. Legyen egyszer végük ezeknek a háborús rendelkezéseknek, térjünk egyszer már a normális élet útjára. Követeljük továbbá, hogy a hivatalokban Í3 tartsák meg a vasárnapi munkaszünetet. Le­7

Next

/
Thumbnails
Contents