Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

46 Az országgyűlés képviselőházának hetetlen dolog az, hogy ma egyes községek elöljárósága nem tud a vasárnapi szent mi­sére elmenni, a községházán kell lennie, mert vasárnapra kell berendelnie azokat az embe­reket, akik hétköznap nem érnek rá, hogy a községházára elmenjenek. Azért a pár íiilér veszteségért, amely a hétköznapi munka el­mulasztásával éri őlket, ne kívánjuk, hogy az egész országiban rossz például szolgáljon ez a lakosság előtt. Legyen a hivatalban is munka­szünet, teljesen elegendő vasárnap az inspekció is. Követeljük továbbá, hogy a vásárokat va­sárnapról tegyék át hétköznapra. Még mindig van egy miniszteri rendelkezés, amely különle­ges érdekekre való tekintettel megengedi a nagyvásárnak vasárnap való tartását. Ezt ed­dig nem sikerült hatályon kívül helyeztetni. (Meizler Károly: A vasárnap a vásárnapból keletkezett!) Tudom, hogy a vasárnap azelőtt vásárnap volt, de ma már civilizált világban élünk, sok­kal könnyebb a közlekedés, így ennek most már nincsen semmi jelentősége. Igenis köve­teljük, hogy vasárnapról hétköznapra tegyék át a vásárokat. Nem lehetünk itt tekintettel egyetlen nagy uradalomra sem, amely uradal­mak azzal érvelnek, hogy ha a vásárokat hét­köznap fogják megtartani, cselédeik és alkal­mazottaik a munkaidőt fogják elmulasztani. Azt hiszem, hogy az a munkás vagy béres, aki egész éven át hűségesen szolgálja az uradal­mat, annyit csak megérdemel, hogy évenkint egyszer vagy kétszer elmehessen hétköznap egy-egy nagyvasaira. (Helyeslés.) Követeljük továbbá, hogy a szent mise tar­tama alatt semmiféle látványos ünnepségek vasárnaponkint tarthatók ne legyenek. Külö­nösen községekben van ennek igen rossz ha­tása, mert a látványosság kicsalja a fél falut a piacra s ezzel leszoktatjuk a lakosságot a szent mise hallgatásáról. Ha ez így megy, ak­kor holnap már a tízparancsolat második pa­rancsolatát sem fogják megtartani. Amikor a vasárnapi munkaszünet törvény­beiktatásáról van szó, engedtessék meg nekem, hogy még egy pár ünnepnapot is hozzácsatol­jak, mint olyat, amikor kötelező lenne a teljes •munkaszünet. Ilyen karácsony napja, újév napja, áldozócsütörtök napja, Nagypéntek, Űr­napja, Nagyboldogasszony napja, Szent István napja, Mindenszentek napja, amely ünnepeket ugyanúgy kell tekintenünk, mint a vasárnapot. Ezek volnának azok a kívánságok, amelye­ket nemcsak pártom, hanem az egész keresztény magyarság nevében is az igen t. kormány elé terjesztek. Amikor mi felidézzük Szent István ki­rály szellemét és köztudattal állapítjuk meg az Ő államférfiúi bölcseségét, ne feledkezzünk meg arról, hogy ő rendelkezést adott ki, amely sze­rint minden tíz községnek templomot kellett építenie és bár nem rendelkezett úgy, hogy mindenkinek el kell jönnie szent misére, de igenis elrendelte, hogy a szent misén minden község küldöttségileg képviseltesse magát, ö jól tudta, hogy imért adta ki ezt a rendeletet. Ma, amikor már nem minden tizedik faluban, hanem minden faluban van templom, igenis joggal kívánhatjuk;, thogy ha keresztény Magyarországot akarunk, akkor ennek egész életét a keresztény gondolat hassa át, amely elismerése az isteni felségnek és teljesítése an­nak a kötelességnek, amelyet a Mindenható Isten rótt reánk. Nem vonhatjuk íki magunkat ÎSU. ülése 1938 június 2É-én, szerdán, alóla és mi nem kifogásokat, hanem tetteket várunk. Amint tegnap Tildy Zoltán barátom nagyon helyesen jegyezte meg, nem beszédeket, nem gyönyörű, dicshimnuszokat várunk, hanem várunk keresztény cselekedeteket. Ezt várom én is az igen t. kormánytól. (Helyeslés a közé­ven. — Kertész Miklós: Hol a kormány?) Elnök: Az interpelláció kiadatik a keres­kedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. Következik Takács Ferenc képviselő úr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a vá­lasztói névjegyzék összeállítása tárgyában. Tekintettel arra, hogy a választói névjegy­zék összeállítása a legnagyobb mezőgazdasági munkaidőre esik, városokban pedig a szabad­ságidőre és az iskolai szünidőre, amikor az em­berek legnagyobb része nem tud utána járni bizonyos okmányok beszerzésének és az egyes jogorvoslati határidők is nagyon rövidek, haj­landó-e a miniszter úr a törvényhatóságok első tisztviselőit utasítani, hogy: 1. a központi választmányok irattárában elfekvő — az 1936-os általános képviselőválasz­tói összeírás alkalmával becsatolt— bizonyítvá­nyokat és okmányokat a jelenlegi összeírásnál a választói jogosultság megállapítására fel­használják; 2. akiknél a legutóbbi választói összeírás­nál vagy névjegyzék kiigazításnál hitelt ér­demlően megállapították az iskolai végzettsé­get, vagy egyéb kelléket, ezeket újra az okmá­nyok beszerzésére ne szorítsák; 3. a hiányzó iskolai bizonyítványokat és helybenlakás igazolását hivatalból szerez­zék be.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az 1938:XIX. te. megszűkítette az 1925:XXVL te. rendelkezé­seit nemcsak a választói jogosultságra, hanem a választóiogosultak összeírására, a névjegy­zék összeállítására vonatkozóan is. A múlttal szemben tehát egy lényeges rosszabbodás állott be. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az új törvény hiányosságait most még tetézik azzal, hogy a végrehajtási utasítás, az 500/1938. B. M. sz. rendelet az egyes jogorvoslati határ­időket is 15 napról 10 napra szűkítette le és a központi választmányoknak, a polgármesterek­nek, az alispánoknak, a községi elöljáróságok­nak, illetve jegyzőknek rendkívül rövid határ­időket szabott. A névjegyzék összeállítása tehát nagyon gyors ütemben, nagyon gyorsan törté­nik és ennek következtében félős, hogy a név­jegyzékből nagyon sokan kimaradnak olyanok is, akiknek a törvény különben megadja a vá­lasztójogot. A végrehajtási utasítás figyelmen kívül hagyja az új törvény 38. §-ának 5. bekezdését. Ez a bekezdés elrendeli, hogy az egyes házak­ban ki kell függeszteni a tervezetnek az egyes házakra vonatkozó részét, hogy abból a házban lakók tudomást szerezhessenek arról, hogy^ fel­vannak-e véve a névjegyzékbe, vagy nem és ez mintegy figyelmeztetésül szolgál arra, hogy a megengedett és igen rövid időben, 10 napbau megszabott jogorvoslatot igénybevegyék. A régi törvény ezen túl, a házaknál történt kifüggesztésen kívül még olyan rendelkezést is tartalmazott, hogy a vétíves felszólítással, il­letőleg értesítéssel kell az egyes választópolgá-

Next

/
Thumbnails
Contents