Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

44 Az országgyűlés képviselőházának órának és aszerint fizessék is. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kivan válaszolni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Reib el Mihály igen t. képviselőtársam interpellációjában két kérdést intézett hozzám. Az első kérdés az, hogy hajlandó vagyok-e olyan irányú határozott rendelkezést kiadni, amely szerint a kiadott 44 órás minimális munkaidőről szóló rendelet nem hozhatja a munkavállalót kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyenben azelőtt volt. Tévedések elkerülése végett leszögezem, hogy nem minimális, hanem maximális munkaidőről volt szó. Erre a kérdésre az interpelláló képviselő úr tulajdonképpen interpellációjában megadta a választ, amennyiben csak utalpk arra, hogy a végrehajtási utasítás, a 3000/1938. számú rendelet 44. §-ának (2.) bekezdésében az a szöveg foglaltatik, amelyre a képviselő úr is hivatkozott, hogy »a jelen rendelet I., II. és III. fejezetében foglalt rendelkezések annyiban nem érintik a tőlük eltérő más jogszabálynak, szokásnak, szerződésnek vagy megállapodásnak hatályát, amennyiben az az alkalmazottnak a jelen rendeletben foglaltnál kedvezőbb helyzetet biztosít«. Világos tehát, hogy minden olyan esetben, amikor megállapodás, szerződés vagy szokás alapján az alkalmazottnak a munkaidő, fizetéses szabadság, vagy pedig a munkabér tekintetében kedvezőbb megállapodása volt érvényben, az a rendelet intenciójának megfelelően továbbra is hatályban marad. Ez természetes is, mert hiszen magam is lehetetlennek tartom azt, hogy egy olyan törvény alapján, amely tulajdonképpen az alkalmazottak helyzetén akar javítani, egyes munkaadóknak esetleg módjukban legyen az alkalmazott helyzetét rosszabbá tenni. Az első kérdésre tehát f az a válaszom, hogy ilyen rendelkezés kiadására nincs szükség, mert hiszen a kiadott 3000/1938. számú rendelet, amely tulajdonképpen a törvény végrehajtási utasítását tartalmazza, világosan és megfelelően rendezi ezt a kérdést. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy amikor a végrehajtási utasítás március 1-én megjelent, egy sajtókommünikében magam foglalkoztam ezzel a kérdéssel, ahol — azt hiszem, a képviselő úr bizonyára emlékszik rá — szintén világosan ilyen értelemben foglaltam állást. Időközben jöttek jelentések a .minisztériumihoZi. hogy egyes vállalatoknál, amelyek, úgylátszik, helytelenül értelmezték ezeket a rendelkezéseket, (Kertész Miklós: Különösen a biztosítók!) igyekeztek az addigi munkaidőt meghosszabbítani. A minisztérium minden egyes esetben eljárt és a szükséges rendszabályokat megtette az illető vállalatokkal szemben, úgythogy ez a panasz, meggyőződésem szerint, ma már csak szórványos lehet. Ennek ellenére utasítást adtam és éppen utasításom alapján előkészítés alatt van egy tájékoztatás az iparhatóságok részére, amely az iparhatóságok figyelmét különösen ezeknek a rendelkezéseknek a jelentőségére fogja felhívni. A képviselő úr második kérdése az, 'hogy mi tekinthető túlórának. Erre vonatkozólag szintén az idézett rendelkezés szövege az irányadó. A túlmunka tekintetében a rendelkezés azt mondja, hogy a magánalkaknazottaknak általában a heti 44 órán túl teljesített munka tekintendő túlmunkának és ez minimum 25%-kai S34- ülése 19S8 június 22-én, szerdán, • magasabb munkabérrel díjazandó, azonban erre a rendelkezésre is világosan vonatkozik a 44. ^ 2. pontjának intézkedése, amely szerint az alkalmazottakat e tekintetben sem lehet kedvezőtlenebb helyzetbe hozni. Ez a rendelkezés tehát úgy értelmezendő, hogy általában heti 44 órán, illetőleg amennyiben szokás, megállapodás, vagy szerződés alapján rövidebb munkaidő volt érvényben az illető vállalatnál, akkor e rövidebb munkaidőn túl teljesített munka tekintendő túlmunkának. Erre vonatkozóan egyes iparágakban például a 'munkások számára történő szabályozásnál külön rendelkezések vannak, úgyhogy ezt a kérdést is majd ebben a tájékoztatóban részletesebben fogom az iparhatóságokkal ismertetni, amelyet ahol még kétely merül fel, ott a munkaadókat megfelelő rendszabály alkalmazásával e rendelkezés intenciójának pontos betartására utasítják. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! A miniszter úr kijelentését nagy megnyugvással fogadtam, hiszen egész felszólalásomnak oka tulajdonképpen az a keresztényszocialista magánalkalmazottak szövetségéhez intézett értesítés, amely szerint a 44 órán túl végzett munkát kell túlmunkának tekinteni. (Kertész Miklós: Tehát 38 órán túl is van túlmunka, amelyért díjazás jár, ha annyi volt azelőtt a munkaidő! Szögezzük le! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha az volt a normális munkaidő! — Kertész Miklós: Aláíratják majd, hogy hosszabb volt a munkaidő és mindenki aláírja!) Miután a miniszter úr kijelentése álláspontomat fedi. a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Reibel Mihály képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrhoz. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök úrhoz. 1. Hajlandó-e a kereskedelem; és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök úr az eddig törvényben és rendeletekben ki nem elégítő módon rendezett vasárnapi és ünnepi munkaszünetet mielőbb benyújtandó törvényjavaslat útján a lehető legteljesebb módon, az ország keresztény jellegének megfelelően, egységesen és országosan rendezni? 2. Hajlandó-e a vasárnapra eső országos vásárokat sürgősen hétköznapra áthelyezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! A költségvetési vita során Müller Antal képviselőtársam felvetette ezt a kérdést, erre azonban a miniszter úrtól választ nem kapott. Miután most Szent István évében vagyunk és minden szónok méltatja a szentistváni politika fontosságát, hangsúlyozza, hogy tulajdonképpen a szentistváni politikának köszönhetjük, hogy ez a nemzet ezer éven át itt meg tudott maradni, szükségesnek látom, hogy amikor Szent István érdemeit úgy is törvénybe akarjuk iktatni és Szent István napját törvényes ünneppé akarjuk elrendelni, ezzel a kérdéssel újból az igen t. Ház elé jöjjek, hogy ezeknek a körülmények-