Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának a Hangya albertfalvai központjába szállítani. így tulajdonképpen éppen olyan kedvező nemzetben vannak, mint a kalocsakörnyéki termelők és azok a malmok, amelyek a kalocsakörnyéki paprikát őrölik fel. Az a kérése tehát ezeknek a déli körzeti paprikatermelőknek, hogy minden körülmények között tartsák fenn egyrészt a malmokat, másrészt biztosítsák a fűszerpaprikának minden körülmények között való szabad forgalmát, mert ez biztosítja azt a termelési árat, amely mellett a fűszerpaprikát az országban termelni érdemes. Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Sorrendben következik: Reibel Mihály képviselő úrnak interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz. Hajlandó-e a miniszter úr oly irányú határozott rendelkezést kiadni, mely szerint a kiadott 44 órás minimális munkahétről szóló rendelet a munkavállalót nem hozhatja kedvezőtlenebb helyzetbe? Mi tekinthető túlórának? Reibel Mihály s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Keresztény politikánk uralomrajutásával egészen természetes, hogy egyik szociális törvényünknek a másikat kell követnie. Hosszú évtizedek harca most érleli meg azután a gyümölcsét. Mi mindenkor készséges örömmel fogadtuk ezeket a szociális törvényeket, mert hiszen igazságtalanságot tüntetnek el és a szociális közösségnek szereznek érvényt. így a múlt esztendőben is megjelent a XXI,-ik törvénycikk, amely a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szól, részletesen foglalkozik a munkaidő, a munkabér és a fizetéses szabadság rendezésével. Ez a XXI. te. megállapítja, hogy a munkások részére a rendes munkaidő hetenként 48 óránál, magánalkalmazottakra, tisztviselőkre nézve pedig heti 44 óránál hosszabb nem lehet, vagyis, hogy ez a normális munkaidő, amelynál, ha tovább dolgozik a tisztviselő, akkor ez túlórának számit, amelynek díjazásáról a törvény további intézkedéseket tartalmaz. Ez nagyon helyes és üdvös, hiszen mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a liberális-kapitalista rendszer mennyire kihasználta a tisztviselőtársadalmat; sokszor késő éjszakáig ott tartották őket, nem mehettek haza családukhoz, ott fogyasztották el ebédjüket, vacsorájukat és ezek a szegény tisztviselők szólni sem mertek, mert máskülönben elbocsátották őket. A magántisztviselő társadalom örömmel köszöntötte a miniszter úrnak ezt a beterjesztett javaslatát és az mindenfelé közmegnyugvást keltett, hiszen megvédi őket a kiuzsorázás ellen. Ugyanebben a törvénycikkben a vegyes rendelkezések alatt az is foglaltatik, hogy ez a törvénycikk nem vonatkozik azonban a szerzett jogok alapján kialakult munkaidőre, vagyis, ha valahol 48 óránál kevesebb volt a munkaidő, akkor ez tovább is fennmarad, semmiképpen sem ad tehát okot és jogot arra, hogy az eddig szokásban volt munkaidőt fel lehessen emelni 44 órára. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy nagyon sok vállalat visszaélt ezzel és hivatkozván a kiadott törSBU. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 43 , vényre, felemelte a munkaidőt 44 órára, úgy, hogy a Keresztényszocialista Magántisztviselők Országos Szövetsége szükségét látta annak, hogy a miniszter úrhoz memorandumot terjeszszen fel, amelyben kérte ennek a sérelemnek orvoslását. Erre azt a választ kapták, hogy (olvassa): »Hozzánk intézett beadványára értesítem, hogy a 3938. számú rendelet 9. §-a értelmében csak a heti 44 órán túl végzett munkát kell túlmunkának tekinteni.« Az előbbi törvénycikk végrehajtási utasítása V. fejezetében olvasom a következőket. (Olvassa): »A jelen rendelet I., II. és III. fejezetében foglalt rendelkezések annyiban nem érintik a tőlük eltérő más jogszabálynak, szokásnak, szerződésnek, vagy megállapodásnak hatályát, amennyiben az az alkalmazottnak a jelen rendeletben foglaltnál kedvezőbb helyzetet biztosít.« Világosan kimondja tehát úgy maga a törvénycikk, mint a végrehajtási utasítás, hogy kedvezőtlenebb helyzetbe nem juthat az alkalmazott, mint a rendelet kibocsátása előtt volt, vagyis, ha egy vállalatnál a munkaidő 38 óra volt, akkor az továbbra is 38 óra marad, ha pedig 48 óra volt, akkor továbbra is 48 óra marad. Ebből az következik, hogyha az ilyen vállalatnál valakinek 38 órán túl kell dolgoznia, akkor ez túlórát jelent, vagy például, ha valahol 40 óra a munkaidő szokásjog alapján és 44 órán át dolgoztatnak, akkor ez négy túlórát jelent. Ez tulajdonképpen a törvény értelme, másképpen ezt nem is lehet értelmezni. (Malasits Géza: Lehet másképpen is értelmezni, de akkor tévesen értelmezik!) Azért mondom el interpellációmat, hogy határozott kijelentést kérjek a miniszter úrtól arra nézve, hogy tulajdonképpen hogyan kell ezt értelmezni, meri, ha a törvénycikk értelme nem az, amit én mondottam, akkor a vállalatok nemzeti ajándékhoz jutnak, akkor ezeknek a vállalatoknak jogukban áll a 38 óra helyett 44 órát dolgoztatni minden további fizetség nélkül, tehát akkor ez a nagy vállalatok javára és az alkalmazottak hátrányára szolgál, kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a inagánaikalmazottakat, mint amilyenben azelőtt voltak, már pedig a törvény határozottan kimondja azt, hogy semmiképpen sem hozhatók hátrányosabb helyzetbe, nunt amilyenben a rendelet kibocsátása előtt voltak. Mi a törvényt ezért is örömmel ütivözöituk, mert azt hittük, hogy nemcsak a munkaidői fogja korlátozni, hanem a nagyvállalatokat arra is rá fogja szorítani, hogy újabb munkaerőket állítsanak be. (Malasits Géza: Gépeket állítottak bel Könyvelő gépeket!) A nagyobb vállalatoknál nagyobbrészt kevesebb volt a munkaidő, mint 44 óra, úgyhogy ez a törvény tulajdonképpen nem tudja elérni azt a célját, hogy újabb munkaerőket állítsanak munkába, sőt lehetőség nyílt arra is, hogy egyeseket el is bocsássanak. Ez a magyarázat sérelmes a magánalkalmazottakra, t. miniszter úr és mi arra kérjük a miniszter urat, szíveskedjék határozott kijelentést tenni abban az irányban, hogy minden vállalatnál a rendelet megjelenése előtt szokásjog alapján érvényben volt munkaidőn túl végzett munka túlórának számítson abban az esetben, ha a munkaidő a szokásjog alapján 44 ónán alul volt. Azt hiszem, jogos kérelme ez a magántisztviselőknek és nem sérti a nagyvállalatokat sem, mert hiszen eddig sem dolgoztak 44 órát és ha több munkát kérnek az alkalmazottaktól, akkor tekintsék azt munkatűi-