Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

42 Az országgyűlés képviselőházának interpellációja töröltetik. (Malasits Géza: Dó­zsi, hol vagy?) Következik Mózes Sándor kép­viselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a paprikatermelők és kikészítők tárgyá­ban a magyar királyi földmívelésügyi minisz­ter úrhoz. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy egyes magánkéz­ben lévő paprikaőrlő malmok intézkedéseket akarnak kikényszeríteni a paprikatermelő gaz­dák és a paprikakikészítő munkások ellen? % Hajlandó-e a miniszter úr a szövetkezeti malmok, paprikatermelők és paprikakikészítők érdekeit megvédeni a csupán profitot hajhászó magánérdekeltségekkel szemben és a nyerspap­rika szabadforgalmát az összes paprikaőrlő malmok részére biztosítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! A fűszerpaprika jelentősége nemcsak abban van, hogy Magyar­országon miden ételt paprikával fűszereznek, s hogy a meglehetősen nagy belkereskedelmi forgalma mellett a külkereskedelmünkben is szerepe van, hanem a jelentőségét különösen az adja meg, hogy Magyarországon mintegy tizenötezren foglalkoznak fűszerpaprika terme­lésével és kikészítésével. A kalocsai járásra és Szeged környékére a kormány ezelőtt négy évvel hozott rendele­tével korlátozta a paprikatermelést és enge­délyhez kötötte. Mielőtt a paprikatermelést en­gedélyhez kötötték volna, a paprikatermelők igen nehéz helyzetben voltak, nevezetesen ugyanúgy jártak a paprikával, mint ahogyan járnak a mezőgazdasági termelők az ő termei­vényeikkel: minden esztendőben ki voltak téve annak, hogy nagy termés esetében kisebb ára­kat kapnak a fűszerpaprikáért, kisebb termés esetén magasabb árat kaptak, de kevesebbet termeltek, már pedig a magasabb árnak csak akkor vették volna hasznát, ha a termés bősé­gesebb lett volna. Ennek az áringadozásnak azután a külföldi export tekintetében az volt a szomorú következménye, hogy a magyar fű­szerpaprika a külföldön nem / tudott gyökeret verni, nem tudott vevőközönségre találni. Ál­landó áringadozásnak volt tehát kitéve a kül­földre szállított export-paprika. Ezt az álla­potot volt 'hivatva megszüntetni az a rendelet, amelyet a földmívelésügyi kormány 1936-ban adott ki 4650. szám alatt és amely a papriká­nál irányított forgalmat rendelt el. A kormány a paprika irányított forgalmának irányításá­val a Hangya-szövetkezetet bízta meg, amely a két paprikatermelő vidéken egy-egy fűszer­paprika termelő-, kikészítő- és értékesítő szö­vetkezetet alakított. Én e szövetkezetek közül a kalocsavidéki szövetkezet ügyeivel kívánok foglalkozni. A kalocsai járásban ugyanis a helyzet az, hogy a járás nagy terjedelménél fogva a pap­rikatermelő körzet két egymástól körülbelül 30—40 kilométer távolságra fekvő területre oszlik és pedig a Kalocsa közvetlen környeze­tében levő kalocsai és bátyai paprikatermelő körzetre és az ettől mintegy 30—40 kilométerre fekvő érsekcsanádi, sükösdi és miskei paprika­termelő körzetre. A két paprikatermelő körzet termelői, ki­készítői és a paprikaőrlő malmok tulajdonosai között évek hosszú sora óta állandó súrlódások vannak és a Kalocsa közvetlen környezetében levő paprikamalmok azt a távolságot, amely SSJf ülése 19S8 június 22-én, szerdán. a kalocsai járás alsó része és Kalocsa között van, arra használták fel, hogy az alsó községek papiikatermését állandóan nyomottabb árakon vették át. Amikor ez ellen a déli községek til­takoztak, akkor a kalocsai paprikaőrlő mal­mok állandóan arra hivatkoztak, hogy az árak­nál tekintetbe kell venniök azt a 30—40 kilomé­teres távolságot, illetőleg annak fuvarköltsé­gét is, tehát azt a fuvarköltséget, amely a paprikának Sükösdről és a déli vidékről Ka­locsára való fuvarozásából kifolyólag felme­rül. Ezzel szemben a kalocsai járás déli részén lövő körzet termelői és kikészítői arra hivat­koztak, hogy mindannak ellenére, hogy sokkal nagyobb távolságról jönnek hozzájuk a sze­gedi kikészítők és malmok megbízottai, mégis nagyobb árat tudnak elérni a szegedi paprika­malmok részéről, mint amennyit a kalocsai paprikaőrlő malmok megbízottai részéről kapni szoktak. Ez az állandó harc, amely a füzérpaprika ára körül folyik, végeredményben azzal végző­dött, hogy a múlt év folyamán Darányi Kál­mán, akkori földmívelésügyi miniszter úr, a kalocsai járás déli körzete termelőinek kérését meghallgatva, elhatározta, hogy megszünteti azt a diszparitást, amely ma a kalocs^avidéki papríkatermelők között fennáll és Sükösd köz­ségnek, valamint Miske községnek szövetkezeti paprikaőrlőmalmot engedélyezett. Amióta ez megtörtént, körülbelül egy esztendeje, nagyobb erővel újult ki a harc a két paprikatermelo körzet között, amennyiben a kalocsai és kalo­csavidéki paprikamalanok tulajdonosai állan­dóan deputációkkal jönnek fel Budapestre, a Hangya-központhoz és a földmívelésügyi mi­niszter úrhoz s igyekeznek meggyőzni a kor­mányzatot arról, hogy egyáltalában nincs szük­ség a kalocsai déli körzet két községében enge­délyezett paprikamaloimra, mert ezek a malmok nagyrészt veszélyeztetik a Kalocsa közvetlen unyezetében lévő malmok érdekeit és más­részt veszélyeztetik ezeknek a malmoknak jö­vedelmezőségét is. Ezt az állításukat igyekez­tek olyanformán megerősíteni, hogy aláíráso­kat gyűjtöttek a saját körzetükben lakó terme­lőktől és ezekkel az aláírásokkal akarták mint­egy bebizonyítani azt, hogy nincs igazuk a déli körzet termelőinek és nincs szükség azokra a malmokra, amelyeket ebben az általam előbb említett két községben megépítettek. A termelők a déli körzetben arra az állás­pontra helyezkedtek, 'hogy a földmívelésügyi kormányzatnak feltétlenül és minden körülmé­nyek között biztosítania kell a füzérpapriká­nak szabad forgalmát, hogy bárki bármilyen vidékről odajárhasson füzérpaprikát vásárolni ebbe a déli körzetbe is. Kérik tehát, ne tiltsák el a kalocsai járás déli részének termelőitől a szegedi kikészítőket és a szegedi malmok meg­bizottait, mert ebből kifolyólag ezeket a ter­melőket igen nagy kár éri, ezt pedig minden körülmények között meg kell akadályozni. Arra kérem tehát a földmívelésügyi kor­mányzatot, hogy feltétlenül tartsa fenn a sü­kösdi és miskei paprikaőrlőmalmot, mert ezen községek termelőinek, kikészítőinek egziszten­ciája függ ezeknek a malmoknak a fenntartá­sától. A sükösdi és miskei malmok teljesen füg­getleníteni tudják magukat a kalocsai és a bátyai malmoktól, amennyiben a Dunához kö­zel fekszenek, hat-tíz kilométer távolságban és így abba a helyzetbe kerülnek a szárazföldi út és fuvarköltségek kiküszöbölésével, hogy dunai úton tudják az általuk ki őrölt paprikát

Next

/
Thumbnails
Contents