Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának lyek ma Magyarországon külön életet élnek, bürokratikus levelezésekkel érintkeznek egymással, olyan problémák, amelyeket ha nemi tudunk idejében megoldani, akkor lehetetlen állapotban érheti Magyarországot egy kívülről jövő csapás. T. Ház! Az anya- és csecsemő védelem terén, a kórházak elosztása terén, ha ma valaki Magyarországon kezébe vesz egy térképet, amelyen ezek az intézmények meg vannak jelölve, szomorúan látja azt a bámulatos helyzetet. hogy óriási foltok vannak az ország testén, ahol százezer lelkekre semmiféle közegészségügyi intézmény nincs, holott más helyeken ezeket az intézményeket kiépítették. Az ember a meglevő szervezetek elosztásában a múlt választások eredményeit, egyes képviselő uraknak a kormányzatra gyakorolt befolyását látja érvényesülni ós nem egy központi egészségpolitikai, vagy népjóléti gondolatot. Egyes területek tökéletesen kimaradtak a gondozásból, más területeket aránylag bőségesen láttak el ezekkel az intézményekkel. Észszerű, tervszerű nemzeti küzdelem legsúlyosabb betegségeink ellen, a nemzet biológiai elgyengülése ellen csak megfelelő, szakszerűen, jól megépített szervezetekben érhető el. Mindez pedig egy lényegében egészen más irányzatú minisztériumban csak mostohagyermekként szerepelhet. T. Ház! A jelenlegi belügyminisztériumnak 15 osztálya van: az elnöki osztály, a törvényelőkészítő osztályhoz tartozó általános közigazgatási és a közjóléti osztály, a közjogi osztály, a^ vármegyei és községi osztály, a városi osztály, a karhatalmi osztály, a közbiztonsági osztály, az igazgatási és rendészeti osztály, a rendőri büntető osztály mellett kilencedik a közjótékonysági, hivatalosan közjóléti és szegényügyi osztály. Engedelmet kérek, a belügyminisztériumnak szakfeladatai vannak és végtelenül súlyos, lehetetlen állapot, hogy a rendészeti kérdések és a magyar közjótékonyság, vagy szociálpolitika s a gyámügy után jön a gyenmekvédelmi osztály, az általános egészségügyi osztály, a -betegellátási osztály és a társadalombiztosítási osztály a tizedik vagy tizenötödik helyen és még hátrább. E kérdések nem tartoznak a belügyminisztériumhoz. A belügyminisztériumnak egy hatalmas, óriási feladata van a magyar nép valóságos felszabadítására, ez pedig a közigazgatási reform megoldása, amely bármelyik hatalma» és nagykapacitású miniszternek legalább tízesztendős munkát biztosít, hogy közigazgatásunkat, amely valóságos dzsungellé feddődött ki, egyszerűsítse, minden részében megneimesítse és olyan közigazgatást teremtsen, amelyet ennek az országnak a lakossága elbír. Elleplezni közigazgatásunk hiányait úgy, hogy egypár rokonszenves szociálpolitikai célú törvényjavaslattal... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rajniss Ferenc: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. (Felkáltások jobbfelöl: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a (meghosszabbítást megadta. Tessék folytatni. Rajniss Ferenc: T. Ház! Az, hogy ia közigazgatás végtelenül sürgős és fontos reformját el tudjuk halasztani azáltal, hogy «az igen t. belügyminiszter úr egypár igen rokonszenRépviselőhá/Bi NiaipJió. XX, 33J: uíése 1938 június 22-én, szerdán. 37 ves szociálpolitikai intézkedést hoz a Ház elé, nem. megoldás az országos nagy kérdések szeimpo<ntjából. De lehetetlenség az is, hogy a magyar szociálpolitikának és most már 'köziegészségtügyünknek kérdése is a társadalombiztosítás különböző ágazatain keresztül egy felisímerhetetlen szövevényben hozzátartozik az öszszes minisztériumokhoz. Ma már a belügyminisztériumon kívül az iparügyi minisztériumnak, a kereskedelemügyi minisztériuminak is van és lassanként minden minisztériumnak meglesz a maga külön szociálpolitikai, egészségvédelmi, társadalombiztosítási ügyosztálya, lami oly dzsungelt jelent, amely a szakszerűséget csak szétrombolhatja, de nem biztosíthatja, azonkívül mindezeknek a kérdéseknek az adminisztrációját szükségképpen megnehezíti. Lassankint odajutunk, hogy már -a küLüigyminisztériumnak is lesz külön szociálpolitikai alosztálya. De teljesen abszurdum ez a helyzet a vezető tisztviselők és a beosztott szaktisztviselők szelekciója szempontjából is. Lehetetlen állapot, hogy valaki eltöltött légyen a belügyminisztérium rendőri osztályán — ahol az ember mégis csak más hanghoz, más intézkedésekhez szokott — 10—15 esztendőt és előlépés köyetkez

: tében, — mivel az üresedés a közegészségügyi osztály, a szociálpolitikai osztályon van — a rendőrtisztviselőből egyik napról a másikra szociálpolitikai tisztviselő legyen; vagy fordítva történjék, hogy például aki egész életét a szociálpolitikában töltötte el, előlépés következtében átmenjen a rendészeti kérdések vezetőjéül. Ez a kontárságnak, a laikus közigazgatási, vagy a laikus államvezetési szelekciónak legtipikusabb és legelrettentőbb példája. A közegészségügyi, népvédelmi és népegészségügyi minisztériumra azért is szükség yan, hogy egy minisztérium egy bizonyos öncélú munkájából szelektálja a legjobb erőket, valódi szakembereket teremtsen és ne a méntelepről hozzon szociálpolitikai intézőket, amint az a múltban a népjóléti minisztérium idejében megtörtént, hogy valaki tisztességesen eltöltötte eletének javát a méntelepeken s egyik napról a másikra a magyar gyermekügy országos vezető, irányító tisztviselője lett. (Felkiáltások: Ki volt az?) Az a régi gondolkozásmód, hogy akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is adott, a huszadik században lejárt. Az embereknek egy egész életet kell egy-egy szakkörben eltölteniök, hogy a maguk munkájában valóban szakembereknek neveztessenek. (Ügp van! Ügy van!) A belügyminisztérium ragyogó embereket tud szelektálni a maga számára a rendőri, a csendőri, a közjogi, a közigazgatási és a választójogi kérdésekben, de nem biztos az, hogy ugyanez az emberanyag feltétlenül jó a magyar szociálpolitika, a magyar közegészségügy irányítására is. Degradáltuk a népvédelem és a közegészségügy feladatát, — ebben felelek Várady képviselőtársamnak is — mert ha csak osztályt képez egy minisztériumban az egész magyar népegészségügy, akkor azt feltétlenül meglátjuk a büdzséjén, azon az alárendeltségi viszo^ nyon, amely szükségképpen magát a munkakört is degradálja, (vitéz Várady László: Én L> szék a legboldogabb, ha több pénzt kap!) Mondjuk meg őszintén, hogy olyan munkakörök állíttattak össze a belügyminisztériumban egy hatalmas csúcsintézményben, amelyeket a végtelenül változatos ágazatok miatt a legnagyobb 6