Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Moesáry Dániel: Halljuk a névsort!) Máriássy Mihály: Névsornál is szolgálhatok. Ezek közé tartozik Kecskemét város, Kiskőrösi szövetkezet, Kiskunfélegyháza város, Kiskunhalas-i szövetkezet, Nagykanizsa város, Nagykanizsán van azonban egy részvénytársaság is. (Moesáry Dániel: Itt a baj!) Ez a nagykanizsai, dunántúli és paksi részvénytársaság. Az egyik 1936/37-ben 2248 hektolitert dolgozott fel, ebből azonban a múlt esztendőben 2156 hektoliter akciós bor volt, ez tehát voltaképpen számba nem jön; a másik, a nagykőrösi gyár 1936/37-ben feldolgozott 2052 hektolitert, ebből is 178 hektoliter volt a bor, úgy, hogy végeredményben mivel 1936/37-ben az állami beavatkozás következtében nagyobb mennyiségű bor feldolgozása vált szükségessé és az akkori feltételek mellett e bor földolgozására a kisebb vállalatok nem voltak hajlandók s vissza adták a részükre kiosztott koncessziókat, éppen 'az állam parancsa értelmében kénvszerítettek ezek a nagyobb vállalatok berendezkedni és nagyobb mennyiséget lefőzni. Itt egy nagyon szép dologra akarom a t. Ház becses figyelmét felhívni, ez pedig a Tokajhegyaljai Törkölyfőző Szövetkezet működése. Ennek a szövetkezetnek 3000 tagja van, 7000 termelőnek az érdekeit szolgálja, 12.000 katasztrális szőlőterület tartozik hozzá és egy nagy vidék gyümölcstermése. A tokajhegyaljai szőlősgazdák törkölyfőző szövetkezete ez évben csak 1200 hektóliter abszolút törkölyt állított elő, mert az utolsó kilogrammig felvásárolt minden nyersanyagot, amit a 7000 termelő neki felkínált. Elismerem, hogy úgy néz ki a dolog, mintha én azzal, hogy az előbb a gyáripar ellen szólaltam fel, következetlen lennék, amikor most ezeket az iparokat akarom támogatni, a különbség azonban óriási, mert ezek a termelők érdekében, nem egyéni nyereségvágyból létesült vállalkozások. Ezeket a nagyobb vállalatokat létrehozta egy 1916. évi törvény, amely kötelezővé tette ilyen vállalatok létesítését, felosztotta a kerületeket, amelyben ezek a vállalatok a nyersanyagokat felvásárolták, meghatározta a nyersanyag minimális árát, amelyet a termelőnek kötelesek voltak fizetni. Az országban csak 8—10 ilyen nagyobb üzem alakult, éppen azokra a feltételekre való tekintettel, hogy a kisebbek nem találták meg a maguk számítását. Ezek a nagyobb vállalatok tehát csak ott tudtak létrejönni, ahol bizonyos altruista szempontok érvényesültek. Figyelembe kell azután venni azt is, hogy ezek mind úgy vannak berendezve, hogy a nyersanyag átvételét decentralizálják, mert különféle gyűjtő-átvevő telepeket tartanak fenn és csak a főzést koncentrálják, mert így olcsóbb és

t mert a főzésből kikerülő mellékanyagokat jobban tudják értékesíteni, hasznosítani. Itt egy kicsit hazabeszélek, amikor rámutatok arra, hogy 15 esztendővel ezelőtt magam vezettem a Tokajhegyaljai Törkölyfőző Szövetkezetet és ez a szövetkezet ma is olyan kézben van, amely csak a legnagyobb elismerést érdemli. Azáltal, hogy a főzést központosítottuk, modern kazánokat állítottunk be, a kifőtt törkölyt az utolsó szemig mint tüzelőanyagot tudjuk felhasználni ebben a törkölyfőző szövetkezetben, ezt pedig decentralizált kis telepeken nem lehet megtenni. Érdekes dolog, hogjr megpróbálkoztunk a kifőtt törköly elszenesitésével is. Faszenet akartunk a kifőtt törkölyből előállítani. Ez sikerült is és a gene.4. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 31 rátör gázmotort is tudtuk vele hajtani, előállítása azonban olyan kellemetlen szaggal járt, hogy a hatóság ennek további előállítását betiltotta. Nagymennyiségű törkölyt tudtunk tüzelőanyagként felhasználni. Nagyon érdekes, hogy az így nyert hamu olyan magas foszforos kálium tartalmú, hogy azt mint műtrágyát vissza lehet adni megint a mezőgazdaságnak. Ezt kisüzemekben megcsinálni nem lehet, csak nagyüzemekben. A Tokajhegyaljai Szőlősgazdák Törkölyfőző Szövetkezete a múlt esztendőben 20.000 pengőt vett be borkőért, ezt sem lehet kisüzemben megcsinálni. A melléktermékek feldolgozásának, felhasználásának lehetősége mind kiesik, ha túlságosan elaprózzuk ezeket az üzemeket. Nem tehetek róla, ha e közt a kereken 330 olyan szeszfőzde közt, amelyek abba a kategóriába esnek, amelyet bor- és gyümölesszeszfőzők kategóriájaképpen jelöl meg a törvény, 8 olyan szövetkezeti, városi, köztük, az igazság kedvéért tartozom megemlíteni, hogy egy egyénit is találok, amelyeknek termelése az ezer hektolitert is évenkint meghaladja. Legjobb tudásom, legjobb meggyőződésem szerint ezek mind termelői érdeket szolgálnak. (Moesáry Dániel: Ki az az egyéni?) Nomina sunt odiosa, nem tartom illőnek, hogy nevet említsek. Ha kívánja a képviselő úr, azt hajlandó vagyok megmondani, hogy egészen közeli pestmegyei szeszfőzde, amely két csődbejutott, (megbukott, rossz kézben levő szövetkezeti üzemet vett át. Ma a termelők ezrei áldják, mert minden igényüket kielégíti. Keresztény ember. (Egy hang a jobboldalon: Ezt előbb kellett volna mondani! — Moesáry Dániel: Azért áldják!) Mondtam, hogy nem vizsgálom faji és felekezeti szempontból azt, hogy ki főz, hanem azt vizsgálom, hogy a termelők érdekeit szolgálja-e. (Helyeslés.) T. Ház! Mondtam, hogy a javaslat némely intézkedései kiigazításra szorulnak. Itt van például a javaslatnak egy ilyen intézkedése. A javaslat 35. §-ának utolsó bekezdése azt mondja, hogy (olvassa): »Egy-egy bor- és gyümölcsszeszfőzde törzstermelési kerete 400 hektoliternél nagyobb mennyiségben nem állapítható meg.« Kivételt tesz azonban a törvényjavaslat ez alól, amikor azt mondja, hogy egyegy szeszfőzde részére 400 hektoliternél magasabb törzstermelési keret is adható, mert pótkeretet lehet adni, de a törvényjavaslat egy másik szakaszában kimondja, hogy a 600 hektolitert a termelés nem haladhatja meg. (Zsitvay Tibor: Eszerint Kecskeméten a barackpálinkatermelést a negyedére kell leszállítani! Az ország érdeke az lenne, hogy az ötszörösére emeljék!) Van egy különleges intézkedés is — elismerem, hogy ez kiváló intézkedése a törvénynek, — amely a pénzügyi és a földmívelésügyi miniszternek harmonikaszerűleg lehetővé teszi azt, hogy kitágítsa eat a keretet egészen végtelenségig. Én mint ember feltétlenül elismerem úgy a jelenlegi, mint a következendő kormányok jóhiszeműségét, meg vagyok róla győződve, hogy a termelők érdekeit szívükön viselik, mindenkor lehetővé fogják tenni azt, hogy az összes felajánlott nyersanyag kifőzés alá kerüljön, de mint üzletember nem alapíthatom az üzletvitelt ilyen kétséges, bizonytalan feltételre, hogy vájjon meg fogom-e kapni azt a pótkeretet, vagy nem. Nagy szilvatermő, szőlőtermő vidékeken már szeptember 1-én, tehát az idény megkezdésekor tudnom kell azt, hogy mennyi nyersanyagot vehetek át, mert ha csak 400 hektoliter kiter-