Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-334
32 Az országgyűlés képviselőházának melését biztosítják nekem, akkor válogathatok, hogy kitől veszem meg a törkölyt, a szilvát, vagy Kecskeméten a barackot. A protekcionizmusnak olyan formája fog jelentkezni, amely nem lehet termelői érdek. Tovább megyek, konkurrencia sem fog kifejlődni, legfeljebb áralákínálás, mert ha a termelő nyakán marad a nyers törköly, vagy a kifőzésre váró cefre, az boldog lesz, ha fillérekért el fogja tudni adni. Kivételezést jelent az, hogy az a vállalkozó kitől veszi át és kegy lesz a vállalkozótól, ha valakitől átveszi. (Zsitvay Tibor: A másik oldalon pedig hideg úton fogják hamisítani a gyümölcspálinkát !) Arra nem várhat a termelő, hogy jóin majd más vidékről egy konkurrens vállalat. Az a kistermelő nincs berendezkedve arra, hogy cefréjét, törkölyét sokáig tarolhassa. A tokajhegyaljai szőlősgazdák törkölylőjző szövetkezete évek óta bevezette, hogy a szüret napját jelentik be a termelők egyénenkin t vagy községenkint az átvétel napjául és akkor órára pontosan ott van a szövetkezet fogata, átveszi a nyers törkölyt. Lemázsálja, a súlyról elismervényt ad a termelőnek, a nyers törkölyt azonnal betapossa, tenát egészen friss állapotban a legjobban konzerválja. A termelő pedig megy a maga utalványával a Hangyába és ott megkapja tavalyi pálinkában azt, ami neki azért a törkölyért jár. Ez a múlt évben 09 liter abszolút szesz volt. A termelő nincs arra berendezkedve* hogy tárolja a nyersanyagát és ha Kecskemét határában lakik, várja, hogy Jászberény határába el fogja tudni adni valakinek a törkölyt vagy a cefrét, akinek a keretébe beleillik. Nekem tehát az a tiszteletteljes kérésem van a pénzügyminiszter úrihoz és a t. Ház tagjaihoz, hogy ha megértéssel fogadják indokaimat, méltóztassék a szakasznak ezt a szigorú intézkedését módosítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Megengedhetőnek vagy lehetségesnek tartok egy olyan elgondolást, hogy átmenetileg elvileg szegezzük le a 400 hektolitert, azonban mindenképpen biztosítsák számára az előző öt év átlagának megíelelő törzskeretet és ennek másfélszeresét adjuk meg, mint termelési határt, analog a 400 és 600 hektoliterrel, ami itt le van fektetve. Adjuk meg a jogot a pénzügyminiszternek és a földmívelésügyi miniszternek arra, hogy ha azt látják, hogy egy ilyen vállalat nem teljesíti az előírt köyetelményeket és nem váltja be azokat a reményeket, várakozásokat, amelyeket éppen a termelők érdekében hozzáfűztünk, akkor állítson ott fel egy második, konkurrens szeszfőizdét, vagy egy egyedárusági szeszfőzdét, hiszen erre módja van a törvény értelmében. így azután ez a kérdés kiküszöbölődik. Ha pedig — nem tudom — a vezető személye ellem van kifogás, — hiszen a törvény megtiltja, hogy bérbe lehessen adni ezeket a szeszfőzdéket, ez többé nem kövétkezhetik be — ha az üzletvezető személye neun felel meg a várakozásoknak, hiszen, városi, szövetkezeti üzemekről van szó, az államhatalom mindenkor meghatározhatja annak feltételeit, hogy kit lehet üzletvezetőnek alkalmazni. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy fontolja meg ezt a kérdést és amennyire lehet, honorálja, járuljon hozzá a törvényjavaslatnak ilyen értelemben való módosításához. Még csak egész röviden meg akarom azt említeni ezzel kapcsolatban, hogy ezeknek a bor- ós gyümölcsszeszfőzdének öt évi termelési átlaga 23.000 hektolitert tesz ki. Itt most kiS34. ülése 1938 június 22-én, szerdán. kapcsolom a kizárólagos borlepárolókat, mert hiszen ezeknek termelése főkép azokra az évekre szorítkozik, melyekben állami intervenció következtében a borlepárolást is nagyobb mértékben engedélyezték. Ha ezeket kikapcsolom, akkor kereken 20.000 hektoliter az a mennyiség, amelyet a gyümölcs- és borszeszfőző kategóriába tartozó vállalatok öt évi átlagban kitermelnek. De ez a 8—10 vállalat önmagában termelt ki 8—10.000 hektolitert. Ha tehát ennek a tíz vállalatnak tÖrzskontingensét 4000 hektoliterre szállítjuk le, akkor végeredményben 6000 hektoliterrel csökkentjük ezt a 20.000 hektoliterben kiszámított mennyiséget, vagyis törvényhozásilag alacsonyabban állapítjuk meg e vállalatok által kifőzhető törzskeretet, mint amennyi keret a kisüstöknek jut. Pedig a cél nem ez. Tudjuk, hogy a nagyvállalatok gesztiójához képest mint üzlet csupán játéknak nevezhető ez a néhány vállalat, tudjuk, hogy részben politikum is van benne, de a fő cél mégis az, hogy még ezeken a kisebb vállalatokon, kisebb szeszfőzdéken keresztül is minden mezőgazda megkapja a maga nyers terményéért, nyersanyagáért a megfelelő ellenértékét és maradék nélkül feldolgozhassa terményeit. Mi az a menynyiség, amely feldolgozásra vár? Hárommillió hektoliter bortermést véve alapul, szőlőtörkölyben, — mely 20% — 600.000 métermázsa, borseprőben — mely 5% — 150.000 métermázsa és gyümölcsben — 250.000 métermázsát véve alapul — egymillió métermázsa az, amit évenként a bor- és gyümölcsfeldolgozó szeszfőzdéknek fel kell használniuk. Nyeredék szempontjából ez jelent törkölyből 18.000 hektolitert, seprőből 6000 hektolitert, gyümölcsből 10.000 hektolitert, összesen tehát 34.000 hektólitert. Ennyit kell előállítani. Ebből a 34.000 hektoliterből 15.000 hektolitert előállítanak a kisfőzdék és így kereken mintegy 20.000 hektoliter előállítása marad a bor- és gyümölcsfeldolgozó középszeszfőzdéknek. A törvényjavaslatnak ez az elgondolása tehát feltétlenül helyes. Ép ezért örömmel üdvözlöm azokat a megállapításokat, amelyeket a javaslat tartalmaz. En csupán csak azt a kis korrektúrát, azt a kis kiigazítást kérem a t. pénzügyminiszter úrtóL amelyről az imént szólottam. T. Képviselőház! Beszédidőm lejárt. Befejezem. Mire ez a törvényjavaslat életbelép, ősz lesz. Melegen süt majd a kék égről a nap és ennek a melegen sütő őszi napnak csodálatos érlelő ereje van. Az emberi elme által meg nem érthetően, az emberi akarat által elő nem idézhető en és csak az, emberi elme által megismerhetően van egy bizonyos csodálatos változás, amely a növényzeten keresztülmegy. A növény zöld lombja a maga asszimiláló és abszorbeáló képességénél fogva a burgonya gumójában keményítőt raktároz el, a kékszilvában és a szőlőben cukrot: mindmegannyi energia az Isten teremtő akaratából arra vár, hogy az ember javát szolgálja. Én azt hiszem, hogy ha ez a javaslat életbelép, akkor ttnindaz az energia, mely akár a Tokajhegyalja magas bércein, akár a Nagy-Alföld délibábos rónáin, akár a kéklő Balaton partján a tmiagyar égbolt napja révén megérlelődik, utolsó csepp jéig ki lesz használva és utolsó csepipjéig szolgálatába áll a termelés fokozásának, a nemzeti jövedelem szaporításának és végső fokon a magyar nemzet anyagi megerősödésének. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik?
