Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-334
30 Az országgyűlés képviselőházának ból megint bőven csurog a pálinka. A nyersanyagok megfelelő kihasználása szempontjából is szabályozni kellett tehát a kisüstök kérdését. Ezt a szabályozást végezte el az 1908. évi XXVIII. te, amikor az átalányozásba bizonyos modernizálást vitt bele és számolt a technika fejlődésével, ezeknek a kis pálinkafőzőüstöknek tökéletesebb berendezésével, a mellett azonban létrehozta a központi szeszfőzdék intézményét általános közgazdasági érdekből. Itt megint tisztelettel vagyok bátor hivatkozni néhai Wekerle Sándor felszólalására, aki azt mondotta, hogy (olvassa): »Ha felállítjuk a községi főzeléket, a szövetkezeti főzdéket, ha az állam állítja fel a főzdékefc, megengedem, hogy nagy áldozatokat hozunk, de ezt a nagy közgazdasági célt, amely két dologban nyilvánul meg: először a termeivény megfelelő értékesí tésében, másodszor a termelő megfelelő kárpótlásában, meg is fogjuk találni.« Azt mondja továbbá (olvassa): »Ha a kisüstöket központi főzdék váltják fel, ahol a gazda az ő termékéért megkapja a megfelelő árat, akkor kettőt érünk el: először megmarad a gazdának a pénze, másodszor érvényesülnek az erkölcsi szempontok, amelyeket mindnyájan érvényesíteni akarunk.« A központi szeszfőzdék felállításánál az' volt az elgondolás, hogy minden nyerstermék megfelelő áron értékesüljön. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében a Ház minden oldalának osztatlan elismerése mellett szögezte le azt, hogy a termelés fokozása nélkül a szociális kérdéseket megoldani nem lehet. A termelés fokozása azonban nemcsak azt jelenti, hogy mi a termelt javak mennyiségét fokozzuk, hanem azt is jelenti, hogy a termelt javak előállításához szükséges nyersanyagok értékét is fokozzuk azáltal, hogy az előállítási költségeket racionálisan redukáljuk. Ez maga is hozzájárul a termelt javak értékének fokozásához, végső eredményében a nemzeti jövedelem szaporításához. A gyümölcs-, bor- és szeszfőzdék csoportjában a javaslat kétféle típust különböztet meg most is, minthogy az idők folyamán a kisüstök és a központi szeszfőzdék csoportjából fejlődött ki a pálinkafőzde s a bor- és gyümölcsszeszfőzde. A kisüstnek, a tulajdonképpen vett pálinkafőzőének az a hivatása és rendeltetése, hogy elsősorban a kistermelők kis mennyiségekben behozott anyagát, a kistermelők részére megállapítandó méltányos feltételek mellett, részért vagy bérért kifőzze. Az így kifőzhető mennyiség globális összegét a javaslat évi 15.000 hektoliterben állapítja meg. Erre talap azt mondhatnánk, hogy ez kevés. (Mocsáry Dániel: Kevés!) De ha megint megnézzük, igen t. képviselőtársam, az indokoláshoz csatolt kimutatást, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a legutóbbi évek átlagában 11.120 hektoliter szeszt állítottak elő azokban a szeszfőzdékben, amelyek a javaslat értelmében ebbe a kategóriába fognak tartozni. Ha ezt a 12.000 hektolitert még további 3000 hektoltierreí emeljük, akkor az én megítélésem szerint ele get tettünk annak a kívánságnak, amelyet a kisgazdatársadalorn mindig hangoztatott, hogy megfelelő kedvező körülmények közt főzhesse ki a maga nyersanyagát. Ha ehhez hozzávesz szűk azt, hogy a szeszegyedárúsági árkülönbözet összegénél már ez a javaslat számol az -előbbeni szeszadóval szemben bizonyos redukcióval, mert ez az árkülönbözet kisebb mértékben van megállapítva, mint azelőtt a szesz33h. ülése 1938 június 22-én, szerdán, adó volt és ebből még további százalékos engedményt ad azoknak, akik saját részükre, saját szükségletükre termelőnként és termelési évenként 10 hektoliter abszolút szeszt, vagyis 20 hektoliter pálinkát kifőzhetnek, akkor azt hiszem, nagyjában és egészében eleget tettünk azoknak a kívánalmaknak, amelyeket elsősorban a kistermelő-érdekeltség jogosan támaszthat addig a mértékig, amelyen belül meg van óva az államnak, a kincstárnak a fiskális érdeke. Ez az adóelengedés, vagy amint a javaslat mondja, az egyedárúsági árkülönbözetből adott engedmény ugyanis fiskális szempontból bizony megterheli az államháztartást. A gyümölcs és bor feldolgozásának másik formája a központi szeszfőzdék, vagyis, amint a javaslat mondj Ëtj ci bor- és gyümölcsszeszfőzdék utján való feldolgozás. Ha van az én megítélésem szerint a javaslatban valami olyan intézkedés, amely a nyersanyaggazdálkodás és a termelők érdekei szempontjából kiigazíj tásra szorul, az a szesztermeléssel foglalkozó vállalatokiniak ebben a kategóriájában van és zek közül is azokat érintőleg csak egypár nagyobb vállalatnál. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel egy kissé részletesebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Előre akarom bocsátani, hogy ezeknek a bor- és gyümölcsszeszfőzdéknek a létesítése ipiar excellence (mezőgazdasági érdek, mert a gyümölcs- és iszőlőmelléktermékeinek értékesítését szolgálja. Ehhez hozzáfűzöm azonban azt, hogy megítélésem szerint ezeknek a vállalkozóknak nem szabad Öncélú vállalkozásoknak lenniök, én ezeket csak úgy kívánom tekinteni, mint a cél szolgálatában álló olyan eszközt, amelyen keresztül a gyümölcs- és szőlőtermelő gazda a maga másként nem értékesíthető terményeit értékesíti. E^ gyümölcsfeldolgozó szeszfőzdék létjogosultságának feltételeit meghatározzák azok a körülmények, vájjon kielégítik-e azt a szempontot, hogy minden gyümölcs- és szőlőtermelő gazda részéről felkínált terméket felvesznek-c megfelelő áron, feldolgozzák-e és az így esetleg előállhiató hasznot is bizonyos százalékos arányban, akár szövetkezeti, akár más elgondolásban visszajuttatják-e annak a mezőgazdasági termelőnek. Ha mégis szót emelek itt 8—9 olyan vállalat érdekében, amelynek évi termése néha a 2000 hektolitert is túllépi.. (Mocsáry Dániel: Kik a tulajdonosok?) En nem keresem és nem nézem, hogy kik a tulajdonosok. (Mocsáry Dániel: Én szeretném tudni! — Zsitvay Tibor: Például Kecskemét városa! — Mocsáry Dániel: A tokaji szövetkezet is benne van!) Ilyen például Cegléd városa 1180 hektoliterrel, a gyöngyösi két szövetkezet 181.*) hektoliterrel. (Haám Artúr: Ki az igaagatója a gyöngyösi szövetkezetnek?) Az egyik szövetkezet a Hangyáé, azt hiszem, ezzel nincs baj. (Mocsáry Dániel: És a másik?) Bocsánatot kérek igen t. képviselőtársam, én itt személyes dolgokkal nem foglalkozom. Engem nem érdekel a jelen pillanatban, hogy miféle nemzetiségű vagy fajú (Mocsáry Dániel: Engem érdekel!) vagy ha úgy tetszik, fajtájú az, aki az anyagot feldolgozza. Ha a termelő megkapja termékéért az őt feltétlenül megillető ellenértéket, akkor átmenetileg e feleti is hajlandó vagyok szemet hunyni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Máriássy Mihály: Kérek egy félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni?
