Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-334
Az országgyűlés képviselőházának voltak annak, hogy ez az ellentét az ipari és mezőgazdasági szesztermelés között kiélesedett; annál is inkább, mert a mezőgazdasági érdekeltségek bármiképpen próbálkoztak is ezen a konstrukción változtatni, kísérletük az ipar merev elzárkózása következtében mindig meghiúsult, úgyhogy már tarthatatlan volt a helyzet, az eddigi módszer nem maradhatott fenn s kellett valami új konstrukciónak. jönnie, amely ezt a helyzetet megváltoztatja és a szesztermelést abba a helyes irányba tereli, amelyhez a szesztermelésnek, mint termelési ágnak közgazdasági szempontból fontos éraekei fűződnek. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy vagy el kell tolni, differenciálni keil az árakat a mezőgazdasági és ipari gyártás között, vagy pedig — ami az én nézetem szerint az egyedül helyes megoldás — arra a rendezésre van szükség, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz, amely az ipari szeszgyártást a monopólium bevezetésével átmenetileg egyáltalában a minimumra redukálta, voltaképpen pedig, mint feleslegeset megszüntette, mert az olyan termeléssel foglalkozott, amely az ipari szesztermelők megítélése szerint csak veszteséges volt. T. Képviselőház! Gratz Gusztáv igen t képviselőtársam a kártalanítás kérdéséről beszélt. Nem akarok vitába szállni sem vele, sem Rassay igen t. képviselőtársammal, aki a kártalanítás kérdését tisztán jogi szempontból ítéli meg, (Rassay Károly; Én már feladtam minden reményt, hogy meggyőzzem az urakat!) csak rá akarok mutatni arra, hogy amikor nyilvánvaló, hogy a szeszipar a mezőgazdasági szesztermeléssel szemben évek hosszú során át ilyen kiváltságos helyzetet élvezett és ilyen kiváltságos jövedelemre tett szerte akikor legalább is nem méltányos, hogy túlsókat sírjanak azon, na most még egy gavalléros kártalanítási összeget juttat nekik az állam, (nassay Károly: Gavalléros? De ha a vagyon eredetét vizsgálni lógjuk a kisajátításnál, akkor baj lesz az egész vonalon. — JVlatoicsy Mátyás: Akkor zavar lesz! — Rassay Karoly: lie lehet erre az útra is menni!' — Takács Ferenc; Csak a kezdet nehéz, csak az első lépések nehezek. — Zaj. — U álljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Máriassy Minály: Igen t. Képviselőház! Ismerem azokat a nagy nemzeti érdekeket, amelyeket nekünk, akik a magántulajdon szentségének elvén állunk, minden ilyen kérdésben szem előtt kell tartanunk, (Rassay Károly: Úgy van! Ez a kérdés! — Vitéz Árpád: A földbirtokreformnál is a magántulajdonról volt szó!) vannak azonban olyan érdekek is, amelyekre éppen az előbb mutattam rá és amelyek fontos gazdaság 1 ! szempontból indokolttá teszik ezeknek az érdekeknek is bizonyos korlátozását. Éppen az előbb mutattam rá, t. Képviselőház, Wekerle pénzügyminiszternek 30 évvel azelőtt mondott beszédére, aki a kártalanítás kérdéséről úgy nyilatkozott, hogy az államnak, ha bizonyos célokat el akar érni, még áldozatokat is kell hoznia, éppen a termelés, éppen bizonyos közgazdasági célok elérése érdekében. Amikor a javaslat a kártalanítást szabályozza és — az én megítélésem szerint — méltányos, helyes és elfogadható, továbbmegyek, gavalléros alapból indul ki, akkor azt hiszem, r hogy ezen az alapon a javaslat rendelkezéseit nem lehet kritika tárgyává tenni. KéipviseilöháEii Naipíió. XX. :-j \ •• 33%. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 29 T. Képviselőház! Ezek elmondása után most át szeretnék térni a javaslatnak egy másik igen fontos rendelkezésére, amely a bor- és gyümolcsszesziozésről szól. {Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Moesáry Dániel: Ez a legfontosabb!) A bor- és gyümölesszeszfőzés törvényhozási szaíbalyozása tulajdonképpen novum ebben a javaslatban, mert annak lényeges szabályozását elsősorban ez a javaslat hozza a törvényhozás elé. Az igaz, hogy már az 1908 :XX VIII. te. is foglalkozott a gyümölcsszeszfőzdék, a központi szeszfőzdék felállításának kérdésével, sőt elvileg ki is mondta, hogy a gyümölcsszeszgyártás, a borból való szeszgyártás elvileg a központi szeszfőzdék működési körébe esik és csak mellékesen történhetik az úgynevezett kisüstön való főzés keretében, ezek a rendelkezések azonban akkor nem váltak valóra, nem léptek életbe, mert életbeléptetésükhöz Ausztriának is hozzá kellett volna járulnia, amellyel akkor ebben a tekintetben bizonyos kiegyezéses viszonyban voltunk; ez a megegyezés az életbeléptetésre nézve csak a háború folyamán, 1916-ban következett be. A gyümölcsből való szeszfőzés, ha itt is e>gy kis történeti visszapillantást akarok vetni, úgy alakult ki, hogy különösen szilvatermő vidékeken primitív eszközökkel, primitív módon gyümölcspálinkát állítottak elő. Ez főleg »a régi Nagy-Magyarország déli vidékein. HorvátSzlavonországban és az ahhoz csatlakozó vidékeken folyt. Később ehhez jött az egyéb gyümölcsökből való szeszfőzés lehetősége és a szőlő melléktermékeinek szeszfőzés által való értékesítése, a törköly és borseprő kifőzése. Ez a főzés régebben, az 1900-as években tulajdonképpen nem is volt külön termelési ág. Ez primitív eszközökkel folyt, inkább pipaszó melletti kóstolgatással és valljuk meg őszintén, nem mindig a közerkölcsiségnek és a közegészségügynek nagyobb hasznára. Ügyhogy jgen sok érv hangzott el az 1908 : XXVIII. te. tárgyalásánál, hogy vájjon közegészségügyi szempontból egyáltalában nem volna-e indokolt a kisüstök beszüntetése. Egy másik figyelemreméltó körülmény volt az, hogy azok a régi kisüstök, amelyek primitív módon főzték a pálinkát, bizonyos átalányszisztéma szerint kis mennyiséget állítottak elő, később azután a technika fejlődésével mindig jobb és johb üstök kerültek forgalomba, amelyek megsokszorozták az üstön előállítható pálinkamennyiséget anélkül, hogy ebből a kincstárnak a szeszadóbevétel terén megfelelő haszna lett volna, éppen az átalányozási rendszer következtében. Fiskális érdek is volt tehát, hogy a pálinkafőzés kérdése törvényhozásilag szabályoztassék. De igen fontos szempont volt a szabályozásnál a nyersanyagkérdés és a nyersanyag kihasználásának a kérdése is, mert éppen ennek az átalányozási rendszernek következtében az a gyakorlat fejlődött ki, hogy az az üsttulajdonos, aki ráöntötte az üstre a cefrét, csak addig főzött, ameddig bőven bugyogott a pálinka. Amikor azután a termeivény lassúbb tempóban kezdett az üstből folyni, miközben talán a termelő neon is volt mindig abban az állapotban; hogy a maga érdekeit kellőképpen átlátni és védeni tudta volna, egyszerűen kiöntötték a szemétre a maradékot és megsemmisítették az üst tartalmát. Nem használták ki a nyersanyagot a maga teljességében, mert az üsttulajdonosnak éppen az volt az érdeke, hogy minél hamarabb új nyersanyag kerüljön bele az üstjébe, amely, új nyersanyag5
