Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-334
28 Az országgyűlés képviselőházának jövedelmező üzlet Volt és végeredményben nem tett nagy különbséget az, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás prosperál s az ipari szeszgyárak is prosperálni tudtak. A mezőgazdaságot az első sérelem ott érte, midőn az 1921 :XLI. törvénycikkel életre hívott szeszértékesítő részvénytársaság az országban előállított összes szeszt egy kasszálba vette be és annak átlagárán számolta el úgy a mezőgazdasággal, mint az iparral szemben. Voltaképpen tehát, amikor a törvény intenciója az volt, nogy a belföldi fogyasztásra szánt szeszt a mezőgazdaság állitsa elő, az exportszeszt pedig az ipar állítsa elő és ezzel az elgondolással azt a bizonyos különbözőséget, amely a szesz előállításában jelentkezik, a mezőgazdaság javára biztosítsa, a iszeszértékesítési részvénytársaság megalkotása és annak üzemvitele által, ez a mezőgazdaság javára tett differenciálódás megszűnt. Megszűnt pedig azért, mert ugyancsak a törvényjavaslathoz csatolt kimutatás szerint az utóbibi öt év átlagában a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéknek kifizetett átlagár a nyersszeszért 51.05 pengőt tett ki, ugyanakkor pedig az exportszesz átlagára 31.89 pengő volt. Jogosan — vagyis az 1921. évi XLI. te. elgondolása szerint — az ipari szesztermelést ez a 31.89 pengős ár illette volna meg, mert az ipari szeszgyárak voltak hivatva az exportszesz előállítására és a törvényjavaslat indokolása s az előadó indokolása, tehát a törvény intenciója szerint a belföldi fogyasztású szeszben kialakult árakra a mezőigazdasági szeszgyáraknak volt igényük. Ezzel szemben mégis 51.05 pengőt kapott úgy az ipari, mint a mezőgazdasági szesz;«rmelés, Már most azt mondják, hogy ez az ipari szesztermelés veszteséges. Bocsánatot kérek, ezzel az indokkal is bizonyos mértékben szembe akarok szállni. Számításokat végeztem arra nézve, hogy egy hektoliter szesz, előállítása mibe kerül a mezőgazdaságnak. Egy métermázsa szén ára aib bánya két pengő, a fuvar — átlagban veszem, hiszen ezt determinálja a szeszgyárnak a bányáktól való távolsága — 1 peugő ab szeszgyár vasútállomása, amely esetleg 15^-20 kilométernyire van a feldolgozó gyártól, 3 pengőbe kerül tehát egy métermázsa szén. r Egy hektoliter szesz előállításához kell 4 ban, ez kitesz 12 pengőt. Hozzájön 14 kiló malátának megfelelő 10 kg árpa 16 fillérjével, ,ez 1.60 pengő. Munkabérre kell: egy művezető havi fizetése 150 pengő, 3 munkás havi fizetése à 80 pengő: 240 pengő, ez összesen havonként 390 pengő. Az átlagos napi termelés a középüzemekben 4 hektoliter, ami kitesz egy hónapban 120 hektolitert. Vagyis egy hektoliter szesz előállítására 3 pengő 25 fillér személyzeti kiadás esik. Ehhez hozzáveszek a világításra, az olajra, az amortizációs, a koptatási és más aprólékos kiadásokra hektoliterenként 5 pengőt, ami kitesz összesen 21.85 pengőt nyersanyag nélkül, mint termelési költséget. Ezt bátran lehet felfelé kikerekíteni, sőt emelni is, mert hiszen, amint mondottam, én csak 1 pengőt számítottam a szénnél fuvarra, holott a fuvar sok viszonylatban jóval magasabb volt, mint az 1 pengő. Ezzel szemben csak a nyersköltségeket számítva, az ipari termelés kiadásai hogyan alakulnak? Azt hiszem, nem számítok talán^ túlságosan kedvezőtlenül az ipari szeszgyáraknak, ha azt mondom, hogy tüzelőanyagban legalább 25%-ot takarítottak meg hektoliteren33h> ülése 1938 június 22-én, szerdán, ként. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy az a mezőgazdasági szeszgyár naponként 7—^8 órát dolgozott és akkor leáll. A nagy téli időben ezalatt a kazánok kihűltek, azokat reggel újra fel kellett fűteni. Tehát bizonyos^ fűtőanyagpazarlás folyt. Ezzel szemben áll az ipari szeszgyáraknak tökéletesebb berendezése és folytonos üzeme. Azt hiszem, hogyha 25%-ot leütök a tüzelőanyag árából, nem számítottam helytelenül. Vagyis ebben az esetben esik egy hektoliter ipari szesz előállítására 12 pengővel szemben 9 pengő ára szén. Miután az, ipari szeszgyárak répát és melaszt dolgoznak fel, répát diffúziós eljárással, a melasz pedig úgyis cukortartalmú, tehát malátára szükségük nincs, további 1.60 pengős megtakarítást jelent az iparnak a mezőgazdasággal szemben. Munkabérre felvettem 40 munkást magasabb, ( 40 filléres órabérrel. Ezek bére kitesz 128 pengőt naponként és felvettem kikerekítve 32 pengőt a műszaki személyzetre, mert hiszen vegyészmérnököt tartanak, vagyis naponta 160 pengő személyzeti költséget számíthatunk az ipari gyáraknál. Ha már most az ipari gyárak termelését naponként 100 hektoliterre veszem, — mert hiszen körülbelül 30—35.000 hektolitert termeltek ki évenként — akkor ebből a 160 pengőből a mezőgazdasági 3-25 pengős személyzeti költséggel szemben ^ 1 hektoliterre 1-60 pengő esik. Az 5 pengőt világításra, kenőanyagra, karbantartási költségre, amortizációra éppen úgy hozzászámítottam az iparnál, mint a mezőgazdaságnál és akkor az jött ki, hogy amíg a 'mezőgazdasági termelési költség 22—23 pengő nyersanyag nélkül is, addig az ipari termelési költség 15-60 pengő. (Mocsary Dániel: Elfelejtetted az igazgatósági tantiémeket beszámítani!) Az igazgatósági tantiémek nem tartoznak a szorosan vett termelési költségek közé, mert a nyereségből nyernek fedezetet, amely nyereség úgy áll elő, hogy míg a 25 pengős mezőgazdasági termelési költséghez 10 métermázsa burgonya vagy répa, mint nyersanyag értékét hozzászámítva, a mezőgazdasági szeszüzem termelési költsége összesen 45 pengő, ezzel szemben, ha az ipari szeszgyár ugyancsak burgonyával vagy 2 pengős répáival dolgozott, a 15 pengős termelési költséghez hozzáadva a nyersanyag 20 pengős árát, 35 pengős önköltségi ár jön ki, vagyis a szeszipar hektoliterenként 10 pengővel többet keres, mint a mezőgazdasági szeszüzem. (Mocsáry Dániel: Ha nem melaszból főz!) Igen, ha nem melaszból főz. Éppen itt akarok rátérni arra, amire már az előbb is rámutattam, hogy a szesz 73%-át melaszból állították elő és csak 27%-a volt répafejből előállított szesz. Ha ezt is bekalkuláljuk azokon az árakon, amelyeket már az előbb mondtam, akkor az ipari szeszgyárakban egy hektoliter szesz előállításához 12-76 pengő értékű nyersanyag szükséges. Ha ezt a 12-76 pengőt hozzáütöm a 15-60 pengős termelési költséghez, olyan összeget kapok, amely még mindig alacsonyabb, mint az exportszesznek 5 éven át elért átlagára, vagyis ha az ipari termelés kizárólag az exportszesz előállítására szorítkozott volna, még akkor is lett volna belőle tisztességes polgári haszna, — hogy azt a kifejezést használjam, amely ebben a javaslatban is van — míg a mezőgazdasági termelés a 45 pengős átlagos termelési költség mellett átlagosan csak 51 pengős szeszárat tudott magának biztosítani. Ezek a körülmények, amelyeknek súlyát a mezőgazdaság érezte, már magukban is okozói
