Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának , előállítási költség differencia-megtérítést kapott a mezőgazdaság. A szeszipar ezután a lisztes anyagok és a répa feldolgozásáról az évek során fokozatosan átment a melasznak mint ipari nyersanyagnak és a répának — amint említettem, főleg a répafejnek — feldolgozására azzal kapcsolatosan, bogy ezeknek a gyáraknak igen szoros kapcsolatuk volt és van a cukorgyárakkal. Az ipari szeszgyártás kapcsolata a mezőgazdasággal lényegeben akkor szűnt meg, amikor erre az útra tért. Ettől az időtől kezdve nem hivatkozbat többé a szeszipar arra, bogy mezőgazdasági érdekek szolgálatéban is áll. (ügy van!) Hogy ez a tétel így van s bogy tényleg nem dogma volt a szeszgyártásnak ipari termelésként való beállítása, sőt ellenkezőleg, éppen évek bosszú sora óta állandóan bangoztatott és kifejtett álláspont volt az, bogy a szesztermelés a (mezőgazdaság körébe utalandó és mint mezőgazdasági ipar folytatandó, mutatja az. bogy az 1908 : XXVIII te. megalkotásakor ezl már egész határozottsággal leszegezték. Méltóztassék megengedni, bogy felolvassam az 1908 : XXVIII. te. indokolásából a következő mondatot (olvassa): »Mintbogy a szesztermelés minden vonatkozásában a legközvetlenebb kapcsolatban áll a mezőgazdasági üzemmel. amennyiben ez az iparág az egyoldalú magtér melést korlátozhatja, a nyert moslékkal nagyobb állatbízlalás folytatását is lebetővé teszi es ezáltal a gazdaság természetes trágyaszükségletét fedezi, kiváló közgazdasági érdekek a szesztermelésnek minél nagyobbméretű decentralizációját sürgetik, ami csakis mezőgazdasági szeszfőzdék szaporítása útján történ•betik«. Ugyanennek a törvényijiavaslatnak parlamenti tárgyalásakor néhai Hoitsy Pál akkori előadó a következőket mondotta (olvassa): »Az állam át akar térni, amennyire csak lebet, az ipari szesz előállításáról a gazdasági szesz előállítására. A gazdasági szeszfőzde sokkal intimebb kontaktusban van az egész gazdasági, különösen mezőgazdasági élettel, mint az ipar; szeszgyártás. Nekünk oda kellene törekednünk, hogy mezőgazdasági szeszgyárainkat fejleszszük, amelyek hizlalással foglalkoznak és a szeszelőállításnál mutatkozó melléktermékekkel visszaadják a gazdaságnak trágya alakjában azt, amit tőle elvettek.« (Helyeslés jobbfelöl.) Igen t. Képviselőház! Az 1908. évi XXVIll. t.-cikkel megalkotott szesztiöryény felosztotta a kontingenst az ipari és mezőgazdasági érdekeltség között úgy, hogy ebből a kontingensből 28% jutott az ipari termelésnek és 72% jutott a mezőgazdasági termelésnek. Ez a törvény azt a további intézkedést tartalmazza, hogy az ipari szeszgyáraknak kiosztott kontingens évről-évre 17.000 hektoliterrel csökken, tehát végeredményben az 1908/1909. termelési évre kiosztott 240.000 hektoliter öt év alatt 85.000 hektoliterrel csökken. Ezt a 85.000 hektolitert, amelyet a törvény elvont az ipari termeléstől és új mezőgazdasági szeszgyárak létesítésére, illetve bizonyos kis kontingenssel 'biró mezőgazdasági szeszgyárak kontingensének felemelésére juttatott, 65 koronás áron váltották meg az, ipari szeszgyáraktól. Amikor ez a megváltás iszóv át étetett itt ebben a képviselőházban, — ennek most éppen 30 esztendeje, én is jelen voltam azon az ülésen (Éljenzés a jobb^oldalon.) — akkor Wekerle akkori pénzügyminiszter azzal az érveléssel szemben, bogy ezt a 65 koronás megváltási árat az fizesse, aki a kontingenst kapja, mert különben ez nemzeti J

.3A. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 27 ajándék a mezőgazdaságnak, a következőket mondotta (olvassa): »De mikor nincs kilátásom arra, hogy ezáltal azt a nagy célt, hogy a mezőgazdaságig szesztermelésre menjünk át, meg tudjuk valósítani, amikor előre látom, bogy mezőgazdasági szeszgyárak ilyen feltételek mellett létesülni nem fognak, akkor, éppen ha a közgazdaság igazi munkása akarok lenni, nem szabad azt néznem, hogy az államkincstár ezen 65 koronával — végeredményben milliókkal — megterheltetik-e, hanem azt kell néznem, hogy a nagy célt elérjem olyan eszközökkel, amelyek ezen cél elérését biztosítják.« Wekerle Sándor néhai pénzügyminiszter tehát 30 esztendővel r ezelőtt szegezte le azt, hogy az államnak még áldozatot is kell hoznia annak a célnak az érdekében, hogy az ipari szesztermelés a mezőgazdaság oldalára menjen át és a szesztermelés mezőgazdasági ipar legyen. Ez, magábanvóve megdönti azt az állí; tást, hogy régen dogmának tartották az ipari szesztermelést. Az 1908. évi XXVIII. te. ama rendelkezéseinek, amelyek fokozatosan leszállították az ipari kontingenst, az volt a hatása és eredménye, hogy az iyiö/14. évig, tehát a háüorut Közvetlenül megelőző utolsó szesztermeiési év befejezéséig a 2& : 72-es arány az ipar és mezőgazdaság között 0.9 :81-es aránnyá alakult át, vagyis az eredetileg 240.000 hektoliterben meg

: állapított ipari kontingens az 1913/14. termelési évben az ipar részére csak 150.000 hektoliter Kontingenst jelentett. (Az elnöki széket Lányi Márton foglalja el.) A közbejött háború és azok a viszonyok, amelyek a háborúval kapcsolatban bekóyetKezteJi, tulajdonképpen eltolódást idéztek elő a szesztermelés szabályozására vonatkozó továboi intézkedésekben. A szesztermelésre yo; natkozó legközelebbi intézkedés az 1921. évi ALI. törvénycikkel történt, az úgynevezett Lex Hegedűssel. Arra nézve, hogy akkor is mennyire a mezőgazdasági érdek volt prédominons és az szerepelt az elgondolásban, legyen szabadi ennek a törvénycikknek indokolásából is a következőket felolvasnom (olvassa): »A szeszipar főleg mint mezőgazdasági ipar egyike lesz azon iparoknak, amelyekre az ország gazdasági újjáépítése alapítandó.« Tebát a mezőgazdasági iparra, a szesziparra, mint mezőgazdasági iparra bazírozták az ország gazdasági életének újjáalakítását egy bizonyos mértékben. Ez az 1921. évi XLI. törvénycikknek az elgondolása. Annakidején az előadó úr azt mondta (olvassa): »Az összes idevonatkozó törvényekben kifejezésre jutott a mezőgazdasági szesztermelés védelme, amely végső célul azt tűzte ki, hogy a belföldi fogyasztásra szánt szesz lehetőleg a mezőgazdasági szesztermelő ipar á;ltal állíttassék elő«. Az előadónak ezzel a mondatával indokolták az 1921. évi XLI. törvénycikk megalkotói azt, hogy azt a termelési keretet, amelyet az ipari és mezőgazdasági termelés között megosztottak, egyharmad—kétharmad arányban osztották meg, a fokozatosan csökkentett 19 és 81%-O'S arány helyett, azzal az indokolással, bogy ez a kétharmad mennyiség az a 160 ezer hektoliter, amelyet a mezőgazdaság tertmelt, az 1921 :XLI. te. értelmében elegendő a belföldi fogyasztás biztosítására és az az egyharmadrész szükséges az expoirtszesz kereslet lebonyolítására, az ipari gyárak részéről. A szeszexportálás akkor szintén egészen