Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-349

310 Az országgyűlés képviselőházának 8U9 Ebben az ünnepélyes pillanatban arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy e keserves húsz esztendő küzdelmeiben szerzett tapasztalataik tanulságával és hazafias munkálkodásukkal segítsenek kimunkálni a szebb és boldogabb magyar jövendőt. (Lelkes éljenzés és taps.) Bejelentem a t. Háznak, Ihogy Jar ose Andor miniszter úr és Fencik István képviselő urak napirendelőtti felszólalásra kértek és kaptak tőlem engedélyt. Jaross Andor miniszter urat illeti a szó. JaroSs Andor tárcanélküli miniszter: T. Képviselőház! (Haltjuk! Halljuk!) Kötelességet kívánok elsősorban teljesíteni, amikor hálásan köszönöm meg a visszatért magyar felvidék képviselőinek nevében azokat az üdvözlő szavakat, amelyeket ennek a Háznak elnöke intézett hozzánk. Amikor először van alkalmunk ebben a gót csodapalotában megjelenni, amikor először van módunkban belekapcsolódni a magyar törvényihozás nagy munkaanyagába, akkor egyrészt meglepnek bennünket először az emlékképek, amelyek a húsz éves közelmúltból származnak, másrészt tudatunkban felelevenednek a magyar történelemnek azok az epizódjai, amelyek a magyar alkotmányfejlődés vonalával kapcsolatosak. Bocsássanak meg, hogyha most rögzítem ^gy pillanatra azt a képanyagot, amely a mi tudatunkban ott vibrál. Átéljük most ebben a pillanatban újból Trianont, átéljük elesettségünket, átéljük a legnehezebb körülmények között elvégzett munkát, érezzük, hogy hogyan fokozódott az új vérkeringés egy egységes munkaütemmé odaát a trianoni határokon túl. Fojtott légkörben kellett dolgoznunk, a, bel- és külpolitika alig adott nekünk levegőt. Azután az igazság megdönthetetlen ereje széjjelrepesztette azt a tömböt, melyet sziklaszilárdnak képzeltek Versaillesben megalkotói és kezdett áramlani a friss levegő. Éreztük, hogy egy új Európa megszületésének bölcsőjénél állunk. És utána jöttek, szinte rohamlépésben az események: Egy májusi meggondolatlan mozgósítás, amely többet ártott a csehszlovák köztársaságnak, mint amennyit használhatott volna, (Ügy van! Ügy van!) jött lord Kunciman Prágába, jött München, jöttek a komáromi idegfeszítői napok, utána a bécsi Belvedere, majd nyomában az örömmámorba, a virágözönbe fúló nagy impresszió, a felszabadulás. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) És amikor egyik oldalról ezek a benyomások uralják egy (pillanatra lelkiségünket, a másik oldalról itt ebben a palotában végigéljük a magyar törvényhozás és az alkotmányfejlődés epizódjait. Ott vagyunk egy pillanatra Pusztaszeren, ott vagyunk Szent István alapvető országlásának idejében, ott vagyunk az Arany-bulla jogvitájában, ott vagyunk, amikor Werbőczy olvassa törvényeit, emlékünkbe idéződnek a Habsburgok alkotmányt módosítani kívánó kísérletei, ott vibrál tudatunkban a pozsonyi reformországgyűlések sorozata, 1848-^19, Kossuth parlamentje, Széchenyi életes tanai, Deák Ferenc bölcseségéből fakadt törvények, 1867, a liberális^ korszak alkotásai. Azután jött egy világégés, amely felperzselt rengeteg értéket s volt egy pillanat, amikor ezt a Házat is a kommün vérrel szenynyezte. Utána jött egy új fejlődés, 1919-től kezdve egészen máig, amikor ez a nemzedék megkísérelte azt a szizifuszi munkát, hogy egy ülése 1988 december 5-én, hétfőn. tűrfhetői jelen munkaépítményéi'e ráboltozza a magyar jövendő Magyarországának új épületét. T. Ház! Ezek az emlékképek uralkodnak rajtunk és ezekből az emlékképekből gondolatsor indul el bennünk, amely gondolatsor cselekvésig hevíti a belőle fakadó meggyőződést. Tudjuk és érezzük, itt talán fokozottabb mértékben, hogy csak annak a nemzetnek van jövendője, amely a maga jövendőjét a nemzet múltjából, a nemzet hagyományaiból igyekszik kiépíteni. (Élénk helyeslés és taps.) Éppen a történelmi múlt tanít azonban arra is, hogy csak az a nemzedék tudja beleírni a történelem könyvébe a maga,nevét, amely a múlt hagyományaiból merítve (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.), a ma követelményeihez mérten akar és tud is cselekedni. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Tiszteljük a magyar alkotmányt, mert felelős magyar ember nem is tehet mást és ha most még azt fűzöm hozzá, hogy jobban tiszteljük azt a közösséget, amelyért az alkotmány megszületett, a népből nemzetté nemesedett magyar milliókat, a magyarságot, (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) ezt azért mondom, mert meggyőződésünk az, Jiogy a nemzet jegy olyan periódusba jutott, amikor új életet kell kezdenie, új metódusokra van szükség, új energiákat kell fakasztani (Ügy van! Ügy van! — Taps.) és nekünk meggyőződésünk, hogy ezeket az energiákat, ezeket az új erőket, új munkametódusokat alkotmányos úton, a hagyományok tiszteletben tartásával' kell megvalósítani. (Élénk helyeslés és taps.) Bevonultak a magyar törvényhozás Házába, a magyar Felvidék képviselői. Erezzük a .történelmi felelősséget, amely felelősség alól mi nem akarunk menekülni és erről soha nem vagyunk hajlandók (megfeledkezni. (Ügy van! Ügy van!) Ez a történelmi felelősség két irányú. Először jelenti a mi részünkről fanatikusan átélt masyar állami gondolathoz való ragaszkodást, (Élénk taps.) másodszor pedig jelenti annak a fogadalomnak teljesíteni akarását, amelyet húsz éven át tettünk ennek a felvidéki magyar népnek, hogy boldoggá akarjuk tenni- (Taps és helyeslés.) Ügy érezzük, hogy a magyar parlamentarizmus nagy próbatétel elé kerül a közeljövőben. Ez a próbatétel ezt a kérdőjelet írja fel: vájjon megakarja-e valósítani azokat a törvényeket, amelyek a magyar föld igazságos megosztását. (Hosszantartó taps és helyeslés. — Drozdy Győző: Ez az első programmeront! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) a nemzeti jövedelem egyenlősítését, a társadalom osztályainak nivellálódását és a keresztényi szellem tökéletes uralmát kell, hogy jelentsék, (Elénk helyeslés és taps.) mert csak így alakulhat ki eerv olyan magyar államkép, amely a szociális felelősségérzet^ jegyében a magyar társadalom teljes egységét jelenti. (Helyeslés.) Egységes szellemiségű magyar nemzet csak úgy valósulhat meg, ha minden magyar ember és család érdeke egyformán aránylik az összesség, a nemzeti közösség érdekéhez. (Helyeslés jobb felől.) Ezekért a célokért akarunk dolgozni a magyar parlamentben. Bennünket kevésbé fognak érdekelni a pai'láment sokszor személyinek látszó vitái. (Helyeslés jobbfelől.) Munkánk a mindennapi kenyér problémái körül fog koncentrálódni, amelyek a proletár gyárimunkást és a mezőgazdasági zsellért, naDSzámost éppen úgy érdeklik, mint akár a tőzsde, vagy a bank