Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-349

310 Az országgyűlés képviselőházának 8U9 Ebben az ünnepélyes pillanatban arra ké­rem t. képviselőtársaimat, hogy e keserves húsz esztendő küzdelmeiben szerzett tapaszta­lataik tanulságával és hazafias munkálkodá­sukkal segítsenek kimunkálni a szebb és bol­dogabb magyar jövendőt. (Lelkes éljenzés és taps.) Bejelentem a t. Háznak, Ihogy Jar ose An­dor miniszter úr és Fencik István képvi­selő urak napirendelőtti felszólalásra kértek és kaptak tőlem engedélyt. Jaross Andor miniszter urat illeti a szó. JaroSs Andor tárcanélküli miniszter: T. Képviselőház! (Haltjuk! Halljuk!) Kötelessé­get kívánok elsősorban teljesíteni, amikor há­lásan köszönöm meg a visszatért magyar fel­vidék képviselőinek nevében azokat az üd­vözlő szavakat, amelyeket ennek a Háznak el­nöke intézett hozzánk. Amikor először van alkalmunk ebben a gót csodapalotában megjelenni, amikor elő­ször van módunkban belekapcsolódni a ma­gyar törvényihozás nagy munkaanyagába, ak­kor egyrészt meglepnek bennünket először az emlékképek, amelyek a húsz éves közelmúlt­ból származnak, másrészt tudatunkban felele­venednek a magyar történelemnek azok az epizódjai, amelyek a magyar alkotmányfejlő­dés vonalával kapcsolatosak. Bocsássanak meg, hogyha most rögzítem ^gy pillanatra azt a képanyagot, amely a mi tudatunkban ott vibrál. Átéljük most ebben a pillanatban újból Trianont, átéljük elesettsé­günket, átéljük a legnehezebb körülmények között elvégzett munkát, érezzük, hogy hogyan fokozódott az új vérkeringés egy egységes munkaütemmé odaát a trianoni határokon túl. Fojtott légkörben kellett dolgoznunk, a, bel- és külpolitika alig adott nekünk levegőt. Azután az igazság megdönthetetlen ereje széjjelre­pesztette azt a tömböt, melyet sziklaszilárd­nak képzeltek Versaillesben megalkotói és kezdett áramlani a friss levegő. Éreztük, hogy egy új Európa megszületésének bölcsőjénél állunk. És utána jöttek, szinte rohamlépésben az események: Egy májusi meggondolatlan mozgósítás, amely többet ártott a csehszlovák köztársaságnak, mint amennyit használhatott volna, (Ügy van! Ügy van!) jött lord Kunci­man Prágába, jött München, jöttek a komá­romi idegfeszítői napok, utána a bécsi Belve­dere, majd nyomában az örömmámorba, a vi­rágözönbe fúló nagy impresszió, a felszabadu­lás. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) És amikor egyik oldalról ezek a benyomá­sok uralják egy (pillanatra lelkiségünket, a másik oldalról itt ebben a palotában végigél­jük a magyar törvényhozás és az alkotmány­fejlődés epizódjait. Ott vagyunk egy pillanatra Pusztaszeren, ott vagyunk Szent István alap­vető országlásának idejében, ott vagyunk az Arany-bulla jogvitájában, ott vagyunk, amikor Werbőczy olvassa törvényeit, emlékünkbe idéződnek a Habsburgok alkotmányt módosí­tani kívánó kísérletei, ott vibrál tudatunkban a pozsonyi reformországgyűlések sorozata, 1848-^19, Kossuth parlamentje, Széchenyi éle­tes tanai, Deák Ferenc bölcseségéből fakadt törvények, 1867, a liberális^ korszak alkotásai. Azután jött egy világégés, amely felper­zselt rengeteg értéket s volt egy pillanat, ami­kor ezt a Házat is a kommün vérrel szeny­nyezte. Utána jött egy új fejlődés, 1919-től kezdve egészen máig, amikor ez a nemzedék megkísérelte azt a szizifuszi munkát, hogy egy ülése 1988 december 5-én, hétfőn. tűrfhetői jelen munkaépítményéi'e ráboltozza a magyar jövendő Magyarországának új épüle­tét. T. Ház! Ezek az emlékképek uralkodnak rajtunk és ezekből az emlékképekből gondolat­sor indul el bennünk, amely gondolatsor cse­lekvésig hevíti a belőle fakadó meggyőződést. Tudjuk és érezzük, itt talán fokozottabb mér­tékben, hogy csak annak a nemzetnek van jö­vendője, amely a maga jövendőjét a nemzet múltjából, a nemzet hagyományaiból igyekszik kiépíteni. (Élénk helyeslés és taps.) Éppen a történelmi múlt tanít azonban arra is, hogy csak az a nemzedék tudja beleírni a történelem könyvébe a maga,nevét, amely a múlt hagyo­mányaiból merítve (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.), a ma követelményeihez mér­ten akar és tud is cselekedni. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Tiszteljük a magyar alkotmányt, mert felelős magyar em­ber nem is tehet mást és ha most még azt fű­zöm hozzá, hogy jobban tiszteljük azt a közös­séget, amelyért az alkotmány megszületett, a népből nemzetté nemesedett magyar milliókat, a magyarságot, (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) ezt azért mondom, mert meg­győződésünk az, Jiogy a nemzet jegy olyan periódusba jutott, amikor új életet kell kezde­nie, új metódusokra van szükség, új energiá­kat kell fakasztani (Ügy van! Ügy van! — Taps.) és nekünk meggyőződésünk, hogy ezeket az energiákat, ezeket az új erőket, új munka­metódusokat alkotmányos úton, a hagyomá­nyok tiszteletben tartásával' kell megvalósí­tani. (Élénk helyeslés és taps.) Bevonultak a magyar törvényhozás Házába, a magyar Felvidék képviselői. Erezzük a .törté­nelmi felelősséget, amely felelősség alól mi nem akarunk menekülni és erről soha nem va­gyunk hajlandók (megfeledkezni. (Ügy van! Ügy van!) Ez a történelmi felelősség két irá­nyú. Először jelenti a mi részünkről fanatiku­san átélt masyar állami gondolathoz való ra­gaszkodást, (Élénk taps.) másodszor pedig je­lenti annak a fogadalomnak teljesíteni akará­sát, amelyet húsz éven át tettünk ennek a fel­vidéki magyar népnek, hogy boldoggá akarjuk tenni- (Taps és helyeslés.) Ügy érezzük, hogy a magyar parlamenta­rizmus nagy próbatétel elé kerül a közeljövő­ben. Ez a próbatétel ezt a kérdőjelet írja fel: váj­jon megakarja-e valósítani azokat a törvénye­ket, amelyek a magyar föld igazságos megosz­tását. (Hosszantartó taps és helyeslés. — Drozdy Győző: Ez az első programmeront! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) a nemzeti jövedelem egyen­lősítését, a társadalom osztályainak nivellálódá­sát és a keresztényi szellem tökéletes uralmát kell, hogy jelentsék, (Elénk helyeslés és taps.) mert csak így alakulhat ki eerv olyan magyar államkép, amely a szociális felelősségérzet^ je­gyében a magyar társadalom teljes egységét jelenti. (Helyeslés.) Egységes szellemiségű ma­gyar nemzet csak úgy valósulhat meg, ha min­den magyar ember és család érdeke egyformán aránylik az összesség, a nemzeti közösség ér­dekéhez. (Helyeslés jobb felől.) Ezekért a célokért akarunk dolgozni a ma­gyar parlamentben. Bennünket kevésbé fognak érdekelni a pai'láment sokszor személyinek látszó vitái. (Helyeslés jobbfelől.) Munkánk a mindennapi kenyér problémái körül fog kon­centrálódni, amelyek a proletár gyárimunkást és a mezőgazdasági zsellért, naDSzámost éppen úgy érdeklik, mint akár a tőzsde, vagy a bank

Next

/
Thumbnails
Contents