Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-349

Az országgyűlés képviselőházának 3Jp9. embereit. (Helyeslés. — Horváth Zoltán: Még jobban!) Valószínűleg anég jobban; ma azonban felül akarunk emelkedni sok kicsinyes emberi szemponton. TTgy érezzük, hogy ez a nap ünnep a mi részünkre. A közelmúlt hetek rengeteg ünnepet adtak nekünk és megadták ezt a nagy pillanatot is, hogy ebben a tradícióktól terhes, a tradíció levegőjét árasztó teremben beszélhetünk a nemzet színe előtt. Ugy_ érzem, újból kötelességet teljesítek akkor, amikor meg akarom köszönni a Felvidék anagyar lakossága nevében a legelső magyar emibernek, (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés. — A jelenlevők felállanak) vitéz nagybányai Horthy Miklós ú főméltóságának, hogy mi, a trianoni határokon túl élt magyarok, húsz éven át állandóan éreztük az ő vezérlő és értünk aggódó tekintetét. Meg akarom köszönni a magyar királyi kormánynak, hogy módot adott nekünk arra, hogy a Prágában, Pozsonyban és részben Ungvárott végzett munkánkat itt, a (magyar parlament Házában folytathatjuk. (Éljenzés és taps jobbfelől.) ' Meg akarom köszönni a parlament mindkét Házának, hogy olyan szeretetteljesen karolták fel ezt az indítványt és megadták a lehetőségét annak, hogy mi ma itt megjelenhettünk. JDe meg akarom köszönni minden egyes magyar embernek is ebben az országban azt, hogy húsz éven át gondolatban, szóban és cselekedetben rengeteget tettek értünk; meg akarom köszönni nekik mindazt, amit tettek, vagy tenni akartak. Kicsit úgy érezzük magunkat, mintha mi most ott volnánk több mint ezer évvel ezelőtt a pusztaszeri síkon és — mint ezen az asztalon itt előttem —»ott van egy urna és oda kellene lépnünk, régi ősi magyar szokás szerint, fel kellene sebzeni ereinket és bele kellene hullatni vérünket abba az urnába: a magyar állam, a magyar élet vérkeringésébe. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Amikor úgy érzem, íhogy képletesen megtesszük ezt, akkor elmondom, hogy mit mondanánk ezen a helyen. Azt mondanók: testvérek, bel eön tjük a mi megfrissült, megedződött új versejteinket a magyar élet véredényeibe azért, hogy erősebb legyen a magyar, hogy népesebb legyen a magyar »salad, hogy erőteljesebbé duzzadjon a nemzet, hogy megvalósulhasson a nemzet igazi erőihez és múltjához méltó jövő Magyarország! (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ezekkel a gondolatokkal akarjuk megkezdeni parlamenti munkánkat. Isten minket úgy segéljen! (Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) Elnök: Eencik István képviselő urat illeti a szó! Fencik István: T. Ház! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az utolsó évszázad legnehezebb történelmi momentumait éljük át. Egész Európa részben befejezett, részben haladó tények előtt áll és mind a magyar kormánynak, mind a kárpátorosz népnek (Zsitvay Tibor: Éljen a kárpátorosz nép! — Hosszantartó éljenzés és taps.) tudomásul kell vennie, hogy Magyarországot egyik oldalról a Csehszlovák állam, a másik oldalról a Poprád völgyétől a Tisza völgyéig a fikciós-autonóm Kárpátoroszország határolja. Ez a határ ma esetleg egy új világbékének lehet az útja, esetleg útja, ugródeszkája egy új világháborúnak. Éppen ezért, felelősségem teljes tudatában, az igazság győzelmébe vetett legmélyebb hittel lóptem át Szent Istülése 1938 december 5-én, hétfőn. . 311 ván birodalma országgyűlésének a küszöbét. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A kárpátorosz népet képviselem itt, (Lelkes éljenzés és taps.) azt a népet, amelyet a legszebb történelmi jelző illet meg és amely e jelzőhöz híven, ma is úgy érzi, hogy megőrizheti a t

Gens fidelissima nevet. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A kárpátorosz nép jogosan vágyik szabadságára, (Ügy van! Ügy van!) amelyet a wilsoni elvek fektettek le 1918-ban és amely szabadság 1919 szeptember 10-én a nagyhatalmak garanciájával kodifikáltatott. Be kell jelentenem, hogy a kárpátorosz nép jogaival, önrendelkezési hatalmával^ még a mai napig sem élhetett. (Ügy van! r Ügy van) A jogaiban elismert kárpátorosz nép csak letétbe volt helyezve a csehszlovák állam keretein belül. (Ügy van! Ügy van!) Ennek az államnak a keretei elpusztultak és így a trianoni Csehszlovákia nincs többé, (ügy van! Ügy van! — Taps.) Ennek következtében a kárpátorosz nép, amelynek ezen a már eltüntetett kereten belül kellett volna érvényesülnie, felszabadult. A békeszerződés értelmében és az azt követő »General statute« értelmében az első kárpátorosz parlamentnek 1919 december 10-én kellett volna összeülnie. Különböző ürügyek leple alatt, főleg a szélső szocialista uikrán marxisták (Úgy van! balfelől.) és a zsidó kommunisták intrikáira (Zaj a szélsőbaloldalon.), a kárpátorosz nép parlamentjét smiai napig sem hívták össze. (Egy hang a jobboldalon: Elég szégyen!) Ennek folytán a kárpátorosz népakarat sem a wilsoni alapelvek, sem a békeszerződések, sem a legújabb müncheni, vagyis a »Kis Népszövetség« határozata és akarata értelmében nem érvényesülhetett. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) A Paris—Prága—Moszkva tengellyel nem lehetett összeegyeztetni a nacionalista alapra helyezett és a Kóma—Berlin főtengelyhez, a Budapest—Ungvár—Varsó melléktengelyhez közeledő kárpátorosz nép akaratát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") A kárpátoroszok 70%-a húsz éven keresztül ellenállott a prágai elgondolásnak és az összes parlamenti és más választások alkalmával ellenzéki többséget alkotott. (Éljenzés.) így a kárpátoroszok önrendelkezési jogának nemcsak gondolata, hanem jogfolytonossága sem szakadt meg és azért teljesen megfelel az európai közvéleménynek a »Volksprinzipnek« és a nemzetközi jogi felfogásnak a kárpátorosz nép november 3-án megfogalmazott döntése. Ennek értelmében a kárpátorosz nép abszolút többsége a bécsi arbitrázs után, amely jogilag nem ellenkezik a kárpátorosz nép önrendelkezési jogaival, Ungváron felhatalmazott képviselőivel elnökletem alatt összeülve, 700.000 főnyi kárpátorosz nép nevében kijelentette, hogy élni akar önrendelkezési jogaival, népszavazást kíván, (Nagy taps a Ház minden oldalán.) A népszavazási terület az általunk lakott terület a Poprádtól egészen a Tisza völgyéig, (Éljenzés és taps.) Ezt a népakaratot, mint a kárpátorosz nép többségének egységes óhaját és akaratát november 4-én tolmácsoltuk a müncheni nagyhatalmak és az érdekelt államok képviselőinek és ezt a határozatot és népakaratot vagyok bátor itt a magyar országgyűlésen e szent, felelősségteljes történelmi pillanatban képviselni. (Éljenzés és taps. — Felkiáltások jobbfelől: Éljen Brődy! — Taps a jobboldalon és a baloldalon.) A kárpátorosz probléma nemcsak Európa 49*