Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

M országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1938 november 12~én, szombaton. 275 volt-Májtény, ahol elbukott á magyar szabad­sággondolat, itt már volt Világos, ahol utol­jába próbálta rneg az akkori kiéit, megrokkant öreg rendszer, hogy a feltörekvő új áramlatok ellen egy utolsó és brutális terrort gyakorol­jon, és itt már volt Trianon és van Trianon. Es Trainon után-és a többi nagy nenzettragédia után mégis élünk és abban a tényben, hogy ma a törvényhozás törvénnyel fogja biztosítani és kimondani a felvidéki magyar területek vissza­csatolását, mély tanulság rejlik úgy az európai nációk, mint a magyarság felé: az, hogy ebben az, országban, ezen a földterületen mást, mint magyar békét, mint Pax Hungariea-t nem le­het teremteni. Intő jel és komoly • figyelmezte­tés ez a sok magyar tragédia az idegen népek és a magyarság felé. Ezekből a tragédiákból le kell vonatni a' tanulságokat minden néppel, amely igényeket támaszt a Kárpátok meden­céjére és le kell vonnunk ezeket a tanulságokat önmagunknak, akik birodalmat akarunk szer­vezni ezen a Kárpátok-övezte földön. A legelső tanulság, amelyet az idegen nációk­nak , tudomásul kell venniök az, hogy ezen a földterületen tartósan nem lehet politikát csi­nálni a magyarság nélkül, vagy a magyarság akarata ellenére- Az európai népeknek, a nagy­hatalmaknak és a kisnépeknek egyaránt végre­valahára tudomásul kell venniök, hogy ebben az országban, ezen a földön pedig egyedül és ki­zárólag mi, a történelmi magyarság van hi­vatva arra, hogy történelmet csináljon és álla­mot szervezzen. Egyedül és kizárólag mi ren­de'íkezünk egy évezred óta azokkal a történelmi és államszervező képeségekkel,amelyek a Kár­pátok medencéjében egymásba futó erők káo­szából rendet, az alaktalanságból formát és a rendetlenségből nagyvonalú és állóképes nyu­galmi helyzetet tudnak teremteni. Európa vi­harsarkában csak a magyarság rendelkezik ezek­kel a történelemformáló képességekkel és ha a mi.európai történelmünk első hat évszázadában szuverenitásunk teljes és csorbítatlan birto­kában mindig nemcsak világbirodalmi-méretek­ben gondolkoztunk, hanem fenn, is tartottunk és szerveztünk is magyar világbirodalmait, nem hívság és nem fenhéjázás részünkről azt mon­dani, hogy az európai történelmünk második felének:négy évszázada alatt 'elszenvedett vi­szontagságok'után. a magyarság még mindig abban a helyzetben van, hogy ha nem is világ­birodalmi, de birodalmi méretekben gondolkoz­hassak és birodalmat tudjon szervezni a Szent István által megszervezett ország helyén. Az idegen' nációknak tudomásul kell ven­niök, hogy azok a népi erők és energiák, ame­lyek a Kárpátok medencéjének peremén helyez­kedtek "el, a magyarság rendszerbe fogása, a magyarság központi igazgatása, a magyar biro­dalmi gondolat'megvalósítása nélkül minden­kor destruktív és bomlasztó energiák lesznek; destruktív és bomlasztó energiák, amelyek a magyarság szervezőképessége nélkül mindenkor háborús veszedelemmel fogják fenyegetni Euró­pát, mint ahogyan az elmúlt húsz esztendő fo­lyamán ez a fenyegetés mindenkor megvolt és éppen az utóbbi hónapok folyamán majdnem valóra is vált. A második tanulság a külföld számára az, hogT hiába itt minden rendezés, hiába itt min­den ármány, hiába minden lelkesedés, anyagi áldozat, vér és befektetés: időlegesen el lehet szakítani a Magyar Szent Korona Országainak testetói a peremeket, de abban a pillanatban, amint egy külső nyomás vagy pedig egy belső magyar erőképződés folytán a terror brutali­tása enyhül és a népi elv érvényesül, munkába jönnek a történelmi vonzás Összes erői és miután a népi elv érvényesült, érvényesülnek a gazdasági, földrajzi, közlekedési, történelmi erők. Amint a magyar népi elv érvényesülése után a Felvidéken ezek az erők a rutén nép felé és azután a szlovák nép felé hatnak, kell, hogy meg legyünk győződve arról, hogy e hatások után a történelmi vonzás erői irányt változtat­nak és érvényesülni fognak a Szent Korona országainak minden irányában, mert ezen a földön a magyar birodalmi egységet európai ér­dek fenntartani a Kárpátokon belül. S amikor a történelmi vonzás erői minden oldalon érvé­nyesülni fognak, akkor vegyük figyelembe azt, amit Szent István királyunk Imre herceghez intézett intelmeiben mondott és amiről a Cor­pus Juris Hungarici így emlékezik meg: »Adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tar­tást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másn tt 1 akozzanak.« T. Ház! A történelmi vonzás erőinek érvé­nyesülése után mérhetetlen feladatok várnak az államszervező magyar népre. Először is tu­domásul kell vennünk, hogy melyek voltak azok az indokok és erők, amelyek a magyar nemzet­tragédiákat, a Mohipusztát, a mohácsi csatát és Trianonot előidézték. Itt a Ház egyik igen illusztris tagjára, a legnagyobb élő magyar történészre hivatkozom, aki kifejtette könyvé­ben, mik voltak a Mohi-pusztulás, a tatárjárás előzményei. Kifejtette, hogy ha az " akkori oligarchia nem önző, hanem a nép éietérdekelt tartja elsősorban szem előtt, akkor Mohi talán elkerülhető lett volna. Történelemkönyvében azt írja, hogy a magyar nép elszokott a Hada­kozástól, a keleti népekre jellemző hivatás­szerű rendszeres harctól és ha a nehézkes nyu­gati és bizánci seregekkel szemben vitézül meg is állta a helyét, nemcsak elfeledte, hanem le is nézte az ősök könnyű lovasságának a tatároké­val azonos régi harcmodorát. Az egykorú Ta­más spalatói főesperes is rideg szavakkal veti a magyarok szemére hogy a hosszú béke es jó­lét éveiben elszoktak a kemény férfias élettol, nélkülözéstől, az ifjúság katonás nevelésétől. Nem akarok a tudománytalanság bunebe esni, nem akarok XIII. századbeli eseménye­ket a XX. század mérlegén mérni, de Tamás spalatói főesperes tanításai miránk is erve­nyesek, mint ahogyan érvényesek rank azok a megállapítások is, hogy Mohi és Trianon előtt mik tették tönkre ezt a fajt. Tudomásul kell vennünk hogy ha az ilyen tragédiákat a jövőben el akarjuk kerülni, akkor az erős, ka­tonás szellemű magyar nevelés, a tömegekre épített nemzeti és szocialista politika, azonkí­vül pedig az ősi magyar szellemnek minden idegenségtől, elsősorban belső idegenségtől megtisztított volta az, ami a magyar birodalmi gondolatot meg tudja valósítani, mint ahogyan megvalósította Szent István, III. Béla, Nagy Lajos vagy Mátyás idejében. És még egy tanulságunk van. Egyes bal­oldali politikai köröknek és főképpen baloldali lkaink elő«zerptettel idézik ezt a régi szeren­csétlen verset: »Legyen úgy mint régen volt, süvegelje meg a magyart mind az oláh, mind a német, mind a tót«. Helyezkedjünk arra az állásnontra, hogy Isten őrizzen bennünket at­tól, hogy itt még egyszer úgy legyen, mint

Next

/
Thumbnails
Contents