Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

276 Az országgyűlés képviselőházának SAS. régen volt. Mi, t. Ház, nem lehetünk az új magyar birodalomban az a náció, amelyik sü­vegeiteti magát. Itt a mi új magyar birodal­munkban mi egymást fogjuk süvegelni. Mi nem másodosztályú állampolgároknak, nem süvegelő népnek, és nem szolgai aj tának akar­juk es fogjuk tekinteni a szentistváni biroda­lomban élő németeket, szlovákokat, ruténeket és a többi nációt, hanem azoknak a testvér­nemzeteknek azoknak az egyenjogú népcsalá­doknak tekintjük, amelyek a területileg egy­séges magyar birodalom határain belül min­den népi, kulturális, önkormányzati igényük teljes kiélésére jogosultak. Mi teljesen egyen­rangú népeknek becsüljük, tartjuk, neveljük őket és megsüvegeltetni csak akkor fogjuk ma­gunkat, ha egy időben mi is megsüvegeljük majd őket. T, Ház! Még egyet. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs benn az ülésterem­ben. Most, amikor Magyarország Főméltóságú Kormányzójának kassai bevonulásával befeje­ződött részben és egyelőre a területi unifiká­ció, amikor ezt a területi egyesítést ma a tör­vényhozás a törvény erejével pecsételi meg, akkor tisztelettel kérem a magyar kormányt, hogy a területi unifikáció után, de lehetőleg azzal egyidőben, valósítsa meg a lelki unifi­kácint is. Nézzünk szembe a tényekkel. Ebben az, országban egy borzalmas és végzetes lelki ket­téhasadás gyengíti a nemzet erőit. Itt a leg­keményebb magyarokat, a nemzeti szocialista magyar tömegeket, elsősorban a hunerarista­mozgalora tas-jait az utóbbi fél esztendő során való°áge-al törvényenkívüÜ állapotba helyez­ték. Ezek a magyar milliók sokszor .joggal ér­zik úgy. hogy kizárták őket a nemzeti közös­t ;ór>-i-i/;i Tiszt^sséfves, rlovók; magyar emberek börtönben és internálótáborban sínylődnek. A magyar nemzeti szocializmus vezére, Szá­lasi Ferenc vezérkari őrnagy, a Vaskorona­rend tulajdonosa, barna fegyencruhában síny­lődik a szee-edi Csillagbörtönben. Amikor a területi unifikáció megtörtént, a magyar ki­rályi kormány valósítsa meg a lelki unifiká­eiót is. Meg- vagyok győződve, t. Ház, ha a magvar királyi miniszterelnök úr ebben a szent és ünnepi hangulatban, amelyet a ma­gyar területek visszaszerzése jelent, előterjesz­tést fog tenni legfelsőbb helyen a legnagysze; rűbb és a legszebb államfői jog, a kegyelmi iog gyakorlása iránt, akkor ebben az ország­ban a lelki kiegyensúlyozottság, a békés és nagyvonalú kibontakozás folyamata megindul. (Mnzpás.) Ha nem. ha továbbra is ennek a lelki kettéh apadásnak az alapján fogunk kor­mán vn^ni. akkor Tnindenért a rna°*var királvi kormány fogji« vállalni a. felelősséget ÍR«*. Úr­bán Gáspár: Vállalja is!) és ez a felelősség­vállalás ez alkalommal nem lesz frázis. (Zaj a jobb^lő f 'lon PS a közérten.) A benyújtott törvényjavaslatot az isteni gondviselés iránti mélységes alázattal és ma­gyar fajtánk hitébe vetett erős bizalommal és büszke hittel a részletes tárgyalás alapjául el­fogadom. Ei"ök: S"ól következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat il­leti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Mint a Nemzeti Demokratapártnak e ciklusban egye­düli országgyűlési képviselője, annak a párt­nak nevében, amely párt Nagy-Magyarország ülése 1938 november 12-én, szombaton. parlamentjében foglalt már helyet és 1901 óta a magyar képviselőházban állandóan ugyan­azon név alatt és változatlan programmal bírt képviselettel, szólok a napirenden lévő tör­vényjavaslathoz. Ahhoz a törvényjavaslathoz szólok, amely a békés munka lehetőségét hozza 20 éves gyász után és amely a trianoni Magyarország meg­szűntét jelentve, a történelmi Magyarország helyreállítására vezető út első szakaszát mu­tatja. Ennek az első szakasznak állomása volt tegnap a kassai ünnepség. De amikor ennek az első szakasznak öröme az az örömkönny, amelyet valamennyien elsírtunk a sok gyász­könny után, ugyanakkor bánata az is, hogy olyan híreket kaptunk még tegnap is a még mindig elszakított részeken lévő testvéreink­ről, amelyek betegeknek üldözéséről, az or­szágból való kitételéről, vagyonuktól való megfosztásukról és földönfutókká válásukról szólnak. A Nemzeti Demokratapárt tagjai, jogelő­deim e téren, egykoron ebben a teremben együtt ültek a Felvidék képviselőivel. Most a sors megadja nekem is azt a kegyet, hogy rö­videsen, mint ennek a Háznak tagja, ugyan­ebben a teremben én is együtt ülhetek majd a Felvidék országgyűlési képviselőivel. Örömömet fejezem ki e javaslat tárgya­lása alkalmából magyar szempontból a felett, hogy a két legutóbbi korszak történelmi ha­tárkövénél megállva, eljutottunk 1918-tól 1938-ig, eljutottunk a magyar ravatal kezdeté­től a magyar feltámadás kezdetéig. Mert 1918-ban sem vesztette el ez az ország és a magyar hadsereg a háborút, mert nem volt az ország területén egyetlen ellenséges katona sem. 1918-ban a történelmi Magyarország ha­tárai még integeren állottak fenn. Akkor nem a báborút, hanem a békét vesztettük el. Most pedig békés eszközökkel háború nélkül tud­tunk csatát nyerni. 1918-tól eljutottunk 1938-ig, amikor a nemzet elindult azon az úton, amely feltartó ztathatlanul vezet a régi dicsőség ha­tárai felé. Örömöimet fejezem ki nemzeti szempont­ból, hogy Szent István évében megelevenedett Szent István szelleme, hogy helyreállítsa Szent István birodalmát, az általa teremtett magyar alkotmányt, a tartósan és tervszerűen működő magyar országgyűlést, az ország irányelveit, az integer Magyarországot. Csak szentek ké­pesek csodára és az első szent magyar király hatalmas emléke párosultan a sors kegyével, a hozzá méltó és útjain haladó magyar állam­fővel teremtette meg az újabb csodát. A Szent Koronát egykoron Kómából küldöttek Magyar­országra és a Szent Koronának elszakított, s most visszatérő darabja visszatérését ugyan­csak elsősoiribain Rómának [köszönheti. ürömömet fejezem ki mint demokrata is, mert a népek önrendelkezési joga, anuelyneik alapján az elszakított Felvidék egyrésze visz­szakerült az anyaországhoz, egy a tiszta és ha­misítatlan demokráciával, szemben a Trianon­ban kiforgatott és megcsúfolt wilsoni elvekkel. Örömömet fejezem ki mint olyan feleke­zethez tartozó is, amely felekezetnek hazafias és nemz^thü tagjai — és boldog vagyok, hogy ennek hangot adhatok az ország házában, amelynek termét a mai napon a nemzet tem­plomának tekintem — minden körülmények között állarnhűségüknek és a szent ünnepen való maradéktalan örömüknek kívánnak ki­fejezést adni, aminek én itt hangot adok.

Next

/
Thumbnails
Contents