Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-343
276 Az országgyűlés képviselőházának SAS. régen volt. Mi, t. Ház, nem lehetünk az új magyar birodalomban az a náció, amelyik süvegeiteti magát. Itt a mi új magyar birodalmunkban mi egymást fogjuk süvegelni. Mi nem másodosztályú állampolgároknak, nem süvegelő népnek, és nem szolgai aj tának akarjuk es fogjuk tekinteni a szentistváni birodalomban élő németeket, szlovákokat, ruténeket és a többi nációt, hanem azoknak a testvérnemzeteknek azoknak az egyenjogú népcsaládoknak tekintjük, amelyek a területileg egységes magyar birodalom határain belül minden népi, kulturális, önkormányzati igényük teljes kiélésére jogosultak. Mi teljesen egyenrangú népeknek becsüljük, tartjuk, neveljük őket és megsüvegeltetni csak akkor fogjuk magunkat, ha egy időben mi is megsüvegeljük majd őket. T, Ház! Még egyet. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs benn az ülésteremben. Most, amikor Magyarország Főméltóságú Kormányzójának kassai bevonulásával befejeződött részben és egyelőre a területi unifikáció, amikor ezt a területi egyesítést ma a törvényhozás a törvény erejével pecsételi meg, akkor tisztelettel kérem a magyar kormányt, hogy a területi unifikáció után, de lehetőleg azzal egyidőben, valósítsa meg a lelki unifikácint is. Nézzünk szembe a tényekkel. Ebben az, országban egy borzalmas és végzetes lelki kettéhasadás gyengíti a nemzet erőit. Itt a legkeményebb magyarokat, a nemzeti szocialista magyar tömegeket, elsősorban a huneraristamozgalora tas-jait az utóbbi fél esztendő során való°áge-al törvényenkívüÜ állapotba helyezték. Ezek a magyar milliók sokszor .joggal érzik úgy. hogy kizárták őket a nemzeti közöst ;ór>-i-i/;i Tiszt^sséfves, rlovók; magyar emberek börtönben és internálótáborban sínylődnek. A magyar nemzeti szocializmus vezére, Szálasi Ferenc vezérkari őrnagy, a Vaskoronarend tulajdonosa, barna fegyencruhában sínylődik a szee-edi Csillagbörtönben. Amikor a területi unifikáció megtörtént, a magyar királyi kormány valósítsa meg a lelki unifikáeiót is. Meg- vagyok győződve, t. Ház, ha a magvar királyi miniszterelnök úr ebben a szent és ünnepi hangulatban, amelyet a magyar területek visszaszerzése jelent, előterjesztést fog tenni legfelsőbb helyen a legnagysze; rűbb és a legszebb államfői jog, a kegyelmi iog gyakorlása iránt, akkor ebben az országban a lelki kiegyensúlyozottság, a békés és nagyvonalú kibontakozás folyamata megindul. (Mnzpás.) Ha nem. ha továbbra is ennek a lelki kettéh apadásnak az alapján fogunk kormán vn^ni. akkor Tnindenért a rna°*var királvi kormány fogji« vállalni a. felelősséget ÍR«*. Úrbán Gáspár: Vállalja is!) és ez a felelősségvállalás ez alkalommal nem lesz frázis. (Zaj a jobb^lő f 'lon PS a közérten.) A benyújtott törvényjavaslatot az isteni gondviselés iránti mélységes alázattal és magyar fajtánk hitébe vetett erős bizalommal és büszke hittel a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Ei"ök: S"ól következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Mint a Nemzeti Demokratapártnak e ciklusban egyedüli országgyűlési képviselője, annak a pártnak nevében, amely párt Nagy-Magyarország ülése 1938 november 12-én, szombaton. parlamentjében foglalt már helyet és 1901 óta a magyar képviselőházban állandóan ugyanazon név alatt és változatlan programmal bírt képviselettel, szólok a napirenden lévő törvényjavaslathoz. Ahhoz a törvényjavaslathoz szólok, amely a békés munka lehetőségét hozza 20 éves gyász után és amely a trianoni Magyarország megszűntét jelentve, a történelmi Magyarország helyreállítására vezető út első szakaszát mutatja. Ennek az első szakasznak állomása volt tegnap a kassai ünnepség. De amikor ennek az első szakasznak öröme az az örömkönny, amelyet valamennyien elsírtunk a sok gyászkönny után, ugyanakkor bánata az is, hogy olyan híreket kaptunk még tegnap is a még mindig elszakított részeken lévő testvéreinkről, amelyek betegeknek üldözéséről, az országból való kitételéről, vagyonuktól való megfosztásukról és földönfutókká válásukról szólnak. A Nemzeti Demokratapárt tagjai, jogelődeim e téren, egykoron ebben a teremben együtt ültek a Felvidék képviselőivel. Most a sors megadja nekem is azt a kegyet, hogy rövidesen, mint ennek a Háznak tagja, ugyanebben a teremben én is együtt ülhetek majd a Felvidék országgyűlési képviselőivel. Örömömet fejezem ki e javaslat tárgyalása alkalmából magyar szempontból a felett, hogy a két legutóbbi korszak történelmi határkövénél megállva, eljutottunk 1918-tól 1938-ig, eljutottunk a magyar ravatal kezdetétől a magyar feltámadás kezdetéig. Mert 1918-ban sem vesztette el ez az ország és a magyar hadsereg a háborút, mert nem volt az ország területén egyetlen ellenséges katona sem. 1918-ban a történelmi Magyarország határai még integeren állottak fenn. Akkor nem a báborút, hanem a békét vesztettük el. Most pedig békés eszközökkel háború nélkül tudtunk csatát nyerni. 1918-tól eljutottunk 1938-ig, amikor a nemzet elindult azon az úton, amely feltartó ztathatlanul vezet a régi dicsőség határai felé. Örömöimet fejezem ki nemzeti szempontból, hogy Szent István évében megelevenedett Szent István szelleme, hogy helyreállítsa Szent István birodalmát, az általa teremtett magyar alkotmányt, a tartósan és tervszerűen működő magyar országgyűlést, az ország irányelveit, az integer Magyarországot. Csak szentek képesek csodára és az első szent magyar király hatalmas emléke párosultan a sors kegyével, a hozzá méltó és útjain haladó magyar államfővel teremtette meg az újabb csodát. A Szent Koronát egykoron Kómából küldöttek Magyarországra és a Szent Koronának elszakított, s most visszatérő darabja visszatérését ugyancsak elsősoiribain Rómának [köszönheti. ürömömet fejezem ki mint demokrata is, mert a népek önrendelkezési joga, anuelyneik alapján az elszakított Felvidék egyrésze viszszakerült az anyaországhoz, egy a tiszta és hamisítatlan demokráciával, szemben a Trianonban kiforgatott és megcsúfolt wilsoni elvekkel. Örömömet fejezem ki mint olyan felekezethez tartozó is, amely felekezetnek hazafias és nemz^thü tagjai — és boldog vagyok, hogy ennek hangot adhatok az ország házában, amelynek termét a mai napon a nemzet templomának tekintem — minden körülmények között állarnhűségüknek és a szent ünnepen való maradéktalan örömüknek kívánnak kifejezést adni, aminek én itt hangot adok.
