Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

Âz országgyűlés képviselőházának 343. lelki és anyagi összefüggéseket, amelyekből alakul tulajdonképpen a nemzet fogalma és lényege. (Horváth Zoltán: Az ezeréves történelem!) T. Ház! Ennek az országnak a határait nem tussal, körzővel, vonalzóval vonták meg a diplomáciai tárgyalások asztalánál, énnek az országnak a határait a Gondviselés. a legnagyobb alkotó alkotta meg, amikor hegyeket törölt el, tengereket törölt el, folyóvizeket fakasztott és kialakította Magyarországnak azt a történelmi határát, amelyet még ellenséges érzésű és gondolkozású r bölcselők is kénytelenek elfogadni, mint tökéletes alkotását a tökéletes államhatároknak. (Ügy van! Ügy van! — Horváth Zoltán: Mindent »vissza!) T. Ház! En, aki erről a helyről sokszor szólaltam fel az utódállamokkal való modus vivendi érdekében és a békés megállapodás érdekében, ma sem állok ide, hogy éppen ezt az örömünnepet használjam fel arra, hogy a történelmi jog és követelés beállítását úgy kezeljem^ hogy^ ezáltal éppen a békés, harmonikus megegyezést esetleg-akadályozzam, de be kell látni azt, hogy a jövő rendezésének az útja csakis azon az alapon építhető meg, hogyha a magyar állam kialakításánál a szentistváni gondolatnak megfelelőleg nemcsak egyoldalúlag önmagában a népi elvet, hanem mindazokat az érzelmi, gazdasági, földrajzi adottságokat, is figyelembe veszik, amelyeknek alapján ez^ a nemzet ezeréven át természetes folyamatként kialakult. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ezek között a határok között töltötte be a magyar nemzet azt a hivatást, amely hivatással hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. (Ügy van! half elől,), betöltötte és ezt el kell ismerni és elismerték a történelem során azok a népek is, amelyek nem magyar anyanyelvűek voltak, de amelyek e határok között találtak védelmet a külső ellenséggel szemben es védelmet belső kulturális és sajátos nemzeti tulajdonságaik, tehetségeik kifejtésére. Hiszen ott van ennek a nemzetnek a történelme, amelynek során valahányszor szabadsága, alkotmánya veszedelembe került, nem egymagában küzdött ezért a szabadságáért és alkotmányáért a magyar anyanyelvű magyar nemzetiség (Ügy van! Ügy van!), de egy vonalon vonultak fel -vele ebben az országban az együttélő nemzetiségeknek is szabadságot akaró népei. (Ügy van! Ügy van! — Horváth Zoltán: A vértanuk!) T. Ház! Meg kell értenie ellenségnek és meg kell értenie barátnak, hogy ez a nemzet önmagát tagadná meg, történelmét tagadná meg, jövő nemzeti hivatását, létének jogalapját tagadná meg, ha letérne a történelmi ideálról és egyszerűen a népi elvi alapra helyezkednék. Ez a nemzet sohasem fogja kilökni a magyarság fogalmából a Zrínyieket, a Frangepánokat (Ügy van! Ügy van!), Rákóczi Ferenc rutén kurucait, (Ügy van! Üg)y van!\ Klapkának és Kossuthnak vörös sipkás honvédéit, a Pöltenbergeket, a Leiningeneket, a Damjaniehokat, akik magyarok voltak akkor is, ha idegen nemzet nyelvén beszéltek. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) , ^ Es ha van olyan felfogás, amely azt hiszi, hogy az örökéletű nemzet élete folyását megállíthatja egy pillanatra és a statisztika adatai alapján, az élők cenzusa alapján tudja megvonni a nemzet örök határait, akkor azt kell mondanunk: számítsák hozzá az élőkhöz azokat a milliókat, akik névtelen sírokban porladnak, de akik az európai kultúráért és a magyarság gondolatáért hullottak el (Ügy van! Ügy van!); számítsák hozzá azokat a százezreülése 1938 november 12-én, szombaton, 271 ket, akiket elhurcoltak mint rabszolgákat ebből az országöoi az íctok folyamán^ a törökökkel í oly tatou küzaelem során es sírjukat íeiieini mar senoi nem leuet. . ...... 'j,'. juaz: íNtíüunK, az én véleményem szerint, kövtítnuuK: keu azt az utat, amelyet ez a nemzet ezereven kérésziül követett. {Elénk helyeslés.) Leiiet, nogy van borulás a magyar égen, van üertues, oe másKént nem IUÜJUK; ezt a nemzetet átörökíteni a maga nagy tortaneimi céljának és hivatásánaK, mint úgy, ha ehhez az utlioz változatlanul ragaszkodunk. Nemzetet pillanatnyi megalkuvásokra lehet kényszeríteni, üe az a nemzet, amely nem mond le a maga hivatásáról és annak let jogáról, létalapjáról, nem pusztulhat el. {Ügy van! Ügy van!) ti hangoztatnunk kell ezt különösen a inai időkben, amikor még igen előkelő helyről is elhangzik az a felhívás, hogy ez a nemzet vesse le a kopottas és kissé divatjátmult Öltözékét. Az elmúlt napok megrázó eseményei, amelyeknek tanúi voltunk, tanúi voltunk tegnap, tanúi voltunk a komáromi bevonulásnál, de a rádión keresztül valamennyien tanúi vagyunk napról-napra, ezek a jelenségek nem azt mutatják, mintha itt a régi történelmi habitust le kellene vetkőznünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj a balközépen.) Ezek azt mutatják, hogy az az eredmény, amelyet elértünk, éppen annak köszönhető, hogy ez a nemzet nem tért át arra a divatos útra, hogy a múlt öltözetét, mint kopottast és divatját multat eldobta volna. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. — Matolcsy Mátyás: A liberalizmust nem lehet visszacsempészni soha többé! — Zaj. — Rajniss Ferenc közbeszól. — Meizler Károly: A liberalizmust ne emlegessék!" — Folytonos zaj.) - '•• ' , Elnök: Matolcsy képviselő urat kérem, maradjon csendben! {Rupert Rezső: Jellemző, hogy még ez ellen is kifogásuk van! — Rajniss Ferenc közbeszól. — Horváth Zoltán: A miniszter jelöltek legyenek egy kicsit csendben! — Rajniss Ferenc ismét közbeszól. — Horváth Zoltán: ön miniszter jelöltnek érzi magát?! — Zaj.) . . .. . Rassay Károly: T. Ház! Azt hiszem, hogy a t. képviselőtársaim, akik jónak látják ezt a pillanatot arra, hogy politikai ideáljaik és céljaik érdekében itt közbeszóljanak, egy idő múlva nagyon restellni fogják, hogy ezek a közbeszólásaik megörökíttettek a Ház naplójában. (Rajniss Ferenc: Várjuk meg majd a jövőt! — Payr Hugó: Nem restéinek ezek semmit! — Eckhardt Tibori Lehet haladni és lehet a történelmet tisztelni! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon. —.. Rajniss Ferenc: Akkor ne így bizonyítsa! — Zaj. ..— Rupert Rezső: Minden erőnk a történelem! -Eckhardt Tibor: Nem szabad szembeállítani a haladással! — Rajniss Ferenc: Ott állítják szembe, nem mi! Mi sohasem állítjuk szembe! Hazugság volna azt mondani, hogy szembeállítjuk — Nagy zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Zsídóvédelem! — Zaj.) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Horváth Zoltán: A parlamentarizmust védjük! — Folytonos zaj a baloldalon és a középen.) Csendet kérek! Rassay Károly: T. Ház! Ha az elszakított területek egyrésze ma visszakerült, abban kétségkívül döntő tényezőképen szerepelnek azok az események, amelyek a mi határainkon kívül lejátszódtak, de hogy volt mit visszacsatolni, az azoknak a nemzeti ideáloknak kö-