Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

Az országgyűlés képviselő házának SAS. alkalmat is — mint katonaember — felhasználom arra, hogy kérve-kérjem a kormányt s a kormánynak minden tagját, — sajnálom, hogy ezt a kérésemet a honvédelmi miniszter úrhoz nem intézhetem, — hogy nagy-nagy elfoglaltsága közepette, mindig elsősorban gondoljon a hadseregére, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) mert a hadsereg felkészültségében és felszerelésében — hogy katonailag fejezzem ki magamat — rövid pihenőt sem szabad tartanunk. (Ügy van! Ügy van!) örök igazság marad, hogy egy nemzet a hadseregével áll vagy a hadseregével bukik. (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Ház! Most már zárni is fogom felszólalásomat (Halljuk! Halljuk!) abban a meggyőződésben, ihogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre fog emelkedni, meg fogja hozni a tőle várt sikert; és én hirdetem a nemzet óhaját: vajha, adná a magyarok Istene, hogy hasonló szellemű törvények minél hamarabb gyarapíthatnák a magyar törvénytárt; (Ügy van! Ügy van. — Taps.) hirdetem a nemzet minden egyes fiának törhetetlen hitét, hogy ezt a szerencsés kezdetet okvetlenül követni fogja az egész magyar feltámadás. {Lelkes éljenzés és taps. — Horváth Zoltán: Mindent vissza!) Pártom bizalommal viseltetvén a kormány iránt, természetesen a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Lelkes éljenzés és taps. — Szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Tobler Jánosi Tobler János: T. Ház! (Müller Antal: Halljuk a Felvidék volt képviselőjét! — Éljenzés.) örömmel kapcsolódom a felszólalók sorába, mert az elhangzottakból, a lelkes és megértő hangból konstatálom, hogy a Felvidék visszaszerzéséről szóló törvényjavaslat ebben a Házban és az egész országban e gondolatban megteremtette az igazi egységet. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) örömnapot ünnepel ma mindenki társadalmi és politikai különbség nélkül és a kereszténypárt ebben a nagy ünnepi pillanatban teljes egységében együtt ünnepel az egész országgal. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Méltóztassék a t. Ház és főleg t. pártom elnézéssel lenni, ha ennek a nagy kérdésnek a tárgyalásánál bizonyos elfogultságot árulok el és magamat bizonyos szubjektív érzéseken túltenni nem tudom, hiszen a felvidéki magyarság gyakorlati megszervezésében 1918-tól 1923-ig részt vettem. (Éljenzés és taps.) Láttam és láttuk Pozsony városába bevonulni azt a sötét martalóc hadat, amely azt birtokba vette. Láttam és láttuk azt a gálád politikát, amely ezer és ezer közalkalmazottat, magyar vasutast, postást egész egyszerűen kiüldözött csak azért, mert a wilsoni elvek alapján magyarok akartak maradni. Megismertük azt a gyászos áldemokrata uralmat, amely minden volt, csak demokrata nem s amely a maga választójogának geometriai beosztásával megcsonkította, meghamisította a nemzet és az ott élő nemzetiségek igaz akaratát. Megismertük azt a gyarmati rendszert, amelyet Prága a Felvidék tótjaival, magyarjaival, németjeivel és ruszinjaival szemben űzött, amikor állami megrendeléseket csak a Prágának feltétlen hűséget esküdőknek nyújtott s ezzel szemben tönkretette a Felvidéken lévő nagyipart és kisipart. Megismertük azt a lélekölő munkát, amelyet Képviselőházi Napló. XX. ülése 1938 november 12-én, szombaton. 265 az ő pedagógiai rendszerük jelentett, amikor hamis történelmi beállítással kiölték az ott élő őslakosság gyermekeiből az igazi, valódi nemzeti érzést és kiölni akarták a történelem igazságát. Átéltük azokat a szörnyű perceket, amelyeket jelentettek az őslakosság vezetői részére azok a tettek, amikor hazaárulás és kémkedés vádjával vádolva Illava, Therezienstadt, Aranyosmarót és Pozsony város börtöneit telítették meg. Átéltük azt a hősies, de őreájuk gyászos február 12-ét Pozsony városában, amikor a magyar iskoláért tüntető magyarok közé a cseh ármádia a maga gépfegyvereivel lövetett t (Élénk felkiáltások: Pfuj! Pfuj!) és 12 szegény magyar hős maradt fekve a városháztéren. Átéltük azt a pillanatot is, amikor a cseh katonák Pozsony határában egy tízéves gyermekre lőttek azért, mert az a telefonpóznáról az ő drága kis kezével magyar lobogót lengetett. (Zajos felkiáltások: Pfuj! Pfuj! — Rajniss Ferenc: Cseh pimaszság!) És ma örvend ez az ország és örvend a Felvidék. örve»nd, mert előkerültek újra a magyar zászlók és szabadon lengenek. Megszűnt a rabság, ma szabad újból a Felvidék és tegnap láthattuk, hogy a magyar nép hogyan érez, amikor Kassa városának az utcáján egy szegény asszony felemelt gyermekét megcsókolta és azt mondotta neki: gyermekem, újra szabadok vagyunk és alhatunk éjszaka anélkül, hogy félnünk kellene. (Taps.) Amikor tegnap a hercegprímás úr ő eminenciája hálaadó Tedeumot elzengette, akkor abban az éneklő hangban együtt csengett 8 millió magyarnak, fájdalma és büszkesége a szabadságért. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Hálát kell adnunk elsősorban a magyarok Istenének, a nagy Teremtőnek, aki meghallgatta a Felvidék magyarságának és meghallgatta a csonka Magyarországban élő magyar testvérek imádságát. Azok a fohászok, amelyek elhangzottak a sötét börtön falai között, azok az imák, amelyek elhangzottak a kétségbeesett anyák ajkairól, azok az imák és zokogások, amelyek elhangzottak az édesapjuk sorsát féltő gyermekek ajkáról:^ meghallgattattak. Szabad lett a magyar az "Úristen kegyelméből és akaratából és az a sok pataknyi könny, amely addig ott folyt, most a boldogság és az öröm pataknyi könnyével egyesülhetett. Azok a felszólalások, amelyek ma itt elhangzottak, bizonyít: ják, hoe*y a magyar közvélemény és a magyaT törvényhozás boldog abban a tudatban és meg van nyugodva abban, hogy ezekben a nehéz időkben Magyarország élén es^v olyan r>rovidenciális nagy államfő áll, akinek működése garancia, százszoros garancia arra. hoorv er az ország a maga útján haladni fog a maga boldogsága felé és el fogja érni ez a nemzet a maga boldogulását- (Üav van! Üay van!) Mi a magunk részéről kériük a Mindenhatót, hogy ennek a nagy providenciái s államférfiúnak. vite? nagybányai Horthv Miklósunk (Hossznntartó. ssünni wm, akaró lelken éljenzés és tar><>. A kévviselők felállanak.) adnon sok egészséget, erőt, hogy nagy böloseségével, állampolitikai tudásával vezesse tovább ezt az országot, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Egészen érthető, hogy nagy hálával és köszönettel vagyunk ama, nei-ek nagy vezetői iránt, akik segítettek nekünk széttörni Trianon rabláncait. Nagy tisztelettel és ;' köszönettől hangsúlyoz/ük erről az oldajról i* aláhúzva, hogy mi mély tisztelettel és hálával gondolunk Mnssolinire és Hitler Adolfra (Hosszantartó ^ élénk éljenzés és taps.) s az olasz és a nemei 40