Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

266 Az országgyűlés képviselőházának SAS. nép biztos lehet abban, hogy nagynevű vezetői; nt'k ''eve a m -gyár történelemben örökké, ölni fog. (Ügy van! 'Úgy van! — Nagy taps-) A len­gyel nemzettel bennünket nagy történelmi sors­közösség köt össze, (Hosszantartó lelkes éljen­zés és taps.) Úgy érzem, a magyar nemzet bol­dog, hogy ilyen nehéá időken 1, ilyei. sorsdöntő időben a lengyel-magyar barátság újból annak bizonyult, ami évszázadokon keresztül volt. (Élénk helyeslés és taps.) ' r Ha azonban ma — mint ahogyan a Felvidé­ken módomban állott meggyőződni erről — vannak még a külföldön politikusok és van egy terjedelmes nagy sajtó, amely azon a vélemé­nyen van, hogy a cseh nép egy nagy nép és Európa sok mindent köszönhet ennek a népnek, legelsősorban a világbéke fenntartását, akkor azt kell mondanom erre, hogy Chamberlain és , Daladier végeredményben döntésükben, a dön­tés elősegítésével semmi mást nem tettek, mint azt, hogy a magyar nemzeten .elkövetett tria­noni igazságtalanságot törték széjjel és csak kötelességét teljesítettek a magyar nemzettel szemben, (Élénk felkiáltások: Csak részben!) azzal "a nemzettel, szemben, amely a maga nagy történelmi múltjaira büszke lehet. Ez a nemzet az Úristen jóvoltából és akara" tából áll itt Közép-Európában és Nyugat­Európa, amely büszke a maga kultúrájára, so­kat köszönhet ennek a nemzetnek (Ügy van! Ügy van!), amely évszázadokon keresztül kard­dal és vérrel védte meg a kultúrát és a keresz­ténységet a nyugati államok részére. (Ügy van! Ügy van! Taps) Az Űristen nem engedheti meg. hogy ez a nemzet csonkán, erőtlenül áll­jon Európa közepén. (Ügy van! Ügy van!) Csehszlovákiáinak, szerény véleményem sze­rint, meg kellett bűnhődnie. Meg kellett bűn­hődnie, mert alapításánál két nagy vétek fogott kezet. Ez a két vétek: a hazugság és a félreve­zetés. (Ügy tün! Ügy van!) Nemcsak idegene­ket, nemcsak idegen államférfiakat befolyásol­tak hamisan, hanem elsősorban azt a néptör­zset is, amely ezer éven keresztül velünk élt, idetartozott Szent István koronájához. Ezt a népet is félrevezette a pittsburgi szerződésben, mert a pittsburgi szerződésnek egyik pontja Szlovenszkónak saját közigazgatást, saját'or­szággyűlést és saját bíróságot ígért és ebből egyetlen- ígéretet sem tartottak meg. (Ügy van! Ügy van!) Tie félrevezették a nagyantant államait is, amikor a saint-germaini békeszer­ződésben azt mondották, hogy a cseh-szlovák állam a benne élő nemzetiségek szabad akara­tából kapcsolódott és létesült. Csattanós választ adott erre a történelmi hazugságra a magyar képviselőknek ama tábora, amely már 1920-ban tagja volt a prágai parlamentnek. Dr. Kör­mendy-Ekes Lajosékat értem, akik, mint a ma­gyarság és németség keresztényszocialista kép­viselői, a következőket válaszolták e történelmi hazugságra. (Olvassa): »Mi, mint a magyarság és a németség keresztényszocialista-képviselői, legelső kötelességünknek ismerjük az egész vi­lág élő lelkiismeretét felhívni arra, hogy mi akaratunk ellenére erőszakosan lettünk a ma­gyar nemzet testéből kitépve és az ezeréves Ma­gyarország ideális, egységes területéből erő­szakkal lettünk kiszakítva.: Ittlétünk távolról 6jem e népjogellenes tény elismerése, de élő és állandó ünnepélyes tiltakozás a rólunk-nélkü­tünk való embertelen, igazságtalan rendelkezés ellen és éppen ez kötelez bennünket annak vi­lágos és határozott kijelentésére, hogy önren­delkezési jogunkat soha és semmiképpen föl nem adjuk.« ülése 1938 november 12-en, szombaton. Ezt mondották és ezt deklaráltak a magyar ; képviselők 1920 június 2-án. A magyarság zöme. e követeléstől sJia el nem állt, a magyarság; zöme hű maradt a gyászbaborult Hungáriához. Nem lehetett a fei vidéki magyarságot —; ma sem lehet — féireállással és kétszínűsködéssél . vádolni, mert hiszen 20 év alatt nem egyszer kifejezésre juttatta, hogy az az ország nem az ő országa, azt az országot ő nem választotta, senki nem kérdette tőle, hogy egyáltalában tagja akar-e lenni annak az új országnak. (Ügy van! Ügy van!) A felvidéki magyarságot és annak vezetőit a nemzet nevében ^üd\özölni­kell és az egész nemzet nevében hálánkat és' köszönetünket kell irántuk kinyilatkoztatnunk. T. Ház! Ezeket a vezetőembereket 20 évi rabságukban is minden körülmények között egy nagy vezércsillag vezette s ez adott nekik, hűséget és erőt, ez a csillag pedig, nem volt más, mint a szabad Magyarország gondolata , és az a vágy, hogy annak »zabád polgárai lé : hess ének. •' Húsz éven keresztül álmodoztak arról, Ihogy ők a szabad, független Magyarországnak sza-, bad, független polgárai lehessenek. Ehlhez a gondolathoz hűek is maradtak mindén körük:. menyek között. E gondolatnak reményfürdőV jében acélosodott meg idealizmusuk és remény­ségük. Amikor ma örömmel, hálával, meleg kézszorítással hozzuk őket ide Szent István­koronája alá, akkor egy ajándékot kell nekik adnunk, s ez a legszebb ajándék az, hogy át kotmányosan vezetett, irányított, szabad, füg­getlen Magyarország tagjai legyenek. (Taps a Ház minden oldalán.) Ez a legszebb ajándéka szabad, független Magyarország a maga sza­bad, független polgárságával. Szerintünk ez a gondolat alkalmas arra, hogy. az íme, most már megnagyobbodott, egy millióval nagyobb" népességgel rendelkező magyarságot elvezesse­azon az úton, amelyen azok is és mi is állunk. Várunk egy népies politikát, amely a szociál­politikával minden igazságtalanságot irgal-^ inatlanul letör. (Elénk helyeslés.) Várjuk* — : . ahogyan Ipolyság szónoka ki is jelentette — az igazi magyarságot, a nagyobb falat ^ ke­nyérrel. Varjuk a gazdasági kérdések meg­oldását, várjuk a falu népének felkarolását, mert csak így lehet egy általános, nagy nép> közösségibe tömöríteni az új Magyarországot. (Taps.) Ehhez a munkához üdvözöljük azokat a képviselőtársainkat és testvéreinket, akik e törvényjavaslat útján a mi törvényhozásunkba: jönni fognak. Nekem még kell emlékeznem elsősorban azokról a férfiakról, akik időrend­ben elsők voltak. Ismétlem, időrendbem Itt meg kell állapítanom, hogy ezen a téren az ér­demet Szüllő Gézától elvenni nem' lehet. (Élénk, éljenzés és taps.)/Attól a Szüllő Gézától, aki a magyar törvényhozásnak is tagja volt hosz­szú évtizedekkel ezelőtt és aki magyar .szel­lemben dolgozott és működött páratlan diplo­máciai tehetségével, amelyet, külföldön, és a saját országában " is felismertek. De meg kell emlékeznem az újakról is,, mint Jarossról és Esterházyról, akik páratlan, példás bátorság­gal vezették a felvidéki magyarságot. (Rajniss Ferenc: Es még vagy nyolcat!) Meg vagyok győződve arról — és ez első­sorban pártom, de azt hiszem, az egész Ház meggyőződése is —, hogy ennek a nemzetnek haladnia és járnia kell azon a szentistváni úton, amelyet főleg ebben az évben annyira 1 kiemeltek és amely köré a magyar politika

Next

/
Thumbnails
Contents