Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-343

264 Az országgyűlés képviselőházának SJrf. aJhol vannak. (Éljenzés es_ taps.) Ennek leg- . főbb bizonyítéka és a legfontosabb cáfolata az ellenkező állításoknak és rágalmaknak az, hogy a csehszlovák állam kitért ez elől a kívánság elől, nem merte népszavazás alá bocsátani ezt a kérdést, (Igaz! Ügy van!) T. Képviselőház ! A tegnapi szép ünnepélyes bevonulás alkalmával, amikor magyarruhás hölgyek sorfala között vonult be őfőméltósága hitvesével és a kassai dómban is láttuk azokat a könnyeket, amelyek az arcokon megjelentek. (Ügy van! Ügy van!) Amikor elhangzott az »Isten áldd meg a magyart!«, akkor valamennyien éreztük ebben az országban: magyarok, németek, rutének, tótok, hogy »a nagyvilágon e kívül nincsen számunkra heiy... itt élnünk, halnunk kell.« (Éljenzés és taps.) Abban a hitben és meggyőződésben, hogy a magyar kormány ennek a törvényjavaslatnak szellemében s a nemzetiségek iránt eddig tanúsított és tapasztalt jóindulatával fogja kezelni a visszatért országrészekben a kisebbségeket, s hogy mi magyarok egymást átölelve, együtt munkálkodva fogunk a szebb jövőért harcolni, fogadom el pártom nevében a javaslatot. (Elénk éljenzés és taps. A szónokát sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Vitéz Ujfa-•' lussy Gábor! vitéz Ujfalussy Gábor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A Nemzeti Egység Pártja képviseletében erőtlen szavaimmal én fogok bekapcsolódni Klein Antal igen t. barátom és képviselőtársam mély gondolatokkal átitatott és hazafias érzésekben gazdag beszédébe. Áthatva e történelmi óra rendkívül nagyságától és mélységétől s a jövőbe néző, nagy távlatú perspektívájától, az öröm érzése járja át egész lényemet és bevallom, mint viharvert, időket látott öreg katona, (Éljenzés és taps.) megremeg a szívem, ha. arra gondolok, hogy a Gondviselés kegye folytán, amely sújt, vagy felemel, itt ebben a Házban lát napvilágot és kerül tárgyalás alá ez a nemzetiszínű keretbe foglalt törvényjavaslat, ahol ezelőtt húsz évvel az erőszakos nyomásnak engedve, kénytelenek voltunk elfogadni a gyászruhában, földre szegezett magyar kiküldötteink által aláírt Párizs mellett megkötött trianoni békét. Még most is halljuk a történelem e kegyetlen pennájának sercegését, amely annyi könnyet fakasztott és sok-sok millió magyar embert szíven talált s ime. most ez a törvényjavaslat már utat tör magának az igazság felé és már kezdenek kigyúTui a magyarsás: örömtüzei a felszabadult területen. A törvényjavaslat első bekezdése rámutat arra, hogy visszatér húsz évi kínos szenvedés után az országalapítö Szent István királyunk birodalmába az elszakított Felvidék egy része, E>zel effvütt jár az, bogy az ottlévő magyar édesanyák ezután már nem könnyes, hanem mosolyon és kacasró arccal s nem titokban, hanem nyíltaTi tanítiák sryermekeiket a magyar igazságra. Ez egyúttal azt is jelenti, hoo-y a mao-yar^á,«" szent örömei épp úe-y kikeltek ott, FI felszabadított területeken, mint valah« a napfényben, è«y szép és holdofahb nagy Magyarországon. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ez a törvényjavaslat felhatalmazást kér az országtól. Én meg vagyok róla győződve, hogy nincsen ennek a Háznak egyetlenegy tap'ja «em, aki be ne látná ennek szükségességét. Ez a képviselőház tehát eitry szívvel egy akarattal megadja ezt a felhatalmazást. ülése 19 S 8 november 12-én, szombaton. annyival is inkább, mert hiszen kézzelfoghatóan bebizonyult, hogy a kormány és a haza képviseletében tárgyaló bölcs államférfiak jó munkát végeztek. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a jó munkának tető alá hozása céljából szükséges ez a felhatalmazás; az idő ezt parancsolóan sürgeti. (Úgy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Államiérfiaink lelkiismeretes tudással, nagy önmérsékletet tanúsítottak a kirívó és hosszantartó tárgyalások ideje alatt és meg nem alkuvó becsületességgel, férfiassággal állották meg a helyüket az utolsó percig. Ezért jutottunk el ahhoz az eredményhez, hogy derék honvédeink nem az ágyúk tölcsérén kersztül, nem a géppuskák kattogása és repülőgépek berregése között, hanem virágok szőnyegén át, harangzúgás, trombiták harsogása mellett vonultak be a megszállott területre, ahol sóvárogva váró magyar testvéreink ölelték őket. (Élénk éljenzés és taps. ) Igen t. Ház! Számunkra, akik résztvettünk a komáromi és a kassai bevonuláson, felejthetetlen az az emlék, ahogyan láttuk honvédcsapataink bevonulását és örökké emlékezetes marad az a kép, amikor serege élén, fehér lovon bevonult az egyetlen vezér, a legelső^ magyar, Otrantó hőse. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) T. Ház! Nagy öröm mindannyiunk számára, hogy mi ezt az eredményt nem a fiatal életek feláldozásával értük el. Mi csak Magyarország egyik meghitt nagy barátjának, a dicső vezérnek, Hitler Adolfnak (Élénk éljenzés és laps.) példáját követtük, aki, bár mögötte állott a szuronyok erdeje, eddigi eredményeit mindenkor vérontás nélkül érte el. (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Ház! Ha rátekintek erre a törvényjavaslatra, akkor találok benne egy dátumot, 1938 november 2-át. Ma még fel nem mérhető jelentősége van ennek a napnak. Igazolja ez a nap azt, hogy a jó Isten rajta tartja a kezét ezen a véres csatákat átharcolt, kitűnő és vitéz honvédségén és magyar nemzetén; ez egy felséges bíztatás, hogy már útban van az igazság; ez egy elismerés, hogy a három, minket megértő nagyhatalom támogatása következtében jó volt a magvetés, mert arattunk. Ez a nap egy figyelmeztetés arra, hogy a jövőben még tisztább, konkolymentes búzát kell vetnie a magyarnak, (Ügy van! Ügy van!) azért, hogy annál bőségesebb legyen az aratás. Ez a nap egy intelem, hogy a történelmi órában értse meg már egymást a magyar; ez egy legfelsőbb követelmény, hogy legyen ez a megnagyobbodott Magyarország különb Magyarország, hogy az ide visszatért magyar testvéreink és az ebben a törvényjavaslatban várvavárt új képviselőtársaink bennünk ne csalódjanak. (Úgy van! Ügy van! — Taps.) összegezve: ez a nap, 1938 noember 2-ika. legyen a munka, a becsület, a puritán erkölcsi felfogás, a helyes értelemben vett szociális reform, az áldozatkészség és a sebeket gyógyító szeretet szerencsés kezdete. (Ügy van! Ügy van! — Lelkes éljenzés és taps.) Igen t. Ház. Ez a kormány felhatalmazást kér tőlünk és mi ezt a felhatalmazást meg is fogjuk adni. Teljesen tisztán látiuk és tisztán áll előttünk, hogy a feladat, amelyre a kormány vállalkozott, nagy, ezt azonban el lehet érni ezzel a jelszóval: Istennel a Hazáért dolgozzék a kormány! (Rupert Rezső: És a szabadságért!) és akkor az eredmény biztosítva van. (Ügy van! Üay van!) De mint minden alkalmat, ezt az ünnepi