Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

16 Az országgyűlés képviselőházának 834. ülése 1938 június 22-én, szerdán. az ebből a szempontból leginkább számba jövő nagyipari szeszfőzdék kisajátítása, illetőleg kártalanítása mellett való megszüntetése útján a szükséges mértékig csökkenthető és e mellett megmarad a kisebb ipari szeszfőzdék részére a fenntartásukhoz szükséges keret, valamint a mindenkori nyersanyagárakhoz és a feldolgozási költségekhez viszonyított ár biztosítható. Ez az intézkedés egyúttal, minthogy a kisajátítás és kártalanítás mellett való megszüntetés útján az ipari szeszgyárak termelése a mezőgazdasági szeszgyárak termelésének csak elenyészően kis «százaléka marad, lehetővé teszi azt, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak megnyugtatására a megmaradó ipari szeszgyárak és mezőgazdasági szeszgyárak termelési arányát előre, magában a törvényben megállapíthassák. A keretrendszer merevsége ebben az esetben veszéllyel nem jár, mert csak a mezőgazdasági és ipari szeszgyáraik termelési lehetőségeinek egymás közti arányára vonatkozik és mert a megmaradó ipari szeszgyárak a mezőgazdasági szeszgyárak által előállított szesznek csak elenyészően kis százalékát, körülbelül 5%-át fogják kitermelni. A kisajátított ipari szeszfőzdék helyébe lépő egyedárusági szeszgyárak útján ellátható az a tevékenység, amely miatt a nagyipari szeszfőzdékre a szeszgazdálkodás zavartalan menete érdekében feltétlenül szükség van, a nélkül, hogy ezzel szükségtelenül duzzasztani kellene a szesztermelést, mert hiszen az egyedárusági szeszgyárak az ipari és mezőgazdasági szeszgyáraknak, valamint a bor- és gyümölcsszeszfőzdéknek és palink a főz déknek kiosztott termelési kerettől függetlenül csak annyi szeszt állítanak elő, amennyire az adott viszonyok között éppen szükség van. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül ez a megoldás a kincstár szempontjából sem hátrányos, mert a megejtett számi; tások szerint az egyedáruság várható bevételei fedezni fogják az ipari szeszgyárak megváltásából, illetve kártalanítás mellett való megszüntetéséből adódó kiadásokat, továbbá az adminisztrációs kötségeket és a mezőgazdasági, ipari, bor- és gyümölcsszeszfőzdéknek, valamint a pálinkafözdéknek fizetendő, a mindenkori nyersanyagárakhoz és termelési költségekhez arányosított és tisztes polgári hasznot is magában foglaló beváltási árakat és ezenfelül annyi nyereséget is fognak eredményezni, amennyi a kincstárnak a szeszadóból és az ellenőrzési illetékből származó jelenlegi bevételeinek megfelel. Kincstári szempontból tehát az egyedáruság bevezetése végeredményben áldozattal nem fog járni. Rá kell itt mutatnom azonban arra, hogy bár az előadottak szerint a szeszegyedáruság létesítése végeredményben a kincstár szempontjából anyagi hátránnyal előreláthatólag nem fog járni, sőt valószínű, hogy néhány év múlva a kincstárnak a szeszből származó jelenlegi bevételeinél nagyobb bevételeket is fog eredményezni, átmenetileg a szeszegyedáruság bevezetése mégis többletkiadást okoz, mert az ipari szeszgyárak megváltásából kifolyólag egyszerre kifizetendő tőkerészlet, valamint az! átmenettel kapcsolatos kiadások, különösen az átmeneti szeszkészlet felvásárlása olyan kiadásokat jelentenek, amelyek a szeszegyedáruság bevételeiből egy év alatt nem törleszthetők. Az előadottakban összefoglalt körümények alapján elhatározásra jutott a kormány, hogy a szeszgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket a szeszegyedáruság bevezetése után oldja meg. Ezen terv megoldásához szükséges rendelkezéseket tartalmazza a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, melynek fontosabb rendelkezéseit a következőikben lesz szerencséim, ismertetni: Kimondja a javaslat, hogy a szesz (ethylalkohol tartalmú anyag) előállítása, finomítása, víztelenítése, külföldről való behozatala es értékesítése felett kizárólag az állam rendelkezik. Azt, hogy az egyedáruság szempontjából az ethylalkoholt tartalmazó anyagok közül melyeket kell szesznek tekinteni, a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. A szeszegyedáruság igazgatása a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik és azt a szeszegyedárusági igazgatóság útján gyakorolja. Véleményező szervként az érdekeltségekből szaktanácsot kell alakítani. Meghatározza a javaslat a szeszelőállítás, értékesítés és ellenőrzés szempontjából lénve ges fogalmakat, továbbá az ellenőrzésre 'és üzemvitelre vonatkozó szabályokat. Kimondja a javaslat, hogy szeszt előállítani csak a pénzügyminiszter engedélye alapján létesített szeszfőzdékben szabad és a szeszfőzdék nemeit is meghatározza. E szerint vannak mezőgazdasági, ipari, bor- és gyümölcsszeszfőzdék, továbbá pálinkafőzdék és egyedárusági szeszfőzdék. A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék fogalmát ugyanúgy határozza meg, amint az az eddigi törvényekben is meg volt határozva. A bor- és gyümölcsszeszfőzdék kategóriájába sorozza az eddigi központi nagy egyéni, vagy kizárólagos borlepároló szeszfőzdéket, továbbá azokat az ilyen szeszfőzdéket, amelyeknek létesítését a pénzügyminiszter ezután fogja engedélyezni. Végül felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg bor- és gyümölcsszeszfőzdévé minősíthesse az olyan meglevő városi (községi) egyesületi és kisegyéni szeszfőzdéket is, amelyeknél ezt a körülmények indokolttá teszik, A pálinkafőzdék csoportjába sorozza a jelenlegi városi (községi) egyesületi vagy kisegyéni szeszfőzdéket. Az egyes szeszfőzdekategóriák által feldolgozható nyersanyagokat a ïna is érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően határozza meg, mégis azzal a különbséggel, hogy kimondja, hogy a pálinkafőzdékben 65 foknál magasabb foktartalmú szeszt előállítani tilos és a pálinka jellegzetes ízét és szagát, semilyen módon elvenni nem szabad. Elrendeli, hogy azokat az ipari szeszfőzdéket, amelyeknek a törzstermelési kerete az 1937/39. termelési években 10.000 hektolitert meghaladt, 1938. évi szeptemiber hó 1. napjáig ki kell sajátítani vagy üzemibentartásukat kártalanítás mellett meg kell szüntetni, továbbá felhatalmazást ad 1939. évi szeptember hó 1. napjáig a többi ipari szeszfőzde kisajátítására, illetőleg kártalanítás mellett való megszüntetésére is. (Helyeslés a jobboldalon.) A fenti rendelkezésnek megfelelően 1938. évi szeptember hó 1-éig a győri és az óbudai szeszgyárakat kell kisajátítani, illetve kártalanítás mellett megszüntetni. Tervbe van véve ezenkívül a kisperkátai szeszgyárnak ugyanezen időpontig való kisajátításra is. Meghatározza a javaslat, hogy a kisajátítási árként, illetőleg kártalanításként fizetendő összeget miképpen kell megállapítani. Az említett összegnek megállapítására az ipari szeszfőzdéknek az utolsó öt évben elért bruttó be-