Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának hatálybalépése napjától kezdve ellenzésre találtak, mert felfogásuk szerint a termelési keretből] részükre megállapított kétharmadrész jogos igényeiket nem elégítette ki, továbbá, mert méltánytalannak tartották azokat a rendelkezéseket is, amelyek alapján a szesz értékesítéséből befolyt összegekből a mezőgazdasági szeszgyárak az áltáluk előállított szeszért ugyanolyan árat kaptak, mint az ipari szeszgyárak, holott az azelőtt részükre biztosított termelési jutalom, bonifikáoió megszűnt. Nehezményezték végül a mezőgazdasági szeszfőzdék azt is, hogy az új mezőgazdasági szeszfőzdék töirzstermelési keretben való részesítéséhez szükséges keretmennyiséget a már meglevő mezőgazdasági szeszfőzdéktől^ vonták el, mert ezáltal az egyes mezőgazdasági szeszfőzdék törzstermelési kerete állandóan csökkent, míg az ipari szeszfőzdék törzstermelési kerete az új ipari szeszfőzde felállítására vonatkozó tilalom következtében változatlan maradt. A mezőgazdasági szeszgyáraknak ehhez a mozgalmához az utóbbi években csatlakozott a bor- és gyümölcstermelők széleskörű mozgalma, amely azt tűzte ki célul, hogy nagyobb mennyiségű bornak és gyümölcsnek szeszfőzés útján váló gazdaságosabb értékesítését biztosítsa. A szeszgazdálkodlásnak az 1921 :XU. t cikkel szabályozott rendje ezenfelül a benne lefektetett keretrendszer merevsége miatt sem' bizonyult az idők folyamán megfelelőnek.^ E törvénycikk értelmében ugyanis az : országos termelési keretből — a szeszfőzés céljaira rendelkezésre álló nyersanyagra való tekintet nélkül — kétharmadrészt minden esetben^ a mezőgazdasági szeszfőzdéiknek, egyhairmadrészt pedig minden esetben az ipari szeszfőzdéknek kell kiosztani. Ennek az a következménye, hogy ha burgonyából az országban nagy termés Van és ennek részben szeszfőzés útján való értékesítése céljából a termelési keretet fel kell emelni, a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési keretének emelése automatikusan maga után vonja az ipari szeszfőzdék termelési keretének emelését is, annak ellenére, hogy ezek nem burgonyáiból, hanem főként melaszból főznek és hogy ugyanakkor melászból felesleg nincs. Ennek a rendszernek volt a köve tkezménye az, hogy egyes esetekben ipairi szeszfőzés céljaira melaszt importálni kellett. A termelés emelése önmagában nem érdek, mert Magyarország a belföldi szükségleténél töblb szeszt termel és a fölösen termelt^ szesz export útján csak veszteséggel^ értékesíthető. Az tehát, hogy az ipari szeszgyárak keretjoga miatt a szesztermelést az ipari oldalon is — egyébként indokolatlanul — duzzasztani kellett amiatt, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak a fölös burgonyatermés egy nagyobb részét feldolgozhassák, a szeszgazdálkodás mérlegét rontotta és következésképpen csökkentette a mezőgazdasági szeszgyárak által a szeszért elérhető áirat is, ami viszont a mezőgazdasági terményeknek szesszé való feldolgozás útján való értékesítésére hatott ki károsan. A Vázolt szempontokra figyelemmel évek óta tanulmányokat és tárgyalásokat folytattak a szeszgazdálkodás olyan rendjének megállapítása céljából, amely mellett az összes jogos kötz- és magánérdekek lehetőleg kielégítést nyerjenek. A tárgyalások során hosszú ideig olyan megoldási módot kerestek, amelynél az 1921:XLI. te. alapgondolata, vagyis az érde33%. ülése 1938 június 22-én, szerdán. 15 , kéltségek között előre meghatározott arányban feloszlott termelési keret és a közös értékesítésből befolyó összegeknek az egyes termelési csoportok között előre meghatározott arányban való szétosztása lett volna irányadó. Az ennek alapján kidolgozott tervek, sőt az ennek a gondolatnak alapján felépített és múlt év decemberében az érdekeltségeknek hozzászólás végett kiadott előadói törvénytervezet is abban a hibában szenvedett, hogy a borból, törkölyből és gyümölcsből való szeszfőzésre is kiterjesztett keretrendszernek az élőbb már érintett merevsége következtében egyrészt nem elégíthette ki különösen a bores gyümölcsgazdaságnak a szesztermeléssel szemben támasztott igényeit, másrészt annak ellenére, hogy az ipari szeszgyárak termelési 1 élhetőségének megszorítását tartalmazta és a főzés értékesítéséből befolyó Összeg felosztásánál is az ipari szeszgyárak terhére jelentős aránytalanságot létesített, a megejtett számítások szerint csak olyan kis szeszárat eredményezett, amely mellett jelentős állami támogatás nélkül a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak rentabilitása nem látszott biztosítottnak. Tekintettel tehát arra, hogy az ipari szeszgyárak^ termelési lehetőségének és az általuk elérhető árnak további olyfokú korlátozása nélkül, amely már a vagyonelkobzással lett volna egyjelentőségű, a vázolt alapgondolat alapján a kérdés kielégítően megoldható nem volt; tekintettel továbbá arra, hogy az ipari szeszI gyárak, vagy legalább is a nagyipari szeszgyárak kártalanítás mellett való megszüntetésére a magán szeszértékesítés mellett fedezetet nem lehetett ^ találni, de különben is a nagyipari szeszgyárak megszüntetése a tevékenységüket helyettesítő megfelelő szeszt gyártó, finomító, víztelenítő és tároló üzem létesítése nélkül a szeszellátás és export sima lebonyolítását veszélyeztette volna, a kérdésnek a magánérté! ketsítés útján való megoldását el kellett ejteni és a szeszegyedáruság bevezetését tervbevenni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A szeszegyedáruság keretén belül a szeszgazdálkodással szemben támasztott követelések könnyebben oldhatók meg a következő okokból. A mezőgazdasági szeszfőzdék részére a fenntartásukhoz szükséges és az országban különböző években, különböző mennyiségben termelt nyersanyagokhoz alkalmazkodó keret biztosítható a nélkül, hogy ezzel egyidejűleg az egyéb nyersanyagokból (bor, törköly, gyümölcs) előállításra kerülő szeszmennyiség is előre meghatározott arányban, esetleg szükségtelenül kitermelésre kerüljön. A mezőgazdasági szeszfőzdékben a mindenkori nyersanyagárakhoz és a termelési költségekhez alkalmazkodó olyan árat lehet biztosítani, amelyek mellett azok tisztes polgári haszonnal dolgozhatnak. A bortermelés, amely Magyarországon közel egymillió embernek ad megélhetést, illetőleg kisegítő munkaalkalmat, szükség esetén a bornak szesszé való félfőzése útján is megfelelően megsegíthető, a nélkül, hogy ez a mennyiség a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési lehetőségeit és elérhető árait nagyobb mértékben érintené. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A folyton fejlődő gyümölcstermelés érdekei is tekintetbe vehetők- és az egyébként nem értékesíthető gyümölcs pálinkává való kifőzése lehetővé tehető a nélkül, hogy ez a mezőgazdasági szesztermelést válságos helyzetbe hozná. Az ipari szeszfőzdék által termelt szeszmennyiség 3*