Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

14 Az országgyűlés képviselőházának adat alól, hogy erre kiterjeszkedjem s ezzel a t. Ház idejét és türelmét igénybe vegyem. Annyit azonban mégis elő kívánok adni e tekintetben is, amennyi a törvényjavaslat ismertetésével egészen szorosan összefügg, amenyiben ez bizonyos premisszák nélkül logikai hézagosságot mutatna. Mindjárt előrebocsátottan rál kívánok mutatni arra, hogy ez a történeti rész a javaslat genezisének tisztává és érthetővé tétele mellett cáfolatul szolgál az olyan feltevések és állítások ellen, mintha ez a javaslat ötletszerűen előhozott célt, vagy éppen bizonyos világnézeti eszmekörből származó követelményt szolgálna, mert amint ebből világosan látni méltóztatik, hosszú évtizedekre visszanyúló érdekeltségi harcok folytak a szesztermelés és értékesítés körül, a nélkül, hogy ezek még az alkalmazott állami beavatkozás mellett is olyan eredményekre vezettek volna, amelyek a termelés és az értékesítés rendje, vagy akár magának az alapvető elvi kérdésnek tisztázása tekintetében is megnyugtató helyzetet teremtettek volna. A szeszkérdés rendezésére irányuló követelmény itt a Házban is már egy évvel ezelőtt egész határozottsággal megnyilvánult s azóta úgyszólván megszakítás nélkül szőnyegen tartják a kormányok ezt a fontos közgazdasági problémát, (Alföldy Béla: Csak igfcretek voltak!) amely most ezzel a javaslattal elérkezett döntő fázisához. Most már a kormány állást foglalt elvileg is a tekintetbe, hogy a szeszfőzést mezőgazdasági foglalkozásnak, mezőgazdasági iparnak tekinti, (Helyeslés.) s mint ilyet, később elmondandó indokok alapján csak az állami egyedáruság bevezetésével tudja a közérdek követelményének megfelelően rendezni. (Helyeslés jobbfelől. — Alföldy Béla: Éljen a pénzügyminiszter úr!) A múlt század utolsó harmadában kezdték felismerni azokat a közgazdasági előnyöket, amelyek a szesz előállításának a mezőgazdasággal való kapcsolatba hozatala révén egyébként alig értékesíthető mezőgazdasági termények hasznosításában, az állattenyésztés és hizlalás megkönnyítésem a trágyatermelés növelésében és ezúton a föld termőerejének fokozásában, illetve fenntartásában jelentkeztek. Ez a felismerés szükségképpen vonta maga után a szesz előállításásnak a jelzett közgazdasági célok szolgálatába való állítását, tehát megfelelő irányítását is. Ez a törekvés a múlt század utolsó évtizedeiben alkotott szeszadótörvényekkel nyert megvalósítást. Az első ilyen irányú intézkedés az úgynevezett kontingensrendszer behozatalában nyilvánult. A kontingensrendszer a szesz előállítására azzal gyakorolt irányító hatást, hogy egy kisebb és egy nagyobb szeszadótételt állapított meg, egyúttal meghatározta azt a szeszmennyiséget, azt a kontingenst, amely az ország területén levő összes mezőgazdasági és ipari szeszgyárakban a kisebbik adótétel mellett volt előállítható. Meghatározta továbbá azt is, hogy az összkontingensből mekkora rész illeti meg a mezőgazdasagot és mekkora az ipari szeszfőzdéket. Minthogy a dolog természeténél fogva a kisebbik: adótétel mellett való termelés volt az elonyösebb. az volt a törekvés, hogy a kontingens minél nagyobb részét kapják meg a mezőgazdasági szeszgyárak és így a szesztermelés súlypontja a mezőgazdasági szeszgyárakra terelődjék át. 33h. ülése 1938 június 22-én, sxerdán. A kontingensrendszer egyedül nem hozta meg azonban azokat az eredményeket, amelyeket tőle reméltek, amennyiben a mezőgazdasági szeszfőzdék a részükre kiosztott kontingenst sem tudták kitermelni, amivel szemben az ipari szeszgyárak nemcsak kontingensüket használták ki teljes mértékben, hanem még nagymennyiségű exkontingenst is tudtak termelni. A két adótétel közötti különbözet tehát egymagában nem volt elegendő a mezőgazdasági szesztermelés gazdaságossá tételére és így a szesztermelés^ fejlődésének a mezőgazdasági szeszfőzdék részére való biztosítására, ezért további intézkedésekre volt szükség, amelyek a termelési jutalom bevezetésében és fokozatos emelkedésében valósultak meg. Termelési jutalmat csak a mezőgazdasági szeszfőzdék kaptak. Ez. az intézkedés azután be is, váltotta a hozzáfűzött reményeket és a mezőgazdasági szeszfőzdék ilyen úton meg is erősödtek. Igazolja ezt az, hogy míg a NagyMagyarországra megállapított 872.542 hektoliter • Összikontingensből a mezőgazdasági szeszgyáraknak 341.542 hl. jutott, addig a kontingensrendszer megszüntetését megelőző 1910/1920 termelési időszakban Csonka-Magyarország területén maradt szeszfőzdék 244*153 hl-t kitevő összikontingenséből a mezőgazdasági szeszgyárak kontingense már .187-436 hl-t tett ki, az ugyanezen területen maradt ipari szeszgyárak 56-717 hl-ével szemben. Az ipari és mezőgazdasági szeszfőzdéken kívül szeszelőállítással kezdettől fogva a pálinkafőzdék is foglalkoztak. Ezek főzték ki a szőlőtörkölyt, borseprőt és a különböző gyümölcsöket s ezek képviselték az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak, mint nagyipar és köizépipar mellett a szesztermelés terén a kisipart. A világháború után egész gazdasági berendezkedésünk lényegesen átalakulván, üj helyzet állott elő a szeszgazdálkodás tekintetében is. A pénzérték állandó romlása jelentéktelenné tette a kontingens és exkontingens szesz közötti adókülönbözetet és csaknem teljesen meghiúsította a termelési jutalmak célját. Ilyen körülmények között, nehogy a nagyobb tőkével és kereskedelmi felkészültséggel rendelkező ipari szeszgyárak a mezőgazdasági szeszgyárakkal szemben előnyösebb helj/zetbe jussanak, az egész szeszgazdálkodást újból kellett szabályozni s ez az 1921 :XLI. t. cikkel történt meg. Az 1921 :XLI. t. c. és az ennek alapján, illetőleg ezzel kapcsolatban kibocsátott rendelkezések lényege az volt, hogy a mezőgazdasági és ipari szeszgyárakban termelhető szesz mennyiségét, az azelőtt érvényben volt kontingensrendszer mellett < lehetséges túltermelés megakadályozása céljából korlátozta és a mezőgazdasági szesztermelés érdekében a szesz értékesítését központosította, az azelőtt érvényben volt saabad értékesítéssel szemben, amely mellett a mezőgazdasági szeszgyárak a szeszkereskedelmet és'exportőrt kezükben tartó ipari szeszgyárakkal szemben hátrányban voltak. Az előbb említett célt a termelési keret bevezetése útján, az utóbbit pedig azáltal érte el, hogy felállította az Országos Szeszértékesíő Részvénytársaságot és ennek kizárólagos jogává tette a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéikben előállított, valamint a külföldről behozott szesz belföldöm és .külföldön való értékesítését. Az 1921 :XLI. te. és a vele kapcsolatos intézkedések egyes rendelkezései a mezőgazdasági szeszgyárosok körében úgyszólván a törvény