Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-338
Az országgyűlés képviselőházának S38. egy pengőért tyúkot adtak el és a sertés stib. ára mélyen alatta állt annak az árnak, amely a nemzetközi árakra való hivatkozással is indokolt lett volna. Egyedüli oka ennek az, (hogy a nemzet gazdasági élete pénzhiányban, bamkjegyhiányban szenvedett. De méltóztassanak csak visszagondolni azokra a javaslatokra is, 'amelyeket éppen ebben az időkben tettek pótvaluták iránt. Akció indult a sajtón keresztül, hogy gyűjtessék össze az országban meglévő aranymennyiség, hogy ezen keresztül Nemzeti Bankunk aranytartalékát nagyoibbá tegyük és ezen keresztül a bankjegykibocsátás lehetőségét emeljük. Ez az akció nem járt eirediménynyél. De magában ebben a Házban is újabb javaslatok és gondolatok jutottak kifejezésre: a föld valuta gondolatával álltak elő, amint Hertelendy Miklós képviselőtársiam is igazolja. A födvaluta sem érvényesülhetett, mert hiszen kettős valuta 'bevezetését jelentette volna, annak minden hátrányával. De itt volt a 'munkaklíring gondolata is, amely a sajtóban heteken és hónapokon keresztül nyert propagálást: azt akarta, hogy az ügyvéd, orvos és iparos a mezőgazdával a pénzforgalom megkerülésével egy munikaiklíring keretében kerüljön összeköttetésibe. Ezek a tervek és javastok valamennyien azt igazolják, hogy a bankjegyforgalom a ^nemzet gazdasági életének normális kielégítésére nem volt elégséges, amit bizonyít a külföldi államokkal való összehasonlítás is. T. Ház! A magyar bankjegyforgalom 3— 400 millió pengő körül mozgott, fejenkint 40 pengőt jelentett ugyanakkor, amikor Ausztriában 800—1000 millió schilling volt forgalomban, az osztrák népességre fejenkénti átlag számítva 120 schilling jutott, szemben a magyar 40 pengővel. Ne is beszéljünk Franciaországról és Angliáról; Franciaországban 400 pengő a fejenkinti pénzforgalom, Angliában 250 pengő, s amellett ott még a csekMorgalom is a gazdasági élet rendelkezésére áll és pénz nélkül teszi lehetővé a gazdasági forgalom lebonyolítását. T. Ház! Joggal állapíthatjuk meg tehát Nemzeti Bankunk működésében azt a szűkmarkúságot, azt a deflációt, amelynek hatása alatt a magyar gazdasági élet az elmúlt évtizedben többet szenvedett, mint amennyit szenvednie kellett volna normális pénzügyi ellátás mellett. I)e nemcsak akkor állapíthatom meg pénzforgalmunk elégtelenségét, ha a bankjegyforgalom szempontjából és az árak oldaláról vizsgálom ezt a kérdést, (hanem akkor is, ha a hitelellátás oldaláról nézem. Az 1931. év után bekövetkezett években új hitel folyósítása ebben az országban úgyszólván teljesen megszűnt. Befagyott minden bankkövetelés, újabb tőkék nem képződtek, újabb hitelnyújtás lehetősége nem volt meg. Képződtek ugyan újabb tőkék, de ezek az újabb tőkék az önfinanszírozás keretén belül maradtak. Nagyvállalatok, kartelek ezekben az években is tudtak pluszokat elérni, tőkéket kitermelni, de ezeket a tőkéket a saját termelő apparátusuk kiépítésére használták fel. Az ország igen nagy része, különösen a kisipar és "a mezőgazdaság évek hosszú során keresztül nélkülözte a hitelellátás lehetősegét. Tudomásom van róla, hogy még az 1936/37. esztendőben is az Országos Központi Hitelszövetkezet utasítást kapott arra, hogy a vidékkel szemben újabb hitelnyújtástól tartózkodjék, a befolyó hiteleket pedig a Nemzeti Bankülése 1938 június 28-án, kedden. 231 kai szemben fennálló váltóvisszleszámítolási hitelek csökkentésére fordítsa, tehát nemcsak hogy újabb hitellehetőség nem volt, hanem még a meglévő hiteleket is szűkítették még az 1936/37. esztendőben is. Láttuk, hogy ez hova vezetett. Ennek volt az eredménye, hogy a magyar gazdasági élet meglévő termelési készségét nem tudta abban a mértékben kihasználni, mint ahogy normális hitelellátás mellett tudta volna. Itt van előttem Matolcsy Mátyás képviselőtársam könyve, »Új élet a magyar földön«, amelyben a termelés mennyiségét vizsgálja ezekben az elmúlt években és megállapítja, hogy a magyar termelés volumene azonos, egységes ár — az 1928/29. évi árak — mellett 1928/29-ben 573 milliárd pengő volt; ugyanez a termelés 1931/32ben 518, 1932/33-ban pedig 517 milliárd pengőre csökkent, tehát az 1928/29. évi termelésnél öszszegszerűleg 10%-kai volt kisebb a termelés volumen je. Az 1935/36. esztendőben, amikor a termelés bizonyos konjunktúrán keresztül a köztudat szerint már elérte az 1928/29. évek termelését, a termelés volumen je tényleg 5'60 milliárd pengőre emelkedett, szóval megközelítette az 1928/29. év termelését. De méltóztassék figyelembe venni azt, hogy közben az ország lakosságának száma 5 százalékkal emlekedett és méltóztassék figyelembe venni azt, hogy egy ország gazdasági életében normális viszonyok mellett évenkint legalább 2 százalékkal kell a nemzeti termelesnek emelkednie, ha egyrészt az ország szaporodó lakosságát, másrészt az egész ország lakosságát jobban, tökéletesebben akarja ellátni, mint a múltban volt, szóval amikor fejlődő gazdasági életet akarunk teremteni. Ezen a szemüvegen keresztül nézve, nemzeti termelésünk ma is 10—15 százalékkal kisebb, mint lehetne. T. Ház! Ugyanez volt a helyzet a szomszéd Ausztriában. Nagyszerű pénzviszonyokat, valutaviszonyokat teremtettek, nagyszerű aranykészletet, devizakészletet halmoztak fel, de az ország gazdasági élete pangott. Munkanélküliség volt, elégedetlenség volt, krízis hangulatát tapasztaltuk a szomszédban az elmúlt éveken keresztül. Schachtnak, a német- S birodalmi bank elnökének személyében kellett jönnie egy embernek, — és ezt nem látom itt a belföldön — aki elméletileg tisztán, látta a valutáris helyzetet és gyakorlatilag levonta ennek a tisztánlátásnak a konzekvenciáját. (Egy hang a baloldalon: Megbukott!) Schacht ) nem bukott meg, Schacht a gazdasági ügyek J intézését továbbra is vállalja, csak a politikai I felelősséget vette át más. Schacht ezt mondja ezzel az új helyzettel, az osztrák gazdasági élet átvételével kapcsolatban (olvassa): »Ausztria parlagon heverő gazdasági erői megfelelő új hitel- és pénzpolitikát írnak elő. A birodalmi bank azon lesz, hogy az osztrák export erős és biztos támasza legyen. Ezenkívül az osztrák gazdaságnak váltó- és lombarhitellel nap-yobb terjedelemben fog rendelkezésére állni, mint ez az osztrák nemzeti bank meghaladott gazdasági beállítottságának kényszere folytán eddig lehetséges volt.« Azt mondja továbbá (olvassa): »Azok az alapelvek, amelyek a biro- \ dalomban az utolsó öt év nagy gazdasági fellendülésének a finanszírozásánál irányadók / voltak és amelyek teljesen intakt valuta- és pénzviszonyok mellett példátlan eredményre j vezettek, érvényesülni fognak a megnagyob- *
