Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

186 Àz országgyűlés képviselőházának 337 mindjárt mondani fogom, igen régi keletű. Tudjuk, Legalább isénúgy tudom, hogy a szőlő­termelést Pannon iáiban a Trajamus és Hadria­nus császári családból származó Commodus ró­mai császár vezette -be, aki' különben -más tör­ténelmi ténnyel nem igen dicsekedhetik. Körül­belül ugyanabban a korban Martialis, a ró­maiaknak híres (klasszikus 1 epigrammírója, — bár dekadens volt — egyik epigrammájában azt írja: Scelus esit jugulaire Falernum et dare caimpano- toxica saeva menő. Az ő felfogása szerint tehát valószínűleg ez a fajta szőlő noha volt. Már Martialis, ez az igen szellemes epigrammaíró, körülbelül ugyannak a császárnak az idejében, aki Ma­gyarországon az első szőlőt telepítette, tilta­kozik az ellen, hogy rniegfojtsák — azt hiszem, iugulare ezt jelenti — a falernusi bort azt ilyen toxin okkal, az ilyen mérges anyagokkal. Ezt csak azért hoztam fel, mert történelmi borvidék képviselője vagyok és mint ilyennek, történelemmel is kötelességem foglalkozni. He­lyesnek tartom azt a gondolatot, hogy tekin­tetbevéve azt, hogy a noba-szőlők átoltása meglehetősen problematikus dolog, —én ugyan nem igen értek hozzá, mert nekem, hála Is ten 3 nek nincsen, de így hallottami — (különösen az" Öregebb tőkéknél, hiszen ez átoltásnál még iaz éghajlati különbségek is szerepet játszanak, .a noha-iszőlők áttelepítésére további határidőt vagy bizonyos mérvű adókedvezményt adja­nak — nem tudom, jól értettem-e az igen t, földmívelésügyi miniszter urat — abban az esetben, ha az átoltás és a kivágás nem si­kerülne. Rátérek most a javaslat harmadik szekto­rára és ez a termelés irányítása. Röviden fo­gok ezzel végezni. Itt is csak äzt említhetem meg, amit más javaslatnál mondottam a na­pokban, hogy nézetem szerint kötött és irányí­tott gazdálkodás mellett irányítás nélkül hagyni a gazdaságot éppen olyan veszedelmes és éppen olyan paradox eredményre vezet, mint amikor szabad forgalom esetén maximá­lis árakat állapítunk meg, vagy pedig monopo­lisztikusan kezelünk bizonyos árucikkeket; sem az egyik, sem a másik nem fér össze az irányított gazdálkodással, illetve a szabad forgalommal, tehát igenis szükség van bizo­nyos irányításra. Amint egyes képviselő urak felemlítették, nagyon fontos lenne a kataszter mielőbbi és minél alaposabb felvétele és • fel­állítása, mert e nélkül a minisztérium aligha lesz abban a helyzetben, hogy gazdaságilag is helytálló útbaigazításokat adhasson. Nagyon helyeslem, hogy a javaslat elő­mozdítja a sík vidékre lecsúszott szőlőknek a hegyekre való visszatelepítését. Fontosnak tartanám még a rendelkezések eme csoportjá­uál, — amint előttem szólott t. képviselőtár­sam is mondotta — elsősorban azoknak a faj­táknak megemlítését, amelyeket egyáltalában nem szabad ültetni, amelyekről már bebizo­nyosodott az, hogy bizonyos vidékekre nem valók, mert nem odavalók és rontják az ottani bor minőségét, másodszor pedig, — amint azt Czerman igen t. képviselőtársam igen érdekes beszédében előhozta — annak le­hetővé tételét, hogy az egyes hegyközségek­ben az eddig jól bevált fajtákat termesszék továbbra is: méltóztassék megkérdezni mond­juk még a vincelléreket is, mert vannak hegy községek különösen a hegyvidéken, ahol 100— 150 év óta. sőt már a török hódoltság óta van­nak bizonyos tradíciók, tapasztalatok egyes ülése 1938 június 27-én, hétfőn. szőlőfajták tekintetében. Azt hiszem, kár volna az évtizedes, sőt évszázados tapasztala­tokat ilyen rendelkezéssel hatálytalanítani, hi­szen nagy kár is származna ebből. Fontosságához képest túl keveset beszél­tünk — miniszter úr nem, de magam is ebben a hibában leledzem — a gyümölcstermelés kérdéséről* ebben a vitában és sokkal többet beszéltünk a szőlőről, holott a gyümölcsterme­lés tekintetében nagyobb lehetősége van a mi­niszter úrnak arra, hogy a termelést az expor­tot az ezzel kapcsolatos dolgokat irányítsa. Itt csak azt kérem, — bár ha jól értettem az igen t. miniszter urat, errevonatkozólag indít­ványt is fog tenni az előadó úr — hogy a mi­niszter úr a gyümölcsfaiskolát is éppen olyan elbánásba részesítse, mint az oltványtelepeket, Ez az egyik megjegyzésem. Másodszor figyel­mébe ajánlom az igen t. kormánynak, hogy — bár tán felesleges — hiába telepítünk kü­lönböző gyümölcsfajtákat, ha a kertészeti tan­intézetet nem fejlesztjük és nem decentrali­záljuk. Különösen a tanárképzés kérdésével méltóztassék behatóbban foglalkozni. Ha már annyi szakasz és rendelkezés van a javaslatban, a kártérítés nélküli kivágásra, a bírságolásra s a hasonló dolgokra vonatko­zólag, nem tudom, nem lehetne-e bizonyos eredményt elérni azzal, ha azokat, akik a vé­delmi előírásoknak eleget tesznek és a gyü­mölcstermelés terén szebb eredményeket pro­dukálnak, a kormány időnkint díjazná, jutal­mazná és kitüntetné, (Helyeslés.) ha nem is pénzösszeggel, de legalább elismerő és dicsérő oklevelekkel, ami nem igen kerülne pénzbe, viszont sokat használna az illető gyümölcsé­nek márkázása szempontjából és bizonyos szaktekintélyt is biztosítana az illető gazdá­nak. Ez a javaslat — amint beszédem elején is mondottaui, ezzel be is fejezeim felszólalásomat — csak ez egyik része a trilógiának. A bor­kérdést és a szőlőkérdést természetesen nem­csak ezen a törvényjavaslaton keresztül, ha­nem ezen és a másik két törvényjavaslaton keresztül lehet csak megoldani. Természetesen nagyfontosságú ezzel kapcsolatban az értéke­sítés kérdése, az export kérdése és az inter­venciós vásárlás kérdése, hiszen a nagy probléma az, hogy vájjon csak a jobb borokat vásárolják-e fel, vagy pedig fordítva, csak a rosszabb borokat és így tehermentesítsék a piacot és a termelőt. Ebben a tekintetben na­gyon különféle nézetek vannak. Itt van az ecetfőzés kérdése, a minőségi bor termelésé­nek ós értékesítésének centrális vezetése. A magam részéről teljesen ellene vagyok annak, hogy minden nemesebb borvidéknek (meg le­gyen- a külön önálló tevékenységet kifejtő szö­vetkezete állami segítséggel és az állam csak mint centrális kezes szerepel utólag, nem pedig előzetesen mint centrális vezetője és irányítóija ezeknek a különböző szövetkezeteknek, ame­lyekben utóvégre adópénzek és közpénzek fek­szenek, amelyeket, azt hiszem, legalább is olyan gondossággal kell kezelni és ellenőrizni, mintha magánosok pénze volna. Itt van azután a Nemzeti Bankról ez a most tárgyalandó javaslat. Remélem, hogy a kilenc­havi váltóhitel a szőlőkre is vonatkozik, vagy legalább is a borvaransok finanszírozására. Itt van továbbá a borfogyasztási adó. Igazán nem tudom, hogy — atmiint Czermann igen t. képviselőtársam is mondotta — legalább a ter­melőt nem lehetne-e mentesíteni a s/aj át házi-

Next

/
Thumbnails
Contents