Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 3$7. ülése 1938 június 27-én, hétfon. 187 szükségletére felhasznált bor mennyiségéig ez alól az adó alól, mondjuk évente 5—10 hektoliter erejéig. Itt van továbbá az együttes palaokozás, és a tarifális bonifikációk kérdése. Hiszen a tarifával egyik-imásik szőlőt egészen tönkre lehet tenni, viszont lehet a helyzeten ügy segíteni, hogy a kilométereikben kifejezésre jutó hátrány elimináltassék. Nem akarom ezeknek a különböző lehetőségeknek egész skálájával elfoglalni a t. Ház idejét, annál kevésbbé, mert nem is tartoznak ennek a javaslatnak a kenetébe. Még egyszer megköszönöm, hogy a 35. $ (3) bekezdésének az (1) bekezdésre való vonatkoztatása által eleget 'méltóztattak tenni annak a kívánalomnak, hogy a javasiat szövege egyezzék a javaslat indokolásával és másodszor, hogy olyan méltányos elbírálásban részesülnek a (2) bekezdés alá eső gazdatisztek vagy alkalmazottak, amely azt hiszem, teljesen és minden tekintetben megilleti. őket. A javaslatot elfogadom. Elfogadom egyrészt azért, mert — igazán nines mivel dicse kednem ugyan —az ankétok végtelen során vettem részt az utóbbi négy vagy öt esztendőben és mert azt tanultam, hogy a jobb a gazdasági életben is többnyire ellensége a jónak és alkalmas azt megakadályozni és azért is, mert hiszen kétségtelen, hogy a nemesborvidék csak köszönettel fogadhatja ezt a javaslatot és köszönettel tartozik és azt hiszem, adózik is mind a jelenlegi, mind az előző földmívelésügyi miniszter úrnak. De ezenkívül egyéni szempontból, nem egészen szőlészeti szempontból is, elfogadóim ezt a szakjavaslatot. Elfogadom azért, mert mi képviselők többé-ke vés bbé aféle politikai Ganymede s ek vagyunk, akik megtanultuk azt, hogy bizony nemcsak az alkoholnak van részegítő hatása, minthogy pedig én azt hiszem és azt remélem, hogy az igen t. kormány nemcsak ampelológiai értelemben fogja a silány minőséget bőven termő tőkék bódító termésétől az országot megszabadítani, a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr következik szólásra. Eckhardt Tibor: T. Ház! Esterházy igen t. képviselőtársam elfogadta a javaslatot, én azonban, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam. Előre kell bocsátanom, hogy ennek a javaslatnak bírálatánál nálam semmiféle kerületi szempontok nem játszanak szerepet, mert hiszen Miskolc várost képviselem, Miskolc az Avason termel csupán bort, erről az avasi borról pedig tudvalévő, hogy csak miskolci ember issza meg, a miskolci ember viszont más bort nem nagyon iszik. Az én kerületem bogának értékesítése tehát teljes mértékben biztosítva van, Miskolc városát ezzel a javaslattal kapcsolatban nem éri semmiféle veszedelem, nem éri haszon, károsodás sem éri, tehát teljesen indifferensen kezelhetem, még kerületi szempontból is a javaslatot. De egyébként is azt hiszem, hogy ez olyan javaslat, amelyben politikum nincs, sőt remélem, hogy majd a végrehajtás során sem fog politikum belekerülni, mert megvallom őszintén, hogy amikor a kormányzati omnipotencia általában egyre jobban kiépül az élet minden ágazatában, legalább ellenzéki oldalról bizonyos mértékig joggal merül fel az a kétely, vájjon nem adjuk-e megint a kormány kezébe a politikai preszionálásnak egy újabb eszközét. Kernelem, ez nem fog bekövetkezni. Mégis Kénytelen vagyok a javaslattal elutasító álláspontról foglalkozni, mégpedig azért, mert ez a javaslat, főleg a Ili. fejezet, nem gazdaszemmel nézi ezt a kérdést, hanem hivatalnoki szempontok szerint igazítja el azt a par excellence termelési kérdést. T. Ház! Ha gazdaszemmel nézzük a kérdést, akkor lehetetlenség olyan rendszert bevezetni és olyan szellemet érvényesíteni ebiben a termelést szabályozó törvényben, amely ismer bírságolást, de nem ismer jutalmat, amely irtja a irosszat, de a jónak nem ad lehetőséget arra, hogy kifejlődjék és kibontakozzék. Lehetetlenség olyan törvényt helyesnek elfogadnom, amely úgyszólván stabilizálni akarja a mai helyzetet az idők végezetéig, nyilvánvalóan azért, hogy a t. hivatalnokoknak kevesebb dolguk legyen a jövőben ezekkel a kérdésekkel. Lehetetlen elfogadnom egy olyan rendezést, amely nemcsak a rossz szőlőművelésnek üzen hadat, hanem általában kvázi büntetendő bűn> cselekménynek minősíti a szőlőtermelést. Ez a szellem, ez a megoldás, nemcsak hogy nem rokonszenves számomra, de elfogadhatatlan is. Elfogadhatatlan elsősorban termelési szempontból, — nem hagyva figyelmen kívül a szociális szempontot Sftni — hiszen a szőlőés gyümölcstermelés kapcsolatos egymással, mert az Alföld igen jelentékeny részén a szőlővel való beültetés képezi a talaj megkötésének azt az első fázisát, amely után lehet csak gyümölcsöt telepíteni. Ilyen körülményék között ezt a javaslatot és ezt a szellemet nem tudom kielégítőnek és megnyugtatónak elfogadni. Bárcsak rossz jós lennék, t. TLáz, de merem megkockáztatni azt a jóslatot, hogyha ezt a törvényt így, ahogy most meg van fogalmazva, az igen t. kormány megpróbálja végrehajtani, irtózatos bajokat okoz önmagának, rengeteg felesleges nyugtalanságot támaszt az országban és adja Isten, hogy nagyon komoly zavargásoknak ne legyen a kiindulópontja ez a törvény, ha úgy, ahogy itt meg van írva, meg méltóztatnak próbálni ezt a törvényt végrehajtani. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a magam észrevételeit most már bizonyos rendszerességgel (mondjam el és utaljak arra, hogy amikor a szőlőművelés kérdése szabályozást nyer, én elvben tökéletesen magamévá teszem azt a földmívelésügyi miniszter úr által maga elé tűzött célt, hogy a rosszminőségek termelését akarja korlátozni, sőt lecsökkenteni és a jóminőségek termelését akarja elterjeszteni. A törvény azonban nem ezt cselekszi. A helyzet tudniillik az, hogy a jóminőségű árura, úgy a borra, mint a csemegeszőlőre, van piac bőven. A nehézségek a rosszminőségeknél adódnak. Tovább megyek: a bort és a szőlőt nem is lehet egy rendszer szerint szabályozni, mert borban tényleg van bizonyos túltermelés és főleg a külföldi piacok felé az értékesítésnek bizonyos nehézsége, a csemegeszőlő fogyasztása azonban a világon rohamosan emelkedőben van. A világ kevesebb alkoholt és sokkal több gyümölcsöt fogyaszt. A mai fiatalság sokkal egészségesebb életmódot él és a sportember alkohol helyett gyümölcsöt fogyaszt. A borban vannak nehézségek, a csemegeszőlőben vannak nehézségek, de ezek a nehézségek nem a termelőnél és nem a külföldi piacokon állnak fenn, hanem kizárólag itthon, a termelés meg-