Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

178 Az országgyűlés képviselőházának 337. ahol folytonosan hadszíntér volt, szintén sokat szenvedett, de mihelyt Egert egy század múlva, 1687-ben újra visszafoglalták, rögtön helyreállt a szőlőművelés az összes községekben. Heves megyének csak 7000 lakosa volt, amikor a törököket kikergették, mégis ez a 7000 lakos, akiknek legnagyobb része Egerben és Gyöngyösön, meg a Mátra közti hegyekben lakott, — mert ott maradt meg a tiszta magyarság, — szorgalmasan folytatta a szőlőművelést egészen az úrbéri váltságig, amikor a földesúr nem tudta megműveltetni a munkaerő megdrágu lása miatt, a volt úrbéres pedig nem tartotta érdemesnek megdolgozni a szőlő és a bor olcsósága miatt. De még akkor is sok szőlő megmarad; olyan helyeken, ahol ragaszkodtak hozzá, — különösen Egerben és vidékén — amíg a filloxera be nem köszöntött. Ez azután teljesen tönkretette a iszőlőket. De nem is csoda, mert olyan területekről volt szó, ahol 1200 tói majdnem hét évszázadon át folyton szőlőt termesztettek és nagyrészben ezeket a területeket nem is javították. A mezőgazdaságban, mint minden téren, a váltógazdaság a fontos. Itt ez a váltógazdaság nem érvényesült. Ezért nem is lehet rossz néven venni, hogy arról az elsoványodott, kopár földről lejöttek az alsóbb részekre, ahol újra éledt a szőlőiművelés. Ahol pedig nem jöttek le, — mint Egerben — ott is beültették szőlővel a hegyhátakat, vagyis olyan területeket is. amelyek azelőtt nem teljesen ezt a célt szolgálták. Vannak viszont területek, — mint Gyöngyösön a Sárhegy és Egerben is az Eged, vagy az Egedalja — amelyek még 'most sincsenek betelepítve, mert itt a telepítés nagyon nagy kiadást és költséget okozna. Az én északi felföldi vidékemen ezek a területek most is kopáran fekszenek és értéktelen testet jelentenek a községi határban. Vannak 50—100 holdas szőlők, amelyeken félvad gyümölcsök teremnek, de tulajdonképpen semmi hasznot nem hoznak, mert úgy elsoványodtak, hogy nem is hozhatnak. Ezeknek a rekonstruálása nem olyan egyszerű dolog. Ezt még a hegyközségi törvényjavaslat sem oldja meg, mert ehhez nagyobb költség kellene, állami segítség, állami támogatás útján. Ha országosan vesszük figyelembe az elpusztult szőlőket, ez nagy területet, nagy komplexust jelent. Ha ezeket vissza tudnók adni a rentábilis gazdálkodásnak, a termelésnek, akkor ezzel olyan eredményt tudnánk felmutatni, mint az alföldi öntözéssel, amely az Alföld összes nagykiterjedésű szikes területeit akarja átadni a termelésnek, hogy azokon ne ilyen gyéren élhessen meg a népesség, hanem azok nagyszámú népnek adjanak keresetet. (Űgjj van! Úgy van! jobbfelöl.) Hogyan lehetne tehát ezeket a szőlőket helyreállítani 1! Először is a kultúrmérnökség munkáját kellene igénybevenni és a vízmosásokat megkötni, kultúrmérnökileg utakat vezetni és amikor a vizek és az utak vezetése készen volna, akkor ezeket a szőlőterületeket tagosítás útján kellene rendezni. A parcellákat úgy kellene kiosztani, hogy ez a vízlevezetőkhöz és az utakhoz idomuljanak, szóval, hogy a kihasított parcellák mívelésre alkalmasak legyenek. Amikor idáig már eljutottunk volna, csak akkor kerülne sor a szőlőtelepítésre, ami megint, minthogy itt ezen a századokon át elsoványodott földön egyszerű forgatással siker el nem érhető, hanem csak trágyával, vegyes forgatással lehetne eredülése 1938 június 27-én, hétfőn, ményt elérni, olyan költséget jelentene, hogy bizonyos adómentességen kívül még állami támogatás szüksége is fennforogna. A mai körülmények között természetesen nem kívánom, hogy ez az intézkedés rögtön megtétessék. Csak fel kívántam hívni erre a földmívelésügyi kormányzat figyelmét. A hegyközség hatásköre ilyen területekre természetesen nem terjedhet ki, mert ezek a területek ezidőszerint jövedelmet nem hoznak, tehát mint nem jövedelmező területek meg sem terhelhetők, ezek félvad gyümölcsösök és legelőparlagokat alkotnak. De az egyéb területek sem terhelhetők meg túlságosan, mert, amint már a bizottságban kifejtettem. — itt nem akarom ismételni — s amint ott 'egy bizonyos számítás alapján kimutattam, a szőlők a mai magas munkabérek és közterhek mellett rentábilisan bizony csak jó években mívelhetők. Kifejtettem, hogy a szőlő tulajdonképpen elsősorban az államé, mert oly sok közterhet kell utána fizetni, másodsorban a munkásoké, mert oly sok munkabért kell fizetni és csak jó évben a tulajdonosé is, amikor az abból valami hasznot tud elkönyvelni. Ha felsorolom a terheket, ezen senki sem fog csodálkozni, mert annyi mindenféle teher van, hogy ha az ember fel nem sorolja, el sem akarják hinni. Terheli a szőlőt a földadó, de terheli a házadó is, mert a szőlőtulajdonosnak házban kell laknia és akkor már adót is, tehát lakbért is kell fizetnie utána az államnak. Ter heli a vármegyei pótadó. Fájdalommal kell megemlítenem, hogy ez évenként emelkedik. A községi pótadó is évről-évre emelkedik és Heves vármegyében már elérte a 135%-ot. Eleinte a 70%-on felüli pótadó összeget az állam segélyként adta a községnek, de most már a pótadó ott 135%-ra emelkedett, viszont a községeknek adott állami segítséget a belügyminisztérium Heves megyében 48,000 pengővel csökkentette; mégpedig akkor, amikor a közegészségügyi, a tüzrenrlészeti és egyéb intézkedésekkel a községek terheit igen alaposan szaporították. Hiszen tudjuk, hogy az orvosok államosítása is úgy vitetett keresztül, hogy a felemelt fizetés a községeket terheli, az orvosok kinevezési joga azonban az autonómia sérelmére, már a minisztérium hatáskörébe tartozik. Itt van azután a folyton emelkedő megyei útadó, a pénzben fizetendő közmunkaváltság, a betegápolási pótadó, a rokkantadó, a mező gazdasági kamarai járulék. Itt van a borfogyasztási adó is, de ez tulajdonképpen nem a szőlőt terheli, noha kihatással van rá, mert a borfogyasztási adót az fizeti, aki fogyasztja a bort. Minthogy a községeknek szükségük van erre az összegre, ennek a kérdésnek a megoldása nagyon nehéz dolog. A borfogyasztási adó mostani beszedési módja szerintem bizonyos zaklatást jelent. Ha már nem lehet eltörölni, akkor inkább úgy kellene valahogy a kérdést elintézni, hogy a kataszteri tiszta jövedelmet, illetőleg a földadót pótlékolnák, s akkor a borfogyasztási adó beszedése nem volna ilyen zaklatásszerű. Természetesen, ha azt akarjuk, hogy a bor fogyjon, (Mocsáry Dániel: Inni kell!) akkor az adó eltörlése felette kívánatos, erre azonban a földmívelésügyi miniszter úr sem tudott ígéretet tenni, már pedig, ha ő sem tudta ezt garantálni, akkor mi biztosan hiába követeljük ennek eltörlését. (Mocsáry Dániel: Dehogy! Azért fogjuk követelni!) Itt vannak azonkívül az egyházi járulékok is, valamint a nagyobb birtokoknál az öregségi biztosítás, a progresszív