Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. vagyonadó, amely 100%-kal, s a jövedelemadó, amely 60%-kal pótlékoltatott. Ha van olyan képviselőtársam,- aki ezeket a terheket kevesli, (Mocsáry Dániel: Van adó bőven!) akkor itt van még a vagyondézsma. (Egy hang jobbfelől: As agglegényadó még hátra van! — Derültség.) Attól félek, hogy az agglegényadót éppen azok fogják fizetni, akik most legjobban kívánják annak behozatalát. Itt van még az; ebadó is, amelyet még nem említettem. (Egy hang jobbfelől: A hegyközségi adói) Ez esak később lesz, ezt a jövő fogja hozni. Igen nagy terhet jelentenek a folyton emelkedő munkáltatási költségek, mert tudjuk, hogy a napszáanmunkia egy ihold szőlőnél 100—150 munkanapot vesz igénybe, ennyi napon keresztül kell egy holdat megdolgoztatni. Megjegyzem, hogy a hegyi, a nemes szőlőknél a munkáltatási költség többre megy, mint a direkttermő szőlőknél, (Mocsáry Dániel: Vagy a homoknál!) ahol a permetezést, kapálást és egyéb munkálatokat is mellőzni lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezeket csak azért hoztam elő, mert nagyon meg kell gondolni, hogy a hegyközségeken keresztül túlságosan meg ne terheljük az érdekelt szőlősgazdákat. Erre nézve már bizonyos megnyugtató kijelentést tett is a földmívelésügyi miniszter úr. Én kiszámoltam és a bizottságban elő is terjesztettem, hogy a minden megyében szervezendő hegyközségi tanács titkárának fizetésére és egyéb kiadásaira, és a központi szervezetre holdanként körülbelül 1 pengő irányoztatott elő a törvényjavaslatban. A hegyközségi személyi kiadásokra pedig 4 pengőt számoltam, ennyire fog rúgni a személyi kiadás. A földmívelésügyi miniszter úr azonban megnyugtatott, mondván, hogy az öszszes személyi kiadások nem fognak 2 pengőnél többre rúgni. Ha azonban tényleg többre men nének fel, akkor — mint képviselőtársaim i>« említették — ezt a többkiadást államsegéllyel kell pótolni. Szerintem államsegélyt mindenképpen kellene nyújtani, mert államsegély nélkül a hegyközségek nem lesznek képeset feladatukat kellően megoldani. Én nem állítanék fel új szervet, mert van itt egy hasznoe szerv: a gazdasági felügyelőség. A gazdasági felügyelőség számát most is szaporítják, én tehát a gazdasági felügyelőségeket kiegészíteném olyan szakemberekkel, akik a szőlészetet és g:yümölesészetet értik, arra ki vannak képezve, és ezek minden külön díjazás uélkül, az állam költségén elvégezhetnék a hegyközségi tanácsi titkár teendőit, ami által az öszszes befizetett járulékok tulajdonképpen csak a belybeli hegyközség dologi és személyi kiadásaira lennének felhasználhatók. A hegyközség csak így fogja tudni beváltani a hozzáfűzött reményeket, ha az értékesítés és kezelés stb, kérdéseit elintézi s a mellőzhetetlen költséget nem kímélve, vagyis a szükséges összegeket folvósítva végzi feladatát. Hogy csak egyet említsek, szükséges a permetezőgépek, védekezőszerek ibeszerzése és arra a oélna, hogy a gyümölcs minél jobban értékesíthető legyen, aszalókat is kell felállíatni, ahol rendes gyümölcstermés van. (Ügy van! Ügy van!) Egyébként megjegyzem azt is, hogy még mindig a szőlő az, amely a legnagyobb jövedelmezőséget nyújtja, a gyümölcsészet már kisebb jövedelmezőséget nyújt. Az én vidékemen, amely gyümölcstermelő vidék, igen nagy területeket telepítettek be almával és szilvával, de azt tapasztaljuk, hogy ezek a gyümölülése 1938 június 27-én, hétfőn. 179 esősök csak ritkán hoznak megfelelő termést és különösen a szilva csak 5—6 évben terem. Áttérve a részletekre és főképpen arra, hogy miképpen lehetne a borfogyasztást előmozdítani, (Mocsáry Dániel: Igyunk többet!) ez én véleményem az, hogy nem lehet a borfogyasztást annyira előmozdítani vagy fokozni, hogy a fokozott és fokozódó bortermes elhelyezést nyerhessen. Ezen az úton nem lebet a fölösleges bort elhelyezni. Ez a kérdé.« szerintem a szeszkifőzéssel kapcsolatban volna megoldandó, továbbá a szőlői'ogyasztás emelésével. A szőlő már augusztus 1-től kezdve fogyasztható majdnem féléven keresztül. Ha a kormánynak módjában lenne a szőlőfogyasztást előmozdítani, akkor lehetne ezt a kérdést sikeresebben megoldani. A részletekre nézve kértem, hogy a hegyközséggé való alakulás kötelezettsége csak olyan 50 holdnyi területekre vonatkozzanak, amelyek összefüggő egészet képeznek vagy egymáshoz egészen közel fekszenek. Erre nézve be is adtam egy módosító indítványt azért, mert ú^y gondolom, hogy egymástól távoli apró területek nem illeszthetők bele sikeresen a hegyközség keretébe, ha pedig így van, akkor felesleges ezekre is kiterjeszteni a hegyközség adminisztrációját, llz nem jelentené azt, hogy ezek a területek minden felügyelet nélkül maradnak, mert a 4. § kimondja, hogy azokban a községekben, amelyek határában a szőlők és gyümölcsösök területe az 50 kataszteri holdat el nem éri, a hegyközségi feladatokat a községi elöljáróság végzi. Ezt a módosító indítványomat igazán elfogadhatta volna a földmívelésügyi kormányzat. (Derültség jobbfelől.) A 25. §-t szerintem törölni kellett volna, mert ez szerzett jogokat érint, sok kis- és közép-birtokost érint, akiknek Öt holdon felüli területük után holdanként 30 pengő különadót kell fizetniük. (Mocsáry Dániel: ötven holdon felül többet kellene fizetni, mert azok zsidók kezén vannak!) Ezeknek a szőlőknek — amint a kimutatásokban olvastam — körülbelül 7—8 százaléka van zsidó kézben, 7—8 százaléka régi magyar birtokosok kezén van és körülbelül 50 százaléka más kisemberek kezén van, akiknek birtoka azonban nem éri az öt holdat és így kiesnek ez alól a rendelkezés alól. Ezt azért hoztam elő, — módosításomat különben visszavontam, mert a földmívelésügyi kormány nem fogadta el — mert méltánytalannak tartottam, hogy a javaslat nem veszi figyelembe a szerzett jogokat, s mert a közép- és kisebb birtokosok hátrányára is szolgál. Harmadik módosításom a 3Í. § (3) bekezdésére vonatkozik. Ez a bekezdés a következőképpen szól (olvassa): »Azok a szakiskolát nem végzett szőlő- és gyümöloskezelők, akik az 1935. évi november hó 1. napját megelőző három év óta megszakítás nélkül ugyanabban a szőlővagy gyümölcsgazdaságban mint vezető kezelők vannak alkalmazva... a képesített szőlőkezelőkkel, illetőleg kertészekkel« — tehát a szakképzett emberekkel — »egy tekintet alá esnek.« Kívánságom az, hogy ez a határidő 1938 január 1-től három évre visszamenőleg számíttassék. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért az 1935. év november 1-ét veszi alapul a javaslat. Azt is méltányosnak tartottam volna, ha beszámítanák ezt a három évet, azoknak is, akik nem ugyanabban a szőlőben voltak alkalmazva három évig, de ezt a módosításomat sem