Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 161 Jtoj'orálta is a kormány, amidőn időközönként bizonyos mennyiségű bornak szesszé való kifőzésével és premizálásával igénybe vette a fogyasztópiacot. Tulajdonképpen ezt az időnként alkalmazott expedienst rendszeresíti és véglegesíti a szesztörvény, amikor lehetővé teszi azt, hogy válságos esztendőkben 25.000 hektoliter abszolút szesz borból főzessék ki. Azáltal, hogy a bor- és gyümölesszeszfőzdék csoportjának létesítésével és a szeszfőzdék törzstermelési keretének megfelelő j.iegállapításával a kormány lehetővé teszi azt is, hogy a jövőben nehéz viszonyok Közepette még szélesebb térre terjesztessék ki a borból való szeszfőzés, bizonyos mértékben honorálta a bortermelők kívánságait. A szesztörvény azonban nem oldja meg a borkérdést, hanem kétségtelenül egyik láncszeme a megoldásnak, a megoldáshoz vezet, azt elősegíti. Azt azonban meg kell állapítanom és el kell ismernem, hogy a szesztörvfny életbeléptetésével kizártnak tekinthető, — és ez igen nagy jelentőségű — hogy a szesz egészségtelen versenytársa begyen a jövőben is a bornak, viszont oly eszköz áll a kormány rendelkezésére, amelynek folytán biztosítottnak vehető az, hogy a borárak a termelési költségekkel arányban állóan lesznek kialakíthatók. Ennek azonban egyik feltétele a szőlőtermelés megfelelő átszervezése és irányítása, ami a hegyközségi törvényjavaslat életbeléptetésével fog bekövetkezni. Világos előttünk, hogy mi a feladata a hegyközségi törvénynek: a szőlő- és gyümölcstermelést átszervezni, a fogyasztást fokozni és általában minden intézkedést megtenni, ami szükséges ahhoz, hogy e két fontos termelési ág rentabilitása emelkedjék. A törvény ezt egyrészt azáltal kívánja elérni, hogy megfelelő szervezetet létesít a hegyközségi szervezetben, másrészt pedig a helyes szőlő- és gyümölcstermelés irányelveit fekteti le. Ami az irányelveket illeti, elismerem, hogy ezek mélyreható beavatkozást jelentenek a szőlőtermelő társadalom életében. Másrészt el kell ismernem azt is, hogy ezek nélkül komoly és érdemleges gyógyulás nem várható. A hegyközségi szervezetre is kétségtelenül szükség van. Rendkívül előnyös az, ha ez minél szélesebb téren épül ki és ilymódon közvetlen kapcsolat létesül az igazgatás és a termelési terület között. Van tehát hegyközség, van ennek közgyűlése, választmánya és hegybírája. Nem értem, miért nincs a hegyközségnek elnöke? A hegyközség hatásköre rendkívül széleskörű. Az őrzés és az egységes védekezés mellett a földmívelésügyi minisztériumnak módjában áll még igen nagy hatáskört ráruházni. Ezenkívül a szőlőgazdálkodás minden ágára kiterjedő kezdeményezési joga is van. Nem találom azonban a törvényjavaslatban azt, hogy amellett, hogy a 7, §. szerint szervezési és ügyviteli szabályokat alkothat, kiterjed-e hatásköre működési szabályok alkotására? A hegyközségi intézmény nem mai keletű. Nyomait már a XVIII. század végén is megtaláljuk. A hegyközségi rendtartás és hegyközségi szabályok azt mutatják, hogy rendkívül sok, értékes, a helyi viszonyokat figyelembe vevő intézkedés megvalósítása lehetséges ezen az úton. Anélkül, hogy a t. Ház figyelmét messzemenően igénybe venném, legyen szabad nekem csak egy-két körülményre rámutatnom ezeknek az artikulus oknak ismertetése kapcsán. (Halljuk!) Az én birtokomban van az 1806-ból származó fehérmegyei »Öreg- és Üjjenői Szőlőhegyek Contractusia«, valamint a »Pátkai Szőlőhegy Artikulusa«, amely a »Móri Szőlőhegybéli Rendelésekből« vétetett át. Ezeknek az artikulusoknak tulajdonképpen a mostani hegyközségi törvényjavaslat nyomait és főbb elveit találjuk meg az egész vonalon. Ott is megvan a szervezet: a hegybíró, főhegymester, hegymesterek, hegykerülők és pásztorok. A hegymesterek azonban nemcsak a pásztorokat ellenőrzik, hanem a vincellérek munkáját is, hogy vájjon a metszőkések elég élesek-e, legyökereztetik-e a szőlőket, betartják-e a munkaidőt és a fákról a hernyókat a termelők leszedik-e. Szigorú szabályt alkalmaz az ezek ellen vétőkkel szemben, a fákat kivágatásra rendeli, bizonyságául annak, hogy már akkor is voltak radikális szankciók, amelyek a termelés érdekeit elő kívánták mozdítani. Érdekes ezekben a szabályokban az úgynevezett hegykönyv, vagy protokollum, amely a mostani törzskönyvvel szemben inkább a telekkönyvet kívánta^ képviselni és nagyon érdekes rendelkezés az, amely birtokfosztással bünteti azt, aki szőlőjót nem metszi, nem kapálja. (Meskó Rudolf: Ez alapos elintézés!) Ajánlom nagybecsű megfontolásra ezt a szabályt, amely a következőket mondja (olvassa): »A mostoha gazdától elvétetik a szőlő és a szorgalmasnak odaadatik.« (Meskó Rudolf: Ma is meg kellene csinálni!) y-Nem mentség, ha a vincellér a hibás. Minek állít tökéletlen és ravaszsággal teljes vincelléreket, ezek úgyis a fizetést előre kiszedik, annak utána a szőlőt munkálatianul hagyják.« (Meskó Rudolf: A napszámosok ilyenek ma!) T. Ház! A szabályzat a szőlők^ helyreállítására, felújítására is tartalmaz intézkedést, amely a tized alól mentesíti ezeket a területeket, szemben a mostani rendelkezéssel, amely éppen a felújításnál már eltörli az adómentességet. A gyümölcsfákra nézve is szigorú rendelkezést tartalmaz, mondván, hogy az első és második tőkesorban lévő fák, miután azok a szomszédok . kárára szolgálnak, kivágatni rendeltetnek. Tilos a szőlőben kukoricát is ültetni, tilos a vadászat, szigorú szabályok vannak az erkölcstelenség ellen, megkívánja a szabályzat a vasárnapi munkaszünetet és az engedetlen gazda, vagy munkás a szentegyházra féifont viaszgyertyát köteles büntetésképpen ebben az esetben felajánlani. Szigorúan bünteti a szabályzat a bor_ vizezését: »Az elkövetendő csalárdságok megfojtására a hegymesterek szigorúan köteleztetnek.« Ugyancsak tilos »a borevőt csalni és ezzel a hegyet megbecsteleníteni.« A szitkozódókat, a verekedőket és azokat, »kik vért eresztenek, vagy lopásban tapasztaltatnak,« ugyancsak szigorúan bünteti. Végezetül ekként fejezi be (olvassa): »Hogy pedig Isten áldása annál is inkább a hegyre terjedjék, szükséges a béke és a felebaráti szeretet. Erre nézve tilalmaztatok az alattomban való gyülekezés. iddng>álás és azonközben mások ellen való felbújtások. melvek által sok léleknek sérelmek és kárboztp+ások okoztatni szoktanak. Az illetők szőllejök elvesztésével büntetendők.« Szigorú szabályok vannak a szüretre vonatkozóan és szüret alkalmával, illetőleg már a szüretet megelőző időben, amikor a szőlő bekapálása megtörténik, a hegy szigorúan lezáratik. Ennek a szigorú lezárásnak érdek°s jelentősége van, Európa összes szőlőtermelő or-