Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. Nekem ezek voltak a szerény kéréseim. Megismételve a terheknek a városokra leendő áthárítását és a borfogyasztási adó csökkentesét illető kérésemet, valamint ismételten felhíva a figyelmet a szegény emberek telepítési lehetőségeire, befejezem felszólalásomat. Mi ntán ezekre a javaslatban biztosítékot nem kapok, azt sajnálatomra nem áll módomban elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) - Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Pinezicih István! Elnök: Pinezich István képviselő urat illeti a szó. Pinezich István: T. Képviselőház! Érdeklődéssel hallgattam előtt szólott igen t. képviselőtársam fejtegetéseit a gyümölcstermeléssel kapcsolatban, a védőszerek olcsóságát illetőleg ésa borfogyasztási adóval foglalkozó eszméit. (vitéz Patacsi Dénes: Ezt mi is kérjük vele együtt!) Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy a gyümölcstermelésnek még igen nagy perspektívája van és hogy sok lehetőség van e tekintetben. Nincs azonban igaza abban, hogy a kormány, illetve ez a javaslat nem foglalkoznék megfelelően a gyümölcstermelés kérdésével. A gyümölcstermelés és a csemegeszőlőtermelés lehetőségei mindenképpen módot adnak éppen arra. hogy a borszőlőnél korlátozzuk az új termelést, hogy itt könnyebben megtörténhessék az átnyergelés. A javaslat ezt célozza. A védőszereket illetőleg én is azon az állásponton vagyok, hogy feltétlenül szükséges volna a védőszerek olcsóbbá, egészen olcsóvá tétele. Sokat beszélünk a többtermelésről és a minőségi termelésről, megfeledkezünk azonban arról, hogy ezt a több és jobb minőségi termelést azáltal kell lehetővé tennünk, hogy a gazdatársadalom termelési eszközeit olcsóbbá tesszük és olcsón bocsátjuk rendelkezésére. Németországban olyan olcsó a műtrágya és olyan olcsók a védőszerek, hogy a több és jobb termelést nagyrészt ennek lehet tulajdonítani. Szerintem a szakoktatás, a felvilágosító munka és az iskoláztatás egymagában nem elegendő; szükséges és nagyon fontos az is, hogy a gazdatársadalom anyagi erejéhez képest és a termelés jövedelmezőségének figyelembevételével megfelelő áron jusson a védekező szerekhez, különösen pedig mezőgazdaságunk a műtrágyához. (Czirják Antal; Nagyon helyes!) A borfogyasztási adót illetőleg sokban igaza lehet igen t. képviselőtársamnak. Én annyiban vagyok a borfogyasztási adó mérséklése, vagy eltörlése mellett, amennyiben a fogyasztási adókat általában nem tartom szociális adóknak. Meghajlok azonban a közvélemény előtt és azért fogadhatnám el a borfogyasztási adó mérséklését, vagy eltörlését, mert ezt úgyszólván a szegény népréteg, illetve a szőlő- és bortermelők összessége kívánja. Egyéni meggyőződésem azonban az, hogy a borfogyasztási adó lineáris leszállítása, vagy eltörlése nem válnék a nemes borokat költségesebben termelő borvidék előnyére. Nem egészen bizonyos, hogy a borfogyasztási adó elengedésével nyert összeg éppen a termelők zsebébe vándorolna; azt hiszem, hogy jórészben a közvetítő kereskedelem és a vendéglősök látnák ennek hasznát. Mindnyájan tudjuk, hogy közgazdasági életünknek legsúlyosabb problémája, tulajdonképpen a termésértékesítés. A szőlőgazdaság válsága végeredményben ugyancsak ebben gyökerezik: több bort termelünk, mint amennyit fogyasztani, illetve exportálni tudunk. A szőlőgazdasághoz és a bortermeléshez pedig — mint ülése 1938 június 24-én, pénteken. 151 azt már előttem számos felszólaló megállapította — óriási érdekeink fűződnek. Erre rávilágít maga az a tény, hogy körülbelül 500.000 a szőlőbirtokosok, a szőlőtulajdonosok száma és ennek körülbelül négyötöd része kisember, kisexisztencia, akiknek sokszor nincs is egyéb ter mőföldjük. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy tulajdonképpen a szőlőgazdaság az a termelési ág, amely talán a legtöbb munkáskezet foglalkoztatja, tehát igen sok munkás-család létérdeke, sorsa van egybekötve a szőlőműveléssel, a borgazdálkodással. Ezekre való tekintettel csak különös gondossággal és körültekintéssel szabad az ilyen probléma rendezéséhez nyúlni, mert vigyázni kell arra, hogy szociális gondoskodás is legyen a törvényalkotásban s amikor a bortermelő helyzetén javítani akarunk, ugyanakkor ne ejtsünk sebet esetleg sok százezer munkáscsaládon. A törvényjavaslat szerintem ezekkel a szempontokkal is számol és gondoskodik arról, hogy szociális szempontból ne legyenek súlyos hátrányai, amikor az új telepítéseket csak időlegesen teszi lehetetlenné, illetve új telepítés bizonyos területeken egyáltalában nem lehetséges. Ezáltal nem adódik elő új helyzet, mert csak új telepítés nem történik, de ezáltal a már meglevő munkáscsaládok exisztenciája nem érintet nek. Az sem érinti őket — sa törvényjavaslat helyesen is számol ezzel — hogy engedélyhez kötjük az új telepítést és ennek bizonyos korlátokat állítunk. Mindig csak új telepítésről van szó, nem pedig a már meglévő szőlők felújításáról! Ebben a tekintetben meglehetős szűk korlátok között mozog a törvényjavaslat, sőt anynyira megy a szociális gondoskodásban, hogy a felújítás lehetőségébe belevonja a nem immúnis homokterületeket is, amennyibén azok kiválóan alkalmasak a szőlőtermelésre. Ezt az egy megkötöttséget azonban fenn kell tartanunk, illetőleg ennek a javaslatban benne kell lennie, mert ha ez a megkötöttség sem volna

t abban az esetben^ a törvényjavaslat tulajdonképpen szem elől tévesztené a maga elé tűzött célt. A szociális szempontokat, így például, hogy a kisemberek ne károsodjanak a törvény intézkedései következtében, a javaslat azzal is figyelembe veszi, hogy egyrészt amikor a direkttermő szőlők kiirtását rendeli el, a kiirtott sző lökért kártalanítást nyújt, illetőleg helyez kilátásba, másrészt pedig átoltás esetén támogatásban részesíti azokat a birtokosokat, akik szőlőiket át akarják oltani; a javaslat tehát mindenképpen figyelemmel van a szociális szempontokra. Ha már egyszer meg kell állapítanunk azt, hogy a bortermelés és a borfogyasztás nincsen egyensúlyban, ha meg kell állapítanunk, hogy bizonyos nehézségek vannak, hogy a borteranelés válságban van, hogy a minőségi termelés tekintetében és a helyes gazdálkodás, abor- és a gyümölcskezelés tekintetében is hibák vannak, ha megállapítjuk, hogy a szőlő- és borgazdálkodás nem jövedelmező, akkor a törvényhozásnak természetesen foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel, nehogy a válság állandósíttassék, illetőleg állandóan veszélyeztesse ezt az igen érdemes termelési ágat. Ha pedig a kormánytól megkö vetélj ük azt, hogy az értékesítését szabályozza, hogy az értékesítés lehetőségeiről gondoskodjék, akkor módot is kell adnunk a kormányzatnak arra, hogy a terme-