Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. Itt mindenesetre hibásak a városok és a hatóságok is. Amint méltóztatnak tudni, 21 millió pengő volt a borfogyasztási adó hozadéka, amikor pedig leszállították felére, olyan métékbeu munkálták ki, hogy ma is 15—16 millió pengőt vesznek be ezen a címen. Kétségkívül segíteni kell a városokon, ha elvonjuk tőlük ezeket a jövedelmeket. Ha azonban a leforrás az első fejtés után a pincében adózíatnók meg két, esetleg három fillérrel literenkint a bort és teljesen szabaddá tennők az értékesítést, abban az esetben a hegyközségek őrzésének, a borok beözönlése ellensúlyozásának költsége és az egész adminisztrációs költség — hiszen sokszor nevetséges paragrafusokba fullad az adminisztráció — mind meg volna takarítható és nem kellene ezeket a horribilis adóösszegeket a termelőkre kivetni. Bizonyos, hogy szabad értékesítés mellett a 37 literes fejadag könnyen, lényegesen felemelhető volna. Bizonyos, hogy a kereskedelmet ilyen módon majd nem teljesen ki lehetne kapcsolni, mert mindenki könnyen tudná saját borát belföldön értékesíteni, (ßajniss Ferenc: Ennek örülnének a borivók, ha a kereskedelmet ki lehetne kapcsolni!) Ha pedig ez megtörténnék, akkor a borivók joggal örülhetnének, de örülhetnének velük együtt a szőlősgazdák is. (Rajniss Fe* rené: Közvetlen összeköttetés a hordóval!) Én nem találok más megoldási módot, mint a borértékesítés szabaddá tételét, a borfogyasztási adó és az annak kezelésével járó vexatúrák lehető megszüntetésével, vagy legalább is a minimumra való csökkentésével. Továbbmegyek. Ezt a törvényi avaslatot éppen ezért nem tudom elfogadni, mert újabb és szerintem horribilis terhet fog a szőlősgazdákra róni. Megállapítom, hogy legalább 7— S pengő az az összeg, amelyet holdankint kénytelenek lesznek a szőlősgazdák újabb teherként kiizzadni. Egy példával illusztrálom ezt. (Hunyadi-Vas Gergely: A védekezést is beleszámítva 1 ?) A védekezés ezen felül van. (Csoór Lajos közbeszól.) Mondjuk 1500 katasztrális holdhoz legalább négy őr és egy vagy két hegybiztos kell. Ennek költsége maga 8—9000 pengő. Vannak azután egyéb adminisztrációs költségek is, úgyhogy én legalább 12.000^ pengőre teszem a hegyközségi tanácsi járulékkal együtt azt az összeget, amelyet évenkint ki kell préselnünk a szőlősgazdákból. 8—9 pengő holdankinti újabb adóterhet pedig a mi szőlősgazdáink nem bírnak el. Ha pedig nem akarunk ennyit áldozni a bortermelés fokozása és a gyümölcsvédelem érdekében, akkor kár az egész törvényért. (Zaj.) Ha akarunk érte annyit áldozni, akkor ezt nem vehetjük meg a szőlőtermelőkön, hanem fizessék azok, akik az egész gyümölcs- és szőlőtermelés fokozásából a legtöbb hasznot látják, a városok és a községek. Fizessék meg ezt a holdankinti 7—8 pengő adóösszeget abból a borfogyasztási adóból, amelyet most besznek a borivóktól. 12—15.000 pene-őt végre áldozhat az a város, amely 300—400.000 pengő borfogyasztási adót vesz be és ez. biztosan tudom, kitűnő befektetés lesz, mert nem 12.000 pengővel fognak többet bevenni borfogyasztási adóban a nagyobb termelés és a könnyebb értékesítés révén, hanem ennél sokkal nagyobb összeget. Ez tehát feltétlenül megtérül és ami még ennél is fontosabb, elmarad a zaklatás. T. Képviselőház! Nem tudom, elültek végre a vetélkedéseknek és a különféle brachiumokülése 1938 június 24-én, pénteken. 149 nak hullámai, de most is megtörténik, különösen a községekben, hogy egyes közigazgatási, hatóságok nem ismernek mértékletet a bortermelők zaklatásában. (Csoór Lajos: Borellenőrök!) Egy példával illusztrálom ezt. (Mózes Sándor: Külön jutalékot kap, ha feljelenti a termelőt!) Itt van egy körjegyzőség. Először is az 1923. évi XXXIII. te. alapján a község kiegyezik a termelővel, mégpedig azon az alapon, hogy mindenki bejelenti szüret után a termését. Megállapítják, hogy a borfogyasztási adóból 4—5 ezer pengőt kell bevenni s mindenki a legnagyobb nyugalommal elfogadja azt az összeget, amelyet a község vezetősége rá kiró. Akkor azután kidobolják, hogy ez még nem elég, illetőleg nem mondják, hogy nem elég, hanem újabb bejelentésre hívják fel a községbelieket. Ezek jóhiszeműen nem jelentkeznek, azt gondolván, hogy már kiegyeztek, legalább egy esztendőre elvetették a boradó gondját. Mi történiki Megindítják ellenük jövedéki kihágás miatt az eljárást és mivel ez a törvény módot ad rá, természetesen mindenki számos tárgyalás és utánjárás után a törvényszék elé kerül. Itt van nálam 73 törvényszéki eljárás: egyetlenegy községből hajtották össze az embereket és 100—200, sőt 800 pengős büntetésekkel sújtották őket. A pénzügyigazgatóságban szerencsére több belátás volt és kiegyezett velük az összeg egyszeresében. (Csoór Lajos: Egész dzsungel! — Zaj.) Az a szegény ember, miután kiegyezett, nyugodt volt, hogy neki több baja nem történik, még számos napot is elveszített a tárgyalások miatt és a végén a finánc által a pincében konstatált mennyiség után meg kellett neki fizetnie a boradót és a törvényszék előtt kiegyezett a borfogyasztási adó egyszeresében. (Boczonádi Szabó Imre: De zavaros!) Tessék betekinteni az adatokba, itt van a pé.csváradi körjegyzőségnek Nagypall községben elvégzett munkája. Ez mindennél szörnyűbb és élénken illusztrálja azt, hogy fő ként hói kell a földmívelésügyi miniszter úrnak beavatkoznia a bortermelés tönkretevőivel szeinlben. (Csoór Lajos: Dénes, járj utána!) Dénesnél nem történhetik semmi baj, ez természetesen csak nálam történhetik, mert el lenzéki képviselő vagyok és talán nem tetszik az arcom, (vitéz Patacsi Dénes: Hogy lehet ilyet mondani?) Örülök neki, ha nincs így. Ha nincs így, nagy megnyugvással veszem tudomásul, hogy nem ez az intenció vezette az egyes urakat, hanem bizonyára a nagyobb bevétel után való vágyakozás. A forma azonban helytelen, mert ennek a törvénynek a 24. §-a azt mondja, hoarr ez a bejelentés, amennyiben a »bejelentő fél a fogyasztási adót átalányösszegben fizeti, csak nyilvántartás céljaira szolgál és az ennek alapján bejelentett borkészlet megvizsgálásának rendszerint helye nincs, kivéve, ha a fogyasztási adó megrövidítésének alapos gyanúja forog fenn.« Hát hol forog ^enn a fogyasztási adó megrövidítésének alapos gyanúja, amikor azt a bortermelőt rábírták az egyességre? Hiszen ott áll az adóívü-^n, oda van írva az egyesség összege, amelyet meg is fizettek és mégis lefolytatták az eljárást a bortermelés nagyobb dicsőségére. Ez a törvény százezer koronáig terjedő pénzbüntetést és elzárást tesz lehetővé s ezek közül ; a szerencsétlen emberek közül egyesek nem bírták megfizetni a hatalmas büntetéseket, inkább a leülést választották. (Hunyadi-Vas 21*
