Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-333
Az országgyűlés képviselöhámnak 333. ülése 1938 június 21-én, kedden. sóges eszmei alak itt él velünk, köztünk és bennünk. Igen: itt él, hiába 900 esztendő múlása, ma közelebb áll hozzánk, mint bármikor. Hiszen éppen ma teljes intenzitással benne élünk annak a két nagy eszménynek, a keresztény és nemzeti gondolatnak sodrában, amelynek Szent István tökéletes inkarnációja volt. (Helyeslés és taps.) Az a lángeszű és szentéletű magyar püspök, aki valamikor itt ült közöttünk a nemzetgyűlés padjaiban, azt mondotta egyszer, hogy a keresztény és nemzeti gondolatban tulajdonképpen két élet vágya szól: élni akarunk itt a földön minél tovább, de ha már ezt a magunk személyében nem tehetjük meg, hát élni akarunk nemzetünkben és élni fogunk fenn, az örökkévalóságban, ahová azonban csak • a hit szárnyán emelkedhetünk fel. Az én megítélésem szerint azonban ez csak az egyén szempontjából való értékelése ennek a két gondolatnak. A köz szempontjából ennek a két ideálnak dualisztikus együttműködése — jól látta ezt a bölcs és szent király — annyit jelent, hogy tiszta hittel, szigorú erkölccsel, önzetlenül dolgozzunk a hazáért, (Ügy van! Úgy van!) hoigy megvalósuljon a szent Király kedves cluny-i bencéseinek világszerte ismert jelmondata: >Ora et labora.« Olvadjon bennünk eggyé a j fohász és a tett, az imádság és a cselekedet. Jól tudta a szent király, hogy ennek a két nagy ideálnak ölelkezése csodákra képes, egymástól elválasztásuk, sőt egymással szembeállításuk pedig maga a rombolás, a pusztulás és a halál. Ezért teremtette ő meg az egyháznak és az államnak minden időkre szóló, ma is például szolgáló szoros és szerves együttműködését és ezért alakította ki-munkájává' a keresztény és nemzeti gondolatnak örökidőkre szóló egybeforradását a magyar lélekben. .Él az egybeí'orrás ma is. Mert^ letörölhetjük-e a világi hatalom szimbólumáról, a magyar kononáról a hit keresztjét 1 ? Kitéphetjük-e a magyar címei-pajzsból az apostoli kettős keresztet? S ha a magyar történelmen végiggondolunk, kitörölhetjük-e lelkünkből az oda beivódott emlékek álomszerű képei közül az őisi monostorok boltíves hajlékait, az esztergomi bazilikának, a budavári Boldogasszony templomának, a pannonhalmi kolostornak az alkonyi égre rajzolódó sziluettjét 1 ? Kicsavarhatjuk-e a magyar szabadságért küzdő kurucok kezéből a Szűzmáriás lobogót 1 ? S van-e olyan vegyész; akinek módjában volna feielemez-ni, hogy a magyar barázda barna rögére csorduló vérből, a magyar mártírok kínverítékéből, özvegyek és árvák könnyéből vájjon mennyi hullott a hitért, és mennyi a hazáért s hogy Széni László Hunyadi és Rákóczi hősi lendületéből mennyi a hit felmagasztosulbsága és mennyi a homszerelem pátosza? A magyar lélekből nieim lehet kimosni azt, ami ezeresztendős emlék, hagyomány, lelki élmény és hitvallás, mert a magyarság és a vallás együtt tetteik ki az Ősi nemzet fogalmát. (Ügy van! tjgy van!) Az állami élet két sorsdöntő tényezőjének, a vallásos és nemzeti érzésnek egybeforrasztását köszönhetjük annak a nagy királynak, akinek Szent Jobbja előtt könnyes szemmel és hálás szívvel hull térdre az elmúlt nagyság emlékein borongó lelkű magyar, mélyen átérezve liante szavainak igazságát: »Nessun' maggior dolore che ricordarsi dal tempo felice nella miseria«, nincs égetőbb fájdalom, mint a visszaemlékezés a boldogság napjaira a nyomorúság idején. És a mai nyomorúság idején méltán borulunk le hálás szívvel Szent Is emléke előtt, mert ha Árpád volt a Jion-SK^f: ff J« a honalapító, Szent Istvánt joggal nevezhetjük erkölcsi és kulturális alapvetőnknek, aki nemzetünket a kereszténység közösségébe bekapcsolta és ezzel számára évezredes jövendőt biztosított. De nemcsak intézniénvei, hanem tanításai is dacoltak az idővel, amint az előadó úr méltóztatott néhány idézettel ezt illusztrálni. Én csak annyit fűzök hozzá, hogy valósággal döbbenetes meghatottsággal kell gondolnunk arra, hogy kilenc évszázad távlatának köde sem tudta elhomályosítani ezeknek a tanításoknak értelmét, sőt e tanítások szinte kísérteties igazsággal revelálódnak a.mai államférfiak lelkében is. Azok, akik az istentagadásnak és a modern pogánykultusznak a hívéig Bizony, nagy okulással olvashatják Imre herceghez intézett intelmének I. és II. fejezetét, amely mely vallásos meggyőződéssel és tiszta, logikával bélyegzi meg azokat, akik az egyház hittételeit _ megtagadják és isteni alkotmányát rombolják., Helyesen mutatott rá az előadó úr, hogy^ amikor a trianoni nyomorúság szülte jelszó »helyet a fiatalságnak!« nem e^y komoly értéket szorít ki idő előtt a közszolgálatból, milyen bölcs igazság nyilatkozik meg a szent király tanításában: »Ki-ki abban foglalatoskodjék, amit ideje "magával hoz: a fiatalság a fegyverben, a vének az ország tanácsában. Mindazonáltal — ahogyan az előadó úr mondottá — nem kell az ifjakat a tanácsból kirekesztened, de javallataikat mindig" terjeszd az öregek elé, ha^y a bölcsességük mértékéhez szabd cselekedeteidet.« És ma, amikor majdnem minden, bokorban terem egy magát a nemzet megmentésére hivatottnak érző vezér (Derültség.), milyen bölcs józansággal tanítja a szent király: .»'Elpusztul a/ az círszá.g, amely nem tiszteli az előbbi királyok lépteit és a tisztes anyák nyomdokait. Az engedetlenség az egész ország veszedelme, fuvallata elhervasztja koronád virágait és kicsoda az—• amint az előadó .úr is. mondotta — aki görög törvényekkel akarná igazgatni a rómaiakat, vagy római törvényekkel a görögökéit.« S ni a, amikor a gyűlölet, a bosszú vásry. a kanzsiság kavargó indulatai forognak körülöttünk, szennyes hullámaiból, mint örö'k igazság kősziklája emelkedik ki a szent király tanítása: »A türelem és az igaz ítélet a királyi korona ékessége; a békességes és türelmes királyok uralkodnak, a türelmetlenek^ és igazságtalanok pedig zsarnokoskodnak és elpusztítják népeiket.« Olyan intelem ez, amelyet az emberiság békéje, fejlődését biztosító együttműködése és saját országuk jóvoltából is nagyon meg kell szívlelni a magyar testvéreinket sanyargató és pusztító utódállamok kormányainak. (Úgy van! Ügy van!) Naphosszat lehetne beszélni és köteteket lehetne írni a szent király tanításának örökérvényű r.ölcseségéről, azonban mai ülésünknek nem hivatása az ő érdemeinek 1 méltatása, hiszen ma csak arról van szó, hogy a székesfehérvári törvényhozói nap egészen különös fényes formák között örökítse meg az ő emlékét a Corpus Jurisban. Az előadó úr és a felszólalók fejtegetései csak ünnepélyesebb megokolásait alkotják ennek a — hogy úgy mondjam — processzuális elhatározásnak. De ezek a fejtegetések tulajdonképpen csak visszhangjai a köztudatnak, amely 900 esztendő óta hűséges érzéssel őrzi a szent király emlékét, mert tisztában van azzal, hogy Szent István nemcsak megalapítója volt a keresztény Magyarországnak, de élőrelátó felszerelője is ezer esztendő viharaival szemben.
