Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

148 Az országgyűlés képviselőházának 33i azt hiszem, a bort nem propagálni kell. A bort szívesen innák, a bor belföldön is nagyon szépen elfogyna, na a pénzügyi kormány nem állítana annyi és olyan hihetetlen gátat a borfogyasztás és a borértékesítés elé. A miniszter úr szerint 270.000 pengő áll rendelkezésre borpropagandára. Én inkább azt ajánlanám, Ihogy ezen a 270.000 pengőn is vásároljanak borokat, akár pároljanak is, akkor mégegyszer 270.000 pengő értékű bor lesz felvásárolható és ezen a címen is erős segítséget nyújtunk a bortermelőinknek. De tessék nekem megmondani, hogy azok a szerény plakátok, amelyek a borivást propagálják, vájjon mire vezetnek? Tessék ne kern megmutatni, hogy például Budapesten hol kapok én jó bort? Az a jó bor csakugyan úgy néz ki, ahogyan Schandl képviselőtársam elmondta. Haszontalan, rossz borok mustozva, édeskésebbé téve kerülnek az asztalra. Micsoda pancsok ezek! Tessék megnézni a fénye sebb helyeken, ahol igen drága palackborokat, úgynevezett sajáttöltésű borokat adnak, az ember nem lát mást a tiszta palackokban, mint a végén leülepedett zselatint és annak az un dorító, vagy legalább is a gusztust elvevő kezelési módnak a nyomait, amelyet nem volna szabad megtűrni. Ez a borpropagandal Ezt a bort propagálják itt Budapesten 1 Én azt hi

: szem, t. Képviselőház, hogy inkább oktatni kellene a vendéglősöket és a pincekezelőket, Ihogy miként kezeljék a bort. Nem elég csak kifényesíteni és a minőség aztán gyakran csapnivaló, hanem megfelelő módon kell a bort ke zelni, hogy ízléses és megfelelő zamatja is legyen. Az az uzsora pedig, amely a borértékesítéssel folyik, valóban példátlan. Hihetetlen drágák Budapesten a borok. Ennek nemcsak a borfogyasztási adó nagysága az egyik oka, hanem az is, hogy nem győznek eleget keresni azok a közvetítő szervek, amelyeknek legkevesebb közük van a borhoz. Csak a magyar bortermelésnek azokra a kiváló példáira hivatkozom, azokra a kitűnő italokra, amelyek a magyar bor párolásából, vagy módosításából teremtődnek. A legkiválóbb ilyen angolkeserű például a mecseki gyógyitóka. Ennek 5 pengő 70 fillérbe kerül a 7 decije és 28—30 pengőért mérik itt Budapesten a különféle finom helyeken, pedig ezeknek a magyar borféleségeknek a fogyasztása és helyes propagálása is idegenforgalmi érdek, de általában a magyar bor propagálásának is érdeke. Egyesek kivesznek egy-egy püspöki pincét és ezen a címen hamisítják meg az összes odakerülő, talán sokkal kiválóbb borokat és annak a cégére alatt árusítják a magyar bor nagyobb dicsőségére. Ennek mind elejét kellene venni és ha mindezek az óvóintézkedések beleférnek ebbe a törvényjavaslatba, akkor a nemes borok érdekében sokkal többet tennénk, mint azzal, ha állandóan visszaszorítjuk a legszegényebb emberek munkalehetőségét. A pezsgőfogyasztásnak az a módja, hogy most már mindenféle préselt pezsgővel engednek a valódi és kiváló magyar pezsgőnek konkurrenciát csinálni, arra vezet, hogy a mi boraink háttérbe szorulnak és a mesterségesen kotyvasztott, egészen olcsó és ócska borok előtérbe kerülnek. A fogyasztás kétségkívül emelhető. Megállapítható, hogy ahol egy kis munkalehetőség volt, ott magától 20 százalékkal ugrott fel a fogyasztás, de még mindig nem érte el azt az 50 literes átlagot, amely az egész magyar bortermelést a belföldön is felvenné, mert hiszen ez négy és félmillió t. ülése 1938 június 2k-én, pénteken. , i hektoliter évi fogyasztást jelentene. Nagyon fontos volna és a magyar kistermelők érdekében állna, — itt azután osztozom Temesváry igen t. képviselőtársam nézetével — hogy a gyümölcsszőlőkivitelt erősebb mértékben, propagáljuk. Hiszen ha ezt az exportot csak kétszeresére emeljük, ez újabb 60.000 katasztrális hold gyümölcsszőlő telepítését teszi lehetővé, ami már maga is igen értékes eredmény és szép perspektívát nyit meg a magyar szőlőtermelés előtt. A pinceszövetkezetekről pedig azt tudom, hogy bár tavaly 170.000 hektoliterre rendeztek be ilyen közpincéket, ezek még ma sem működnek, illetőleg csak részben működnek, hiszen át sincsenek véve és minden ilyen intézkedéssel elkésünk. Egymillió pengő áll e tekintetben a kormány rendelkezésére a folyó esztendőben, kíváncsi vagyok, hogy mikor fogja ezt felhasználni. Ebben a kunktátorkodásban egy szerencsénk van, az, hogy az idén a borértékesítés valószínűleg könnyebb lesz, mint a múlt esztendőben volt, hiszen köztudomású, hogy a környező országokban a szőlők elfagytak. Mégis azonban mindent meg kell tennünk, hogy az értékesítés minél intenzívebb lehessen a következő esetleg bőtermésű esztendőkben. Itt térek rá a fogyasztási adó kérdésére. Bárkivel szemben vitatom, hogy a fogyasztási adó törlésével, vagy legalább tekintélyes mérséklésével a borkérdés teljes mértékben megoldható ne lenne. Igenis, megoldható. (Drobni Lajos: Kárpótlást kell érte adni!) Minden javaslatot, amelyet előadok, rögtön alátámasztok. Méltóztassék nekem megengedni, hogy én, aki borosgazda is vagyok, azután borkereskedéssel is foglalkoztam, vendéglős is vagyok, minden nexusom megvan ezen a téren, össze tudom i egyeztetni az érdekeket. Lehetetlen dolog, hogy i amikor 10—15 fillérért ad el a termelő egy liter I bort, akkor azt majdnem ugyanannyi fogyasztási adó terhelje. Mindenesetre egy holdra számítva ezt az adót, egy hold hozadékából a város legalább is annyi hasznot présel ki, mint az a reggeltől esik verejtékező szegény szőlősgazda. Kétségtelen az is, hogy a beszedési mód, amelyről igen szellemes képet adott itt a múltkoriban Görgey képviselőtársam, sok zaklatás, ami a borfogyasztási adóval együtt jár, a kisemberek számára úgyszólván lehetetlenné teszi boraik szabad értékesítését. Nem használ 1 sem a zárt rendszer, sem a szemleív rendszer, minden intézkedés a bortermelés zaklatását szolgálja, azonkívül költséges is az illető hatóságra, városra nézve. Kérdem, miért nem segítünk ezen a helyzeten, amikor az egész csak Kolombus tojása? Azok a városok, amelyek nagyobb borfogyasztással dicsekedhetnek, a szegény kis vidéki termelőből élnek, mert a városba jövő bor utáni fogyasztási adó nem a termelő érdekeit szolgálja, hanem annak a városnak érdekeit, amelynek falai között bőven folyik a pancsolás. (Zaj a jobboldalon.) Szakértő vagyok, úgy van, tudom, mi az a pancsolás. (Drobni Lajos közbeszól.) Én nem azt vitatom, hogy a termelők nem csinálnak itt jó üzletet és nem tudják jól eladni a boraikat, hanem azt vitatom, hogy ez a fogyasztási adó nem a termelőké, már pedig, ha a fogyasztási adó töröltetnék, vagy lényegesen csökkentetnék, akkor a csökkentés igen tekintélyes részében a termelő érdekét szolgálná. (Rajniss Ferenc: A közvetítő kereskedelem azt is elviszi!) Majd rá fogok térni erre is,