Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

146 Az országgyűlés képviselőházának 33 lehet más csinálni!) Én viszont a javaslat ellen iratkoztam fel, mégis objektive meg kell állapítanom, hogy ez a javaslat kellett, erre szükségünk van, ezt a vidék is nagy szeretettel üdvözli. Ennek a javaslatnak főhibája az, hogy amint mondom, futtában készült, hiszen egész sereg módosítást eszközöltek rajta a bizottságban. Én a magam vidékén, Pécsett a városháza közgyűlési termében hívtam össze az érdekelt gazdákat, hogy mondjanak bírálatot a javaslatról. Sajnos, senki nem tudott hozzászólni, csak az én előadásom nyomán dí csérték a javaslatot és ismerték el, hogy kell valamit tenni ezen a téren, mert — az idő rövidsége miatt — senki sem ismerhette. Az itt elhangzott felszólalások alapján leszek bátor néhány körülményre kitérni. Minden vonatkozásban áll az, amit Esztergályos pécsi képviselőtársam mondott a javaslatról. Megállapítom, hogy Temesyáry képviselőtársamnak a kerülete szempontjából teljes mértékben igaza van, de ez a törvény intencióival teljesen ellentétes, mert hiszen a javaslat a történelmi, a másra nem használható hegyvidéket kívánja megvédeni. Erre a legkitűnőbb példa éppen Pécs és a baranyai borvidék, ahol — úgy van, ahogy Esztergályos képviselőtársam mondotta — 500 pengő minimális termelési költséggel szemben maximálisan 50 pengő haszon, amelyet ki lehet munkálni, ezeket a vidékeket gyakran villakapával kell művelni, ezeken a vidékeken legfeljebb a kisgazda saját munkabére térül meg, mert nem fogad napszámost, hiszen akkor elvérezne. T. Ház! Ezeken a területeken a nagyobb szőlősgazdák egymásután vágják ki szőlőjüket, mert képtelenek nemes borokat eladni és én azt hiszem, ami vonatkozik egy ilyen történelmi borvidékre, mint a baranyai és pécsi, — ezen a borvidéken, amelyet még a pannonok műveltek, tehát legalább kétezeréves múltra tekinthet vissza a szőlőkultúrája és aihol a vidéket is a borról nevezték el »Boranyának«, s ahol látjuk, íhogy már vágják ki a szőlőket, mert a mérhetetlen konkurrencia teszi tönkre a borokat — az vonatkozik más borvidékre is. Nem is akarok kitérni Némethy Vilmos képviselőtársam óhajaira, hogy a nöha-szőlőket se vágják ki. Kétségkívül meg kell keresni azokat a módozatokat, amelyeken keresztül segíthetünk ezeken a történelmi borvidékeken és éppen azért, mert ez a törvényjavaslat szerintem még nem elég arra, hogy a segítésnek megfelelő módját kijelölje, nem áll módónban a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Olyan agrárállamban, mint amilyen mi vagyunk, amelynek nagyszerű adottságai különösen a szőlő és a bor felé irányítják, — illetve kellene, hogy irányítsák — a művelést nem visszafejleszteni kellene ezt a legnagyobb jövedelmet biztosító és külkereskedelmi szempontból — a gyümölcsre is célzok — mérhetetlenül fontos »művelési ágat, hanem erősen fejleszteni és meg kellene keresni — bizonyos vagyok benne, egy kis jóakarattal, megfelelő összefogással meg is találjuk — azokat a módozatokat, amelyekkel a válságos bortermelésen segíteni^ tudunk. (Mózes Sándor: Helyes!) Ez a művelési ág ad a legtöbb kézimunkára alkalmat. A körülbelül 80—100 millió pengő termelési érték majdnem mind kézi .munkára megyén vissza. Akár újítás, akár újabb telepítés, akár más évközi munka, mind a legszegényebb embereknek ad munkára alkalmat megfelelő '. • ülése 1938 június 2k-én, pénteken, napszámbérek mellett, vagy ha nem idegen munkával művelik meg a szőlőt, akkor saját földön ad megélhetést az illető tulajdonosnak. Ismétlem tehát, nem visszaszorítani kellene tulajdonképpen ezt az agrárművelési ágat, hanem előmozdítani. Ennek a törvényjavaslatnak fontosságát különösképpen abban látom, s ami nem csendül ki az igen t. szónok urak beszédéből, hogy a gyümölcstermelés előmozdítását is főfeladatául tűzte ki. (Mózes Sándor: Ezt nagyszerűen csinálja!) Azok a perspektívák, amelyek a gyümölcstermelés tekintetében állanak előttünk, szinte beláthatatlanok. (Ügy van! half elől.) Nem hivatkozom másra, imint í.in*ci ct 'hangyaszorgalmú, nagyszerű népre, a magyar kisgazdára, amely 17 esztendő alatt 950 millió pengő értékű külkeréskedelani, kiviteli értéket termelt baromfiban, tojásban és tollban. Ha ilyen hi hetetlen és mindenek fölött megbecsülendő szorgalmú a mi népünk, amelyet csak vezetni, tanítani kell és kész áttérni a szőlő mellett a gyümölcsnek minél intenzívebb termesztésére, akkor meg kell ragadnunk minden segítés lehetőségét. Ha mást nem, a gyümölcsöt igen nagy mértékben tudjuk elhelyezni a külföldön. Hivatkozhatom a szőlővel kapcsolatban a bolgár példára, ahol az Afus-Ali-nak kitermelése beláthatatlan képet nyitott meg a bolgár saőlő számára. De hivatkozzunk csak a magyar vékonyabb héjú szőlőtermelésére, amelynek kivitele szintén lehetséges éppen a hűtő vagonok fölhasználásával és különösképpen a containereknek a külkereskedelem, a kiviteli kereskedelem szolgálatába való beállításával. Lispe környékén tör elő az a szénsav, amelyet szilárddá fagyasztva, mint száraz jeget a legideálisabb kiviteli eszköznek használhatunk fel. A t. Ház tudja, hogy száraz jéggel hűtött containerekben a gyümölcs egészen Ostendeig nem is változik meg, egészen friss gyümölcs benyomását kelti még Londonban is. Akár hetekig utazhatik megfelelő szerkezetű ilyen szekrényekben és a legjobb áron értékesíthető. A containerek autóra szerelhető szekrények, tehát a legrosszabb utakkal ellátott vidékeken is sikerrel lehet őket alkalmazni. Csodálkozom, hogy ez az óriási nagy gyümölcskiviteli, mezőgazdasági kiviteli érdek nem talált megfelelő méltánylásra a t. földművelésügyi kormányzatnál akként, hogy az egész szabadalmat megváltották volna, vagy befolyást gyakorolnának erre az üzletágra és talán az Angol-Magyar Banktól megváltaná azt a vicinális szállítási politikát, amely a containerrel függ össze. Ez akármilyen pénzt megér, mert állandó értékű berendezkedést válthatna át akár a Máv. akár a földmívelésügyi kormány, viszont a kivitel tekintetében különösen a gyümölcsöket illetően, vagy a libamáj, vagy bármilyen gyors romlásnak induló cikk tekintetében pedig páratlan érték. A másik dolog, amivel az igen t. földmívelésügyi kormányzat a gazdák támogatására siethetne, a védekezőszerek olcsóbbá tétele. Kinek áll módjában, ha nem a kormánynak, hogy olcsóbbá tegye a védekezőszereket? (Mózes Sándor: Nagyon fontos kérdés!) A nyers nikotin ára kilogrammonkint 16 pengő. Méltóztassék elolvasni a pénzügyi költségvetést, eszerint a dohányjövedék 48 millió pengővel fog a jövő esztendőben többet jövedelmezni anélkül, hogy egy fillérrel több lenne a kiadása. Ez a do-