Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

144 Az országgyűlés képviselőházának 33 beszólásaikban zavarom a képviselő urakat és folytatom, beszédemet. (Elénk derültség.) Rá kell mutatnom arra, hogy voltaképpen nagy tévedésben vannak azok a képviselő urak, akik arról beszélnek, hogy a törvényi avaslatban a noha-szőlő kiirtásáról van szó. (Mózes Sándor: Arról van szó!) A noha-szőlovel beültetett területek továbbra is szőlőterületek maradhatnak, de ezt a noha-fajtát iát kell oltani másfajtára. (Mózes Sándor: Pénz kell hozzá és az nines a kisembernek!) Azt hiszem, ha megtalálják a módját annak, hogy ezt az általam is feltétlenül védett zalai és somogymegyei kisgazdák keresztül tudják vinni, akkor valamennyien egyek leszünk abban, hogy a ^ magyar bortermelés fekélyét kivesszük a nélkül, hogy a kistermelők nagyobb tömegének ártottunk volna. De leszögezem azt, hogy radikális módszert a noha-szőlŐ kiirtásánál nem lehet alkalmazni. Magam is ismerem a helyzetet, de azt hiszem, ha az átoltáshoz a kormányzat segédkezet nyújt és pedig olymódion, hogy a legkisebb embereket tényleg megvédi, akkor magát az elvet keresztül lehet vinni. Nem veszem védelmembe a nagybirtokokat, mert, bocsánatot kérek. Zalában ilyenek is vannak, amelyeken 10—20—^0 holdon is noha-szőlők vannak. (Némethy Vilmos: Kiirtani!) Ezek részére nem kérek támogatást, nem kérem még azt sem, ami a törvényjavaslatban van. Az ilyen nagyüzemek, nagybirtokok tanulják meg azt, hogy nem szabad a magyar bor jó hírnevét a nohá-val elrontani. Ezeket kártalanítás nélkül méltóztassék kiirtani. A kártalanításra vonatkozólag degresszív kulcsot kell megállapítani. Minél kisebb területről és minél kisebb gazdáról van szó, annál nagyobb kártalanítást kell adni (Helyeslés.) és amikor már a csak néhányholdas gazdáig jutunk, ott tökéletes kártalanítást kell adni. Ezért jobban szerettem volna a kártalanítás kérdésében a földmívelésügyi miniszter úrnak felhatalmazást adni, mint ezt a szigorúan megállapított keretet, azonban meg vagyok győződve arról, hogy a földmívelésügvi miniszter úr politikája nemcsak a birtokpolitika és szociál™^ti'ka terén, de a gazdaságpolitikában is feltétlenül a kisembert védő politika, s ha a földmívelésügyi miniszter úr maga látja majd, hogy a végrehajtás körül nehézségek vannak, maga fog jönni a törvény revíziójával. Magát a tervet azonban, hogy a kisembereket is kivegyük a noha-termelésből, — mondom, teljes^ kártalanítással — feltétlenül helyeslem. (Mózes Sándor: A törvény azonban nem ad teljes kártérítést!) Nagy súlyt helyeznék a hegyközségi törvényjavaslatban arra is, — és ebben látom a hegyközségek hivatását — hogy a borszőlőtermelésről a csemegeszőlőtermelésre való áttérést minél inkább lehetővé tegyük. Itt azután nem is annyira kényszerintézkedésekkel, mint inkább kedvezményekkel, szőlővesszőkkel való ellátással, az átoltás megkönnyítésével és más eféle támogatással igen sokat érhetünk el. (Helyeslés.) A magyar gyümölcs-szőlőnek igen nagy lehetőségei vannak, ha kellő propagandát fejtünk ki érdekében belföldön és külföldön. Nagyon helyes, hogy felvette a miniszter • úr a törvényjavaslatba azt is. ho^y maguk a hegyközségek is fejtsenek ki propagandát. Nem elegendő azonban, hogy a hegyközségek s maga a földmívelésügyi kormány, a városi szervek, kereskedelmi és egyéb szervek révén iparkodik a csemegeszőlő érdekében kellő pro6. ülése 1938 június 2U-én, pénteken. • ' pagandát kifejteni. A múlt esztendőben láttam Svájcban a szőlőpropagandát. Svájcnak sokkal több gondot okoz a szőlőtermelés, holott Svájcnak sokkal kisebb a bor- és a szőlőtermelése, mint Magyarországnak. Zürichben, Bázelben és a többi nagyvárosban a városi hatóságok nemhogy megakadályozták volna, sőt r elősegítették, hogy a termelők az utcákon végig csinos kosarakban, ízlésesen feltálalva árusítsák a szőlőt és a városi publikum azt tömegesen vásárolta is. Ha

t Budapest székesfőváros — feltételezve, hogy rokonszenvez a magyar szőlőés bortermeléssel — lehetővé teszi, hogy úgy, mint Bulgáriában, Szófiában és más városokban is, a főváros népes utcáin a^ magyar csemegeszőlő megjelenjen és színes, ízléses csomagolásával csábítsa a publikumot a vásárlásra, meg vagyok róla győződve, hogy a magyar fogyasztóközönség rá fog térni a magyar csemegeszőlő vásárlására. Itt kell szólanom a külföldi propagandáról is. A magyar külkereskedelmi hivatal fejtsen ki erősebb propagandát, hiszen látjuk, hogy szinte hihetetlen az az eredmény, amit. a bolgár szőlőtermelés az elmúlt egy-két esztendőben a külkereskedelmi propaganda terén elért. Magyarországnak sokkal jobb csemegeszőlő-fajtái vannak, mint a bolgároknak, — azoké is nagyon jó — úgy, hogy meg vagyok róla győződve, lehetne e téren eredményeket elérni. A hegyközségeknek azonban •— erről keveset hallottam a vitában — a legfontosabb feladatuk az lesz, hogy a jobb szőlőfajtákat válasszák ki, mert csakugyan igaz, hogy egyfajta bort alig tudunk a. külföldre tekintélyes mennyiségben szállítani. Nem titkolom azt sem. hogy például mindig hibáztattam a somlói szőlőtermelésnél azt, hogy ezerholdas szőlőterületen 40 fajta szőlő van, holott nemes fajnak voltaképpen csak 4—5 félének volna szabad lennie. Ha a hegyközségek kellő támogatással és irányítással fognak működni abban az irányban, hogy csak a jófajta szőlők maradhatnak meg, akkor évek során át el lehet ezt az eredményt érni. Nincs szükségünk sem szőlőben, sem gyümölosbien a sokféle fajtára. Nem esett szó a vita során a gyümölcstermelésről, pedig a hegvközségek igen nagy területén inkább gyümölcstermelés lesz. A gyümölcstermelés terén ta. földmívelésügyi minisztérium a telepítés körül nagy propagandát fejtett ki az utóbbi években. Itt is rá kell mutatnom azonban arra, hogy a propaganda határozott irány nélkül ment és félek attól, hogy a tömeges őszibaracktelepítések folytán őszibiaracktermésünk értékesítése egy-két esztendő múlva válságba jut. A helyzet az, hogy most megszállott területről és külföldről vagyunk kénytelenek behozni téli gvümöl őseinket, í*?y a téli almát, téli körtét, — különösen téli almát termelünk keveset — pedig meg vae-vok róla győződve, hogy vannak az országnak olyan területei, ahol lehetne téli almát telepíteni. Méltóztassék a földművelésügyi kormányzatnak a gvü m öles telepítésnek ezt a racionális módját alkalmazni és ezt egyenesen a hegyközségek feladatává tenni. Nagyon helyeslem, hogy majd a hegyközségeken keresztül segítséget nyújt a földmívelésügyi kormányzat a védekező szerek tekintetében, hogy különösen az állati és növényi kártevők elleni védekezést erősen kézbe fogja venni a hegyközségek útján. Erre szükség is van, mert a magyar ember nem szokott hozzá a kényszerintézkedésekhez. Teljesen igazat