Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. lis hold szőlőnek a szaporítása ellen iparkodott védekezni ezekben a törvényekben a földmívelésügyi kormányzat. Megvallom azonban a hiba az volt, hogy amikor a végrehajtásra került volna a sor, ezeket a korlátozásokat nem lehetett, vagy legalább is nem sikerült végrehajtani. Én ezt a sikertelenséget azzal kísérelem megmagyarázni, hogy éppen, amikor szigorú bortörvényeink alapján a szőlőtelepítések tilalmazásnak végrehajtására került a sor, akkor következett be a mezőgazdaságnak, a gazdatársadalomnak a legnagyobb válsága és kétségtelen, hogy az akkori kormányok nem akarták fokozni a gazdatársadalom elkeseredését még azzal is, hogy az új szőlőtelepítéseket kihágási eljárással és kiirtásokkal iparkodjanak megakadályozni. Feltétlenül szükség van azonban legalább arra, bogy ia«z engedélynélküli új telepítések megakadályoztassanak. A bortörvényeken kívül azonban — minthogy csupán törvényes jogszabályokkal kétségkívül lehetetlen felemelni egy termelési ágat — intézkedésekkel is iparkodott a földmívelésügyi kormány a borértékesítés segítségére sietni. Meg kell említenem ezek során a külföldi propagandát. Azok a sokszor lesajnált külföldi borházak, amelyek sokkal kevesebbe kerültek, mint amennyit például Csehszlovákia a maga gyümölcstermésének propagálására külföldön befektetett, rendkívül sokat tettek a magyar bor és pedig a magyar nemes borok elterjesztésére külföldön. Amikor ezek az intézmények megkezdték működésüket, jóformán semmi bor nem ment ki az országból és fokozatosan sikerült felemelni a borexportot néhány százezer hektoliterre. A másik eszköz, ^ amellyel a földmívelésügvi kormányzat és általában az Összkormány a bortermelést és értékesítést segíteni iparkodott, elsősorban a bortermelési adó eltörlése, másodsorban pedig a borfogyasztási adó felére való leszállítása volt, amit remélhetőleg hovatovább követni fog a borfogyasztási adó teljes eltörlése. (Elénk helyeslés) A harmadik jelentős intézkedés, amellyel a földmívelésüarvi kormányzat a gazdatársadalommal együttesen iparkodott a borértékesítést^ és pedig a nemes bor értékesítését előmozdítani, a négv nagy borértékesítő és pinceszövetkezet felállítása volt Ee-er, Badacsony, Tokai és Szekszárd vidékén. Ez a négy nagy borértékesítő szövetkezet kezdte meg azután a küzdelmet az export érdekében sikerrel, a budapesti piac meghódítása érdekében kevesebb sikerrel. Néhány esztendővel ezelőtt magam is résztvettem abban a vitában, amikor arról volt szó, hogy a kereskedelem és különösen a szállodás- és vendéglősipar tiltakozott a termelői borkimérések ellen, amelyeket Budapesten megnyitottak. Én a termelői borkimérések védelmére keltem, (Helyeslés.) azonban ezen a téren is igazságos vagyok és nem vagyok hajlandó védeni azokat a termelői kiméréseket, amelyek ál termelői kimérések, (Ügy van! Ü<m van! .jobbfelöl.) amelyek egy-egy nagy vállalkozó kezébe jutva, akinek van valami kis szőlője, annak a kezén voltaképpen nem mozdítanak elő mást, mint hitvány boroknak a budapesti piacra való behozatalát. A budapesti fogyasztóközönséget ezekkel a hitvány és olcsó borokkal elárasztva, még nagyobb versenyt és még nagyobb nehézségeket okoznak a nemes boroknak. (Ügy van! Ügy van!) Meg kell állapítanom, hogy azok a termelői kimérések, amelyek tokaji, szekszárdi, somülése 1938 június 2U-én, pénteken. 143 lai és badacsonyi borokat árulnak, igen nagy nehézségekkel küzdenek és nem képesek megbirkózni ezeknek a lőreszerű boroknak a versenyével, mert ezek a hitvány borok nagyon olcsók, nemes bort viszont veszteséggel nem lehet eladni. A nélkül, hogy neveket említenék, felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy Budapesten egyes ilyen A

T

állalkozói borkimérések rendkívül népszerűek a publikum körében, de sokunknak — és a szakértőknek — erős a gyanúnk, hogy ezeken a hitvány borokon keresztül házasítás révén nagyon sok noha-bor kerül a budapesti gyanútlan publikum gyomrába. (Mózes Sándor: Somlai gyanánt!) A nohaval kevert édeskés borok — mert hiszen a budapesti közönség ízlése szerint ma a bornak édeskésnek kell lennie — nagyon el vannak terjedve, pedig ezek a budapesti egészségügynek is sokat ártanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen. — vitéz Csicsery-Rónay István: Méreg!) További intézkedés, amelyet a földmívelésügyi és pénzügyi kormányzat a borértékesítés előmozdítása érdekében tett, a szesszé való felfőzés, amellyel az előző javaslat tárgyalása során foglalkozott az igen t. Ház, ennél a kér désnél tehát sokáig nem időzöm. A magam részéről megállapítom, kívánatos, hogy a kistermelők is hozzájussanak a főzéshez és hogy a sokat ócsárolt kisüstön való termelés fokozatosan engedtessék meg és tétessék lehetővé. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mert én az önálló gazdasági exisztenciák politikájának a híve vagyok és kívánatosnak tartom, hogy ezen a téren is minél több önálló kisember, kisexisztencia keletkezzék. (Élénk helyeslésJ Kellő ellenőrzéssel és méltányos adóztatással el lehet érni, hogy ez ne a nagyvállalkozók, hanem a kisebb emberek kezébe jusson. Amikor megállapítom a földmívelésügyi kormánynak és az összkormánynak ezeket az intézkedéseit, és mikor a javaslat alapelveit, intencióit és rendelkezéseit a magam résréről helyeslem, a továbbiakra nézve arra kérem a földmívelésügyi kormányzatot, méltóztassék ezeket a nemes borokat értékesítő szövetkezeteket mielőbb alátámasztani azzal, hogy létesíttessék egy központi szerv, amely közöttük harmóniát létesítsen, amely ezeknek a boroknak termelését irányítsa és előmozdítsa. Ha minden téren, ahol a külkereskedelmi hivatal dolgozik, különböző szindikátusokat és egykezeket látunk, kívánatos és a mai külkereskedelmi és gazdasági életben nagyon fontos, hogy itt is legyen összefogás és egy központi szerv segítsen a budapesti piacon még ma is igen nagy nehézségekkel küzdő hegyvidéki bortermelőknek. A javaslat intenciója helyes lévén, a magam részéről nem akarok sokat foglalkozni minden egyes intézkedésével, csak rá akarok mutatni arra. hogy a támadások legnagyobb része, a kritikának legsúlyosabb része voltaképpen a noha kiirtása tárgyában hangzott el. (Némethy Vilmos: Csak ne siessenek vele anynvira! — Rátz Kálmán: De csak siessenek! — Némethy Vilmos: Siessenek a nagybirtok ok on a cseléd! akásoikat megcsinálni! Harminc esztendeje meghozták a törvényt és még mindig nincs meg! A kisemberek ellen meg sietnek! — vitéz Csicsery-Rónay István: Az is sürerős! De ez sem a kisemberek ellen iriegv! — Rátz Kálmán: fíltessenek ipari növényeket, gyógynövényeket! — Zaj. — Elnök csenget.) Ne méltóztassék rossz néven venni, ha köz-