Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-336
130 Az országgyűlés képviselőházénak 336. ülése 1938 június 24-én, pénteken. tornyosulnak a bor eladása elé, azt kell mondanunk, hogy a hegyközségek megalakítása előtt, tehát a javaslat törvényerőre emelkedése és életbeléptetése után következő négy hónap alatt okvetlenül rendezni kell ezeket a kérdéseket a pénzügyi kormányzattal. El kell hárítani ezeket a pénzügyi akadályokat, mert hiszen a hegyközségek megalakításával a szőlősgazda társadalomra újabb terhek fognak nehezedni. Ezek közül a terhek közül kiemelem mindenekelőtt a hegyközségek alakításával kapcsolatban felmerülhető holdankint maximális 1 pengőket, a hegyközségi tanács megalakításával kapcsolatban felmerülhető újabb 1 pengős terheket és azokat a terheket is, amelyek a szőlőknek és a gyümölcsösöknek egységes kezelésével kapcsolatban fognak felmerülni. Ha tehát ezeket a költségeket és terheket a szőlősgazdatársadalom vállaira rakjuk, akkor mindenekelőtt le kell vennünk a vállukról azokat a súlyos pénzügyi rendelkezéseket, amelyek megakadályozzák a termelőket abban, hogy boraikat akadálytalanul eladhassák. Hiszen a szociális és egészségügyi érdek is azt kívánja, hogy ha már alkoholfogyasztásról van szó, akkor ne tömény szeszt fogyasszon a lakosság, hanem egészséges bort. Az egészséges bor fogyasztása elől tehát mindenféle akadályt feltétlenül és minden körülmények között el kell hárítani. A szesztörvényjavaslattal kapcsolatban is megemlítettem és itt. is szóvá teszem azt, hogy a szőlőgazdáilkodás és a borgazdálkodás jövedelmezőségét minden körülmények között biztosítani kell. Ez pedig másképpen nem lehetséges, mint iha a szőlő- és gyümölcsgazdaság összes melléktermékeit feldolgozzuk szesznek. Ki kell tehát küszöbölni azokat a mesterséges akadályokat, amelyeket a szesztörvényben ma is látok. (Csoór Lajos: Eső után köpenyeg! Már tegnap megállapították!) Ott is elmondtam. Meg lehet állapítani, hogy a pénzügyi kormányzat nem arra fekteti a legnagyobb súlyt, hogy elsősorban a borseprőt, a szőlőtörköilyt, a hullott gyümölcsöt, a cefrét főzzék ki szesszé, hanem fenntartotta ebben a tekintetben a mezőgazdasági szeszfőzdéknek azokat a bizonyos monopolisztikus^előjogait, amelyeknek birtokában a jövőben továbbra is gabonából, kukoricából és burgonyából főzik a szeszt, esetleg melaszból is. Ez ellen pedig feltétlenül és minden körülmények között tiltakozni kell, mert ezeket a terményeket inkább állattakarmányozási célokra kell felhasználni. Beméljük, hogy nem is fogják a jövőben szeszfőzésre használni. (Sztranyavszky Sándor földmívelésügyi miniszter: A törvényben is szabályozva van!) Amint az előbb mondtam, biztosítani kell, hogy a szőlőgazdaság és borgazdaság összes mellékterményeit a szeszfőzés céljára használják fel. Nagy örömmel üdvözlöm a gyümölcsfák kötelező védelmét. A közelmúltban tapasztaltam, hagy egyes községekben, ahol a kötelező védekezést bevezették, a gyümölcstermelés jövedelmezősége évről-évre emelkedett, Jánoshalma községre van szerencsém hivatkozni, amely község 15 évvel ezelőtt elhatározta, hogy minden kilogramm gyümölcs után egy fillér különadót vet ki a termelőkre. Néhány éven belül ez & község egész nagy piacát képes volt kikövezni, a gyümölcsosztályozás és gyümölescsomagOlás céljaira nagy, új helyiségeket felépíteni és a közeljövőben valószínűleg abba a helyzetbe fog kerülni, hogy a gyümölcsfeldolgozás céljára esetleg konzervgyárat is tud létesíteni, amivel a lakosságot ennek az újabb termelési ágnak I bevezetése révén rövidesen nagyobb jövedelmezőséghez fogja juttatni. A fentiektől eltekintve helyesnék tartom a hegyközségek megalakítását és remélem, hogy azok áldásos működése néhány éven belül abban fog mutatkozni, hogy mint a szőlősgazda, mint a gyümölcstermelő-társadalom nagyobb jövedelemhez fog jutni. Ha most figyelembe vesszük a hegyközségi javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a szőlőtelepítés céljára a jövőhen évenikint osak 2000 holdnyi területet akar engedélyezni és a törvény életbeléptetése után 3 esztendőn át eltiltja a további szőlőtelepítést, akkor ezzel kapcsolatban szociális szempontból bizonyos aggályokat kell felhoznom, különösen azokra a homokos vidékekre való tekintettel, amelyeken a lakosság nagy része nem tért át sem az egykére, sem az egysére, sem a feleségse jelszóra, ahol tehát azt tapasztaljuk, hogy a^szőlősgazdatársadalom és általában a munkástársadalom rétegeiben nagyon gyakori az olyan család, melynek 8—10 gyermeke van. Ezeken a homokos vidékeken az^ ilyen családok egész jövendőjüket arra alapítják, hogy gyermekeik számára néhány holdacska szőlőt vagy gyümölcsöst telepítsenek és ezzel az intenzív kultúrát igénylő mezőgazdasági ággal kapcsolatban biztosítsák gyermekeik megélhetését. A javaslat értelmében az úgynevezett direkttermő szőlőket amúgy is ki kell irtani. A kiirtandó direkttermő szőlők területe Magyarországon mintegy 28.000 hoüd. Ki öregedés következtében egyébként is ki fognak évenkint irtani 2—3000 hold szőlőterületet. Erre való tekintettel tehát — mivel az ország szőlőtermő területe 380-000 hold — azt vagyok bátor kérni a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy a javaslatban kontemplált 2000 holdnyi területet emelje fel 5000 holdra, nem úgy. hoe-y a földmívelésügyi miniszter úr^ okvetlenül köteles legyen szőlőtelepítés céljaira 5000 holdnyi területet engedélyezni, hanem tisztán csak azért, hogy ne legyen a keze megkötve. Ha ugyanis a miniszter keze meg van kötve, akkor kimerülvén a 2000 holdra terjedő telepítési enge; délv mértéke, nem fog tudni engedélyezni új szőlőtelepítéseket olyan 'helyeken, aboi a további telepítést a. erazdasági és szociális helyzet esetleg szükségessé fogja tenni. Figyelemmel kell lenni a telepítésekkel kapcsolatban arra is, hogy az országnak egy jelentékeny része olyan homokos terület, amely ellentáll a filloxérának és amelyen — immunis homokról lévén szó — nem lehet meghonosítani más mezőgazdasági művelési ágat mint a szőlőtermelést. Az országban minteery 400000 holdra tehető az ilyen homokos terület. így tehát nem lehet minimálni a. teleoítendő terület nagyságát, hanem feltétlenül módot kell találnia a föl dm ívelésű s-yi kormányzatnak arra, hogy ezt a 2000 holdas maximumot 5000 holdra emelje fel, mégpedig azért, (bo,çry szabad rendelkezési jósra legyen és 5—10 év múlva ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy törvény által m^g lévén kötve a ke?e. ne tudjon intézkedni ol.ya.-n esetben, amidőn fsznr>i£lis és gazdasági szükségesség fogja indokolttá tenni a szőlőtelepítést. Ami nmr most azt a kéirdést illeti, hogy ppo-priéiv nélkül 200 négyszög-ölet lpbQ a s 0 n-e teV-oíteni, v<aW pedig nagyobb terület 0 *, e tekintetben utalok arra, bnerv amikor a szőlősga/datársadalomnak érdekképviseletében tárgvaltnk ezt a oroblémát, akkor azok voltak többségben, akik ahhoz ragaszkodtak, hogy ne
