Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-333

Az országgyűlés képviselőházának Szent István országot alkotott, államot te remtett, keresztény királyságot épített, keresztény magyar társadalmat szervezett és nemzetté tette a magyarságot. (Ügy van! Ügy van!) Állami berendezést létesített, olyan állami berendezést, amely sok száz esztendő viharát _ állotta ki és amelynek gráaitkemény alapjai ma is állanak. Ez állami berendezés létesítésénél felhasználta mindazt, ami jót a külföldtől tanulhatott, de emellett tiszteletben tartotta az értékes nemzeti hagyományokat is. Első dekrétumában, amely fiához^ de mondhatjuk minden jó magyar emberhez és minden idők magyarjához is intézett intelmeit tartalmazza, többek között ezeket mondja: »Kicsoda az a görögök közül, aki görög törvénnyel igazgatná a rómaiakat? Avagy kicsoda az a rómaiak közül, aki római törvénnyel igazgatná a görögöket? Senki! Kövesd azért az en szokásaimat, hogy a te Néped között kiváltképpen beesültessél és dicséretet nyerj az idegenek előtt!« Nagyszerűen juttatja kifejezésre ezzel a nagy király, hogy a nyugattól átvett újítások nem vezethetnek arra, hogy megtagadjuk ezért nemzeti öntudatunkat (Ugy van! Ugy van!) és kifejezte ezzel azt, hogy magyar érzését a nagy nyugati hatás mellett is teljesen megtartotta, magyar jogot, magyar törvényt akart adni nemzetének. (Ugy van! Ugy van! Taps.) Az idegenből Vett tanulságokat úgy kezeli csak, mint a nemes oltóvesszőt amely nemesítheti az ősi fát, de annak gyökerét, törzsét meg nem változtathatja. (Ugy van! Ugy van!) Állama életébe az alkotmányosság lelkét is belevitte: »Minthogy pedig hasznos a tanácskozás — rendeli első dekrétumában — az ne balgák és maganagyzó középszerű emberek gyülekezete legyen, hanem az öregebbek, jobbak, feljebbvalók és nagytiszteletű vének szóljanak hozzá és műveljék azt«. Csodálatos módon az ifjúság és öregség kérdése már akkor is felvetődött, mert ezt a kérdést is elintézi dekrétumában. Ugyanott mondja: »Mindazonáltal az ifjakat a tanáes'ból egészen kirekesztened nem kell. De valahányszor tanácsot tartasz velők, ha szinte alkalmatos lenne is tanácsuk, vidd mégis az öregebbek eleibe, hogy minden cselekedeteidet a bölcsesség mértékéhez mérjed.« Keményen fegyelmezte Szent István a magyarságot, mégis értékelte és megtartotta számára a szabadságot. »Vitézlő rend legyenek, ne szolgarend, — rendJeli ugyancsak ebben a dekrétumában — uralkodjál felettök. mindannyiuk felett harag, kevélység és gyűlölség nélkül, békességesen, szelíden, emberségesen«. Elültette a nagy király már a szociális szeretet mustármagját is, amikor első dektretumánaik utolsó fejezetében ezt mondja: »A jóságos cselekedetek törvénye főékesség' a királyok koronáján.« Szent István nemzete erejét itt, Európának ebben a viharsarkában, alhol egyetlen nép sem tudott államot alkotni és állandóan megmaradni, időtállóvá így tette. Nemzetét egységbe foglalva beiktatja az európai népcsaládiba és számára tiszteletet parancsoló helyet biztosít. T. Ház! Ünnepelhetjük és ünnepelhetnők sokféleképpen a nagy király emlékét, azonban azt _ hiszem, valóiban legméltóbban úgy r ünnepeljük, ha országgyűlésünk mindkét Háza az ő emlékezetére Székesfehérvárott, az ő székhelyén, ott, ahol az országgyűlés alapját tévő törvénynapokat tartotta, ünnepélyes együttes ülésen emlékezik meg róla. (Helyeslés.) $33. ülése 1938 június Zl~én, kedden. 3 Amint már mondottam, t. Ház, erről gondoskodik az előttünk fekvő törvényjavaslat 1. §-a, amely kimondja, hogy (olvassa): »Az országgyűlés két Háza Szent István király emlékére, halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából az 1938. év augusztus hava 18. napján Székesfehérvárott tart ünnepélyes együttes ülést, ahol Szent István a királyi törvénynapokat tartotta s amely város a királyi törvénynapokból kifejlődött Árpád-kori országgyűlések székhelye volt«. Ki kell ezt, t. Ház, a törvényben mondani azért, mert az 1848, évi IV. te. rendelkezéseiből folyólag az országgyűlést Budapesten kell tartanunk s ezért az ország-gyűlés csak akkor hozhatna érvényes törvényt, ha itt Budapestéi] tartati'k. De provideálni kellett a tekintetben is, hogy ez az ünnepélyes együttes ülés már csak az ünnepélyesség kidomlborítása érdekében is más tárggyal ne foglalkozhassék s más tárgyra vonatkozólag határozatot ne hozhasson. Ezért kimondja a 2. § 1. bekezdése, hogy (olvassa): »A székesfehérvári ünnepélyes együttes ülés egyetlen tárgya ama törvény megalkotása, amelyben a nemzet a keresztény magyar államot 'megalapító Szent István király emlékét megörökíti.« Az ülés ünnepélyességét szolgálják a javaslatnak azok a rendelkezései is, amelyek szerint a Szent István király emlékét megörökítő javaslatot a miniszterelnök ott az együttes ülésen nyújtja be, ott ismerteti szóval, ő adja elő és a javaslatot a két Háiz nyomban tárgyalás alá veszi, le is tárgyalja és az együttes ülés által elfogadott törvényt még az ünnepélyes ülés keretében azonnal kihirdetési záradékkal és aláírásával látja el az ország kormányzója. Bár a két Ház együttes ülésének tanácskozási rendiét és határozathozatali módját az 1926. évi XXII. te. 32. §-a értelmében is a két Ház együttesen határozza meg, mégis félreértések elkerülése végett helyes az, hogy ezt a javaslat kimondja, amint ki is mondja a 2. § 3. 'bekezdésében, amely iszeriint (olvassa): »A

1 tárgyalás és a határozathozatal módját egyébként az országgyűlés két Háza állapítja meg«. T. Ház! Ügy gondolom, hogy a tervezett együttes ülés valóban méltó módja lesz S^zent Istvánnak, első nagy királyunk emlékének megörökítésére. Azt hiszem, hogy ennél méltóbb módot nem is használhatnánk és nem is alkalmazhatnánk. Ezért és mert a javaslat ellen közjogi szempontból semmi aggályt fel nem hozhatunk, tisztelettel javaslom a t. Háznak, hogy a javaslatot a közjogi bizottság által átszövegezett formájában egészében, általánosságában és részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbés baloldalon s a középen.) Elnök: Szólásra következik Kenéz Béla képviselő úr. Kenéz Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a magyar Corpus Juris immár több mint 9 évszázad óta egyre gyarapodó lapjait forgatjuk, jogalkotásainknak ezrekre menő nagy tömege és rendszerbe alig foglalható változatossága ötlik a szemünkbe. Változatosak a mi törvénveink nemcsak tartalmuk sokrétegűségénél fogva, dte amiatt a széles skálájú fokozati különbség miatt is, amellyel a nemzeti köztudatra és közérzésre hatottak. Hiszen vannaik törvényeink, amelyek mindennapi — hogy óe-ymondjam — mechanikus szabályozásai az állam pénzügyi, honvédelmi, közigazgatási, 1*