Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

120 Az országgyűlés képviselőházának Èé ter úr anyagi támogatása nálunk is ki fogja emelni tespedtségéből a szőlő és bor kultuszát. A 34. §-ra térek át most, amely a kötelező védekezés elrendelését iktatja törvénybe. Azt hiszem, e tekintetben megnyugtathatja a szőlősgazdaosztályt a földmívelésügyi miniszter úrnak az a kijelentése, mely szerint a védekező szerek olcsóbbítására törekszik, mert az a kötelező védekezés látszólagos terhét és súlyát is csökkenteni fogja. Mert meg kell állapi tanom, hogy a gyümölcstermelésnek eddig nem a szaktudás hiánya, hanem a drága védekező anyagok voltak az akadályai. A 35. § a szakképzett szőlészek alkalmazását teszi kötelezővé. A magyar szőlő- és borgazdaság nemcsak az áldozatkész tőke eredménye, hanem r nagy részben annak az úgynevezett vincellériskolát végzett szőlőikezelői és szőlőfelügyelői karnak is; enélkül hiába lett volna bármilyen szőlőtelepítési készség, ennek a karnak a tudása és a lelkiismeretes munkája nélkül a magyar szőlők nem lennének az elsők között a világon. De ha a magyar agrárintelligencia boldogulásának szemüvegén át nézzük 'a kérdést, akkor is örömmel üdvözölhetjük azt a rendelkezést, amely a javaslatban foglaltatik. A IV. fejezet szakaszai a büntető- és zárórendelkezéseket tartalmazzák, amelyeiknek magyarázatát az indokolás adja. Ezzel be is fejeztem a törvényjavaslat előadását. Kérem a t. Házat, foglalkozzék e törvényjavaslattal abban a tudatban, hogy a benne foglalt rendelkezések harmonikusan illeszkednek bele a magyar nemzeti közgazdasági élet egyetemébe és nem helyeznek előtérbe egyes parciális érdekeket. Kérem, hogy a magyar szőlő- és borgazdaság kérdéseivel ugyanazzal a szeretettel foglalkozzék a t. Ház, amilyen szeretettel tekint feléjük a kormányzat és végül kérem* hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni szíveskedjék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Erre iszunk egyet!) Elnök: Szólásra következik Takács Ferenc képviselő úr. Takács Ferenc: T. Képviselőház! A szőlő- és gyümölcstermelésért, ezért a rendkívül fontos termelési ágért húsz esztendő alatt alig történt valami, ezt a területet teljesen elhanyagolták. Csodálatos, hogy amikor a kormányok állandóan kisembermentésről beszéltek és állítólag egész kormányzati rendszerük ennek érdekében volt beállítva, (Farkas István: Csak mondták!) akkor egy ilyen termelési ágért, amely — .mint a (későbbiek folyamán bátor leszek bizonyítani — túlnyomórészt kisemberékből áll. alig történt valami lényeges és komoly intézkedés, olyan intézkedés, amely alkalmas lett volna arra, hogy a körülményeket, a viszonyokat lényegesen megváltoztassa. (Farkas iístváii: Emelték az adót!) Egyes mezőgazdasági államokban és a me tógazdaság egyes ágaiban maguk a mezőgazdaságban közvetlenül érdekeltek rendezték és rendezhetik viszonyaikat és körülményeiket minden vonatkozásban. Számtalan példa bizonyít amellett, hogy még olyan államokban is, amelyek látszólag tőlünk elmaradottabbaknak tűnnek fel, az utóbbi esztendőkben, a világháború utáni esztendőkben lényeges haladás történt, azért, mert az érdekeltek maguk alakították azokat a szervezeteket, amelyek alkalmasak arra, hogy a viszonyokat és az érdekel'. ülése 19o& június 2h-ém, pénteken. tek körülményeit megváltoztassák, akár a racionális termelés, akár pedig az értékesítés szempontjából nézzük a kérdést. Nálunk Magyarországon a szőlő- és gyümölcstermelésben érdekeltek nem tudták ezeket a megfelelő szervezeteket a maguk erejéből kialakítani. Nyilván része van ebben annak a sajnálatos és szomorú körülménynek is, hogy Magyarországon az embereknek nincs meg a tökéletes és teljes szervezkedési szabadsaguk és mivel ez nincs meg gazdasági és politikai téren, azért azután az ilyen részletkérdésekre is kihat ez a körülmény. Utalni aKa rok itt azokra a kitűnő, nagyszerű gazdasági szervezetekre, azokra a szövetkezetekre, amelyek megvannak egyes nyugati államodban, megvannak az északi államokban és újabban megvannak a Balkán-államok egy részében is, különösen a kis Bulgáriában. Sajnos, Magyarországon a parasztság ezeket a szervezeteket sem tudta kialakítani. A felszínesen gondolkodó emberek azt mondják, hogy azért nem, mert a magyar ember nem alkalmas arra, hogy együtt dolgozzék, hogy szövetkezzék. Ez tévedés, ez nem igaz. (Farkas István: Az ellenkezője igaz!) Ennek a helyzetnek a kialakulásában inkább része van az általaim említett sajnálatos ténynek és annak, hogy Magyarországon a szövetkezeti eszmét — az én szerény megítélésem szerint — nem helyes úton propagálták, mert ahelyett, hogy termelő- és értékesítő (Szövetkezeteket igyekeztek volna a parasztság részére alakítani és ilyen irányiba terelték volna a szövetkezeti eszmét, fogyasztó szövetkezetek létesítésével töltöttek el szerintem túlságosan sok időt (Ügy van! a seélsőbaloldalon.) és túlságosan sok energiát pazaroltak a fogyasztási szövetkezetek létesítésére. Nem azt mondom, hogy az nem fontos és nem lényeges, de a mezőgazdasági rétegeket elsősorban mégis a termelés és értékesítés kérdései érdekelték volna, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényiavaslat bizottsági tárgyalása során és a közvéleményben is a (homokterületeket helyezik ennél a kérdésnél élőtérbe. Tényleg a homokterületeken nagy eredményuye,l dolgoznak a szőlő- és gyümölcstermelők de felhívom a földmívelésügyi miniszter úr ' figyelmét arra, hogy nem lehetne-e ezeket a homlokterületeket más módon is belevonni a termelés szolgálatába. Szükséges volna a homokterületeken más homoki kultúrák bevezé

: tése is és szükség volna állami kísérleti telepek felállítására, hogy a magánosok által folytatott kísérleteket, amely a homokterületek hasznosítására szolgálnak, megfelelően ellenőrizzék. Va°y á% államnak kell ezeket a kísérleteket lefolytatnia, vagy pedig a DunaTisza-közi mezőgazdasági kamarának nagyobb lehetőséget kell nyuitani arra, hogy ilyenirávyú kísérleteit f olvtatkassa. (Egy hanç wbbfelől: Csinálják!) T. Képviselőház! A gyümölcstermelés egy; része is szőlőterületeinken folyik. Az utóbbi időben azonban olyan területeken is létesítettek — nagyon helyesen — gyümölcsösöket, amely területek nem szolgálnak szőlőművelésre. A két termelést együtt folytatni talán nem is lehet igazán eredményesen s racionálisan. Ezek az újabb gyümölcsösök sem felelnek meg a szükséges kívánalmaknak. (Farkas István: És már kartelirozva vannak! Milyen drága az alma! Drágább, mint az olasz almaü Túlságosan sok fajtát termelnek. A

v

gyümölcs-