Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. A magyar szőlőterületek statisztikája és telekkönyve terén még meglehetősen nagy zavarok és bizonytalanságok uralkodnak. Sem az új telepítéseket, sem a termelési irányváltoztatásokat a telekkönyvben nem vitték keresztül nagyon sok helyen. A telepítési tilalom alatt mindezek megtörténhetnek és e telepítési tilalom alatt ki lehet fejleszteni a hegyközségek működését is, a meglevőket pedig rendbehozni és a renden keresztül azután a további működést biztosítani lehet. A törvény új telepítési engedélyt osak immúnis homokon, vagy hegyoldalakon ad, és pedig olyan területre, amely egyéb természeti tényezőknél fogva elsősorban is szőlőművelésre alkalmas. Én azt hiszem, hogy ez a szakasz teljes őszinteséggel és becsületesen szab irányt a magyar szőlő- és borgazdaság számára. Megemlíteném még azt, hogy talán nem is anynyira szőlőművelésre alkalmas, mint inkább — az előbbiek logikus következményeként — szőlőművelésre rendelt talajokról kell majd beszélni. Ugyanennek ia paragrafuisaiak. ihatodik .bekezdése azonban felújítási tilalmat is léptet életbe, amely szerint csak az előbb említett területeken engedi meg a felújítást és olyan homoktalajokon, amelyek szőlőmívelésre alkalmasak. Ez olyan rendelkezése a törvényjavaslatnak, amely szintén bizonyos parciális érdeket sért. Méltóztassék azonban megengedni: amikor a kormányzat^ részéről erős elhatározás van arra, hogy végre a magyar szőlő- és borgazdaság érdekében rendet kíván teremteni és elhatározott szándékkal új termeléspolitikai irányt akar lefektetni, akkor e helyes termeléspolitikát akadályozó statusquo fenntartása céltalan és helytelen lenne. A magyar kormányzat a nemzetet nézi és nem a parciális érdekeket és védi a gyengébbet az erősebbel szemben, vagyis kötelességét teljesíti I A túlzott telepítési láz^ csökikentésére szolgál a 24. §-nak az az intézkedése, amely szerint telepítési illetékeket kell fizetni. A homok- és hegyvidék közötti telepítési költségkülönbözetet a 3 és 7 fillér közötti differencia helyesen fejezi ki. Foglalkoznom kell, igen t. Ház. külön a 25. §-szal is, amely bizonyos területeken borértékesítési járulék fizetését teszi kötelezővé bizonyos birtokkategóriáknál, illetve bizonyos nagyobb, öt holdon felüli, szőlőbirtokoknál. Ez a trendelkezés; tulajdonképpen logikus következménye az előbb mondottaknak és a nem különösen szőlőmüvelésre szolgáló területeken lévő szőlők visszaszorítását célozza egyrészt, másrészt pedig ez a rendelkezés azt a talajelőnyt, amelyet a többi talajon, tehát hegyen és futóhomokon telepített szőlőkkel^ szemben élveznek, az egyetemesség gondolatának szem előtt tartásával és^ ennek érdekében felhasználjuk. Ennek törvényes alapon való igénybevétele nemcsak a magyar szőlő- és borgazdaság fejlődésének biztosítását jelenti, hanem logikusan folyik az előbb elmondottakból és a tötrvényjavaslat szelleméből is. T. Ház! Ezzel a kérdéssel végeznék is, de úgy érzem, nem árt egy XVIII. századvégi francia tudósnak, Chaptalnak, egyik-másik idézetét felolvasnom, amelyet 1805-ben adott közre magyar nyelven nemes Fábián József assessor. Itt olvassuk (olvassa): „A hegy töviben szembetűnik a fogyatkozások a szőílőtőkére nézve... annak fürtjei sohasem lesznek olyan cukrosak és nem vesznek magukra ülése 1938 június 2U-en, pénteken. 119 olyan jó illatot, mint a hegy derekán.« Majd máshol (olvassa): »A kövér s nagyon hajtó földre pedig csak határozza magát a gazda, mikor fel akarja áldozni a bor jóságát annak bőségének« De ezt is mondja (olvassa): »A szőlőtőnek csak a száraz és könnyű, a gabonának pedig a nehéz és trágyás földet tartotta meg a természet.« A fordító, aki veszprémmegyei ember, a Somlyó hegyéről és boráról írott jegyzeteiben így szól (olvassa): »Mert amint régenten mondatott: hegy szőlőnek, völgy rétnek.« De úgy érzem, nem áfrt megemlítenem a külföldi szőlőgazdasági intézkedéseket sem, amelyek a magyarországi helyzetekhez hasonlóan a szőlőmüvelés biztonságát és rentabilitását bizonyos vidékeken különösképpen biztosítani akarják. A portugál törvény általánosságban eltiltja a szőlő telepítését. A portugál törvény szerint a síkvidéki szőlők 10%-át ki kell vágni. A francia 1933. évi törvény a bortermő birtokokon 5—100 frank adóval sújtja a bor hektolit^riét. a borkésrletekef zárolja és ugyancsak szőlőterületeik kiirtásáról szól. Spanyolország szintén foglalkozik a szőlőtelepítés korlátozásával, éppen úgy, mint Ausztria. A német csatlakozás után az ausztriai búzaföldekről eltüntetik a szőlőt. A törvény javaslat 27. §-a foglalkozik az úgynevezett közvetlenül termő amerikai szőlőkkel. Amint tudjuk, ez szintén régi témája a magyar szőlőgazdaságnak és e szőlőfajnak eltüntetése a magyar borpiacról, egyúttal a magyar bor jóhírnevének biztosítását is jelenti. Ami az Othello kérdését illeti, a törvényjavaslat helyesen intézkedik, mert hiszen e szőlőfajnak termelése ma még egy ideig szükségesnek látszik és kiirtása túl nagy zökkenőt jelentene, bár a magyar bor hírnevét nem növeli ez a szőlőfajta sem. A törvényjavaslat 28—31. §-a tulajdonképpen már életben lévő rendszabályokat tartalmaz a szőlővesszőíkről, a szőlőoltványok forgalomba hozataláról. Fontos paragrafusa a törvényjavaslatnak a 32. §, amely a törzskönyvezésről szól. Azt hiszem, hogy ennek pontos elvégzése után végre magyar szőlő- és borgazdasági statisztikánk is helyes és pontos lesz. A törvényjavaslat 33. §-a a borpropagandáról szól. Ha a magyar borpropagandával szembeállítjuk például a sörgyárak propagandáját, akkor azt hiszem, az összehasonlítás eredménye a jbor szempontjaiból nagyon szomorú lesz. Mindenesetre még szomorúbb azonban, hogy a magyar szőlősgazdaosztály, de különösen a magyar borkereskedelem még eddig nem tudott áldozni saját propagandájára és. e tekintetben is az államnak kell segítségére mennie. A legutóbbi időben úgy a francia, mint az olasz, de még előlbb a német propaganda olyan méretű volt, amilyent a magyarországi laikus közönség el

4 sem tud képzelni. Bernkastellben a Mosel partján egy napon egy kútból víz helyett bor folyik a városi lakosság számára, (Mozgás a baloldalon.) Franciaországban nemzeti borünnepet rendeznek és Olaszországban a szőlők fogyasztására külön nagy szőlőnapokat iktattaik be. Költészet, művészet, hatóság, társadalom ezekben az országokban mind rendelkezésre áll a szőlő éa- bor kultúrájának. Én hiszem, hogy f e törvényjavaslatnak idevonatkozó intézkedése és a földmívelésügyi minisz-