Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

116 Az országgyűlés képviselőházánakKSS6, .ülése 1938június 2

â~èn, pénteken. hatalmat is ad. A kötelező megalakítás tehát halasztást szenvedett akkor is, mígnem az 1894 évi X1L törvénycikk az önként alakult hegyközségek számára szervezeti és működési szabályzatot adott. Ettől az időponttól kezdve is azonban a teljesen széttagolt és érdekeibeü sem mindig azonos szőlősgazda-osztály az ÖD kéntes társuláson alapuló helyi és országos képviseletei! önzetlen, bátor és szakértő vezetőivel fejtett ki munkát. JN agyon régi, érdemes vidéki szakegyesületeink vannak és amikor 1902-ben a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete az Umge. szőlészeti szakosztályából országos érdekképviseletté vált, ettől a2 időtől fogva a magyar szőlősgazdaérdekek ÖÜ állóan és elkülönülten léptek fel a magyal gazdasági életben. • Hibát követnék el, ha e helyről is, amikor ilyen sorsdöntő szőlősgazdaérdekekről van szó, nem emiékezném meg azokról, akik ezt az országos érdekképviseleti szei vet létrehozták, felismervén a magyar szőlő- és borgazdaság egészen különös erdekeit, de egészen különös nemzetgazdasági fontosságát is. Az alapítók már régen itt hagytak bennünket, de Isten kegyelméből még az élők között látjuk grói Zseiénszky Róbertet, az egyesület első elnökét, aki nemes, magyar földszeretetéből mindig nagy részt adott a magyar szőlő- és borgazdaságnak. De itt hagyott minket mind a négy alelnökünk is: Baross Károly, az egyesület szervezője és alapítója, Bernát Béla, az egyesület későbbi elnöke, Tokajhegyalja követe, báró Bohus László, főrendiházi tag, Aradhegyalja kitűnő vezére és Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselő, a Balaton partjának lelkes vezetőférfia. Az első 45 tagú igazgatóságból már csak kettő van az élők sorában. Ezek mind szerelmesei voltak a magyar szőlőnek és a magyar szőlősgazdák köszönettel adóznak nekik ma iù. A magyar szőlősgazdaérdekeltség azonban wm az 1894. évi törvényben, sem a Magyar Szőlősgazdák Urszágos Egyesületének odaadó és lelkes munkájával nem mutathatott általános érvényű erőt, amit a magyar szőlősgazdaérdeíkeltség az utóbbi 36 esztendő alatt nem egyszer állapított meg saját magáról is. E megállapítás logikus következményeként állandóan követelte a hegyközségek kötelező megalakítását, aminek eredményeképpen született meg az 1929. évi XVII. te, amely kötelezőleg írja elő a hegyközségek alakulását, azokban a községekben, amelyekben 150 katasztrális hold szőlő van. Anélkül, hogy ennek a törvénynek részletes ismertetését adnám, csak röviden vagyok bátor rámutatni arra, hogy ennek a törvénynek nem voltak meg a megfelelő előfeltételei gazdaságpolitikai szempontból és benne tartalmilag is hibák mutatkoztak bizonyos irányban. Közel tíz esztendeje annak, hogy a gyakorlati tartalmi hibák miatt ennek a szándékaiban nemes törvénynek m megváltoztatásáról megkezdődtek a tárgyalások, de viszont ezek a hibák az okai annak, hogy a törvény végrehajtás utasítása tulajdonképpen elmaradt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyaltatott már az érdekeltségek előtt is és a hely zet már-már úgy alakult, hogy a képviselőház elé is kerül. Nem árulok el titkot. — és ha szabad — elmondhatom, hogy a közelmúltban a javaslat képviselőházi előadását tisztelettel mégis elhárítottam magamtól, mert nem tartottam a körülményeket olyanoknak, hogy i ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni lehessen. Nem tartottam helyesnek, hog> a szesztörvénynek a mezőgazdasági érdekek felé való megváltoztatása és a megfelelő szőlőgazdasági termeléspolitikai alapelvek lefektetése nélkül olyan kényszertarsuias béklyóiba kényszeritsük a magyar szőlősgazdaosztályt, amely a rentábilis szőlőgazdaságot és bortermelést nem biztosítaná számára, de emellett terhet róna rá. Ezt az álláspontomat néhai Gömbös Gyula miniszterelnök úr teljes inertekben magáévá tette és ettől az időponttól kezdve került junktimba a hegyközségi javaslat a szesztörvénynyel, amely junktimot a következő kormányok és így a jelenlegi kormány is megtartott. így került napirendre most mind a két törvényjavaslat együttesen. A történelmi hűség kedvéért voltam bátor ezeket elmondani és az országházán keresztül a magyar szőlősgazda osztály tudomására hozni. A helyzet azonban változott ma és egy agrár szesztörvénnyel gazdagabban, a hegyközségi törvényben helyes termeléspolitikai alapelvek lefektetése mellett a szőlősgazdaosztálynak törvényes szervezete egy jobb jövő záloga lehet, amelyért érdemes lesz vállalni a minimális terhet és a rendszerbe foglalt termelés munkáját! T, Ház! A gazdasági érdekképviseletek működése mind jobban és jobban fordul az államhatalom felé segítségért és ha ma egyesek a totalitásos államelméletek ellen sokszor emelik fel ugyan szavukat, mégis ehhez a szidott államhatalomhoz fordulunk nem egyszer segítségért. Én látom és tudom hosszú közéleti tapasztalataim után, hogy e segítségnyújtásban a magyar állam néha talán képességein túl is rendelkezésre áll, de látom és tudom, hogy e segítségnyújtásra mindig megvolt és megvan a készség. Az idők sodra úgy hozta magával. hogy az állam, mint gazdasági közösség is jelentkezik és így feladatai közé került az egyéb feladatokon kívül^úgy az egyesek, mint az' összesség gazdasági érdekeinek támogatása és védelme. De nagyon jól tudjuk, hogy ez a gazdasági közösség az államnak egymásközti viszonyában is mindjobban és jobban nyomul előtérbe. Amikor azonban ezt látjuk, amikor érezzük, ismerjük és elismerjük, akkor meg kell adni á lehetőséget arra, hogy az^ államhatalom ezt a támogató feladatát kellőképpen el is végezhesse. Ezt nem lehet azokra az érdekképviseleti munkákra alapítani, aomely érdekképviseletek, ha nagy tömegek mozdulnak is meg felhívásukra — mint pl. 1926-ban a Tattersallban tartott gyűlésen a borfogyasztási adó eltörlését követelve — mégis ez a tömeg a maga szerves együttműködésével, gazdasági és érdekvédelmi Öntudatával teljes számban nem vesz részt az összeséget érdeklő minden momentumban. Az államhatalom tényezői csak akkor nyúlhatnak az összeség hóna alá, ha az összeség maga is elősegíti azt önmaga hiánytalan megszervezésével és így lehetővé teszi azt, hogy az érdekek hiány ta

1 an ismeretében az állam cselekedhessek is. Ez vonatkozik kétszeresen a mezőgazdáságra, de vonatkozik különösen a szőlőgazdaságra is. Ezt érezték azok, akik a hegyközségek kötelezővé tételét évtizedeken át sürgették és ez az oka annak, hogy az indokolás maga is, mint a szőlősgazda-társadalomnak régi kívánságára hivatkozik. Az érdekvédelem azonban nem merítheti ki az érdekképviselet egész munkáját. A közös érdekek elősegítése a közös munkák oly kez-