Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-336
110 Az országgyűlés képviselőházának ható — a 8 P-t is meghaladta. Az ipari szeszgyártásnál tehát a feldolgozási költségek figyelembevételével aligha adódik több haszon, mint a mezőgazdasági szeszgyártásnál. Az ipari szeszgyárak terhére írta tegnap több felszólaló a behozott melasznak és cukornak feldolgozását. (Zaj a jobboldalon.) Hogy a behozott melasz, illetve cukor féldolgozásának engedélyezésére szükség volt-e, vagy sem, azt minden esetben a pénzügyminisztérium döntötte el s erre azért volt szükség, — ez a behozatal semmi összefüggésben nem volt és nincsen a megkötött répaszerződésekkel — hogy rossztermésű években a szeszellátásban ne legyen fennakadás. E miatt soha egy kiló mezőgazdasági nyersanyaggal több nem maradt feldolgozatlanul, különben is ilyen engedélyeket csak kivételes esetben adtak meg nem előnyös feltételek mellett. Sajnos, amikor ez a kérdés korábban ismételten szóbakerült, akkor a pénzügyminiszter nem indokolta meg ennek szükségességét, hanem ígéretet tett arravonatkozólag, hogy ilyen behozott melasz, illetve cukor feldolgozását többet nem fogja engedélyezni. Ebből logikusan mindenkinek arra kellett következtetnie, hogy a megtörtént engedélyezések körül valami nem volt rendben. Ha az akkori pénizügyminiisizter felállt volna ;és azt mondotta volna, hogy: ezeket az engedélyeket azért kellett kiadnom, hogy ne legyen fennakadás a szeszellátásban és ha újból ilyön eset fog előfordulni, akkor sem tudok mást tenni, — akkor mindenki tisztában lett volna a dologgal, e helyett azonban természetesen mindenkiben az a benyomás támadt, íhogy itt valami rendben nem lévő dolog történt. Meg méltóztatnak majd látni, hogy ilyen esetek a jövőben sem lesznek elkerülhetők. Előre kijelentem, hogy soha nem fogok ezen a címen, de más nem helytálló címen sem támadást intézni a monopólium ellen, mert ha ez egyszer meg van, akkor az ország érdeke és mindnyájunk érdeke megkívánja, hogy minél jobban funkcionáljon, meg méltóztatnak azonban látni, hogy ilyen esetek már az idei ősz folyamán sem lesznek elkerülhetők, mert amint az említett években a rossz termés miatt, úgy az idén az átmenet miatt nem fog elég szesz rendelkezésre állni. T. Ház! Ezek a dolgok ugyan már nem aktuálisak, mégis bizonyítják, hogy az ipari szeszgyárak a mezőgazdasági ipar egyik pregnáns kategóriájába tartoztak; nem oszthatom tehát azt a megállapítást, hogy aki az ipari szeszgyárak ügyét .magáévá teszi, az tisztán üzleti, aki a mezőgazdasági szeszfőzdék álláspontját képviseli, az tisztán mezőgazdasági érdekeket véd. Méltóztassanak nekem elhinni továbbá, hogy az ipari szeszgyárak eddigi nyersanyagszállítói és azok, akik a jövőben ilyenek lettek volna, nagyon is érzékenyen fognak károsodni az új törvény folytán. T. Ház! Nem akarom megismételni a monopólium és annak kockázata tekintetében több oldalról elhangzott aggályokat. Legyen szabad azonban megemlítenem, hogy ha már a monopólium mellett döntött a kormány, akkor ebbe a konstrukcióba redukált kerettel az ipari gyárakat is be lehetett volna tenni, sőt ebben az esetben — merem állítani — a kincstár anyagilag jobban járt volna és a többi érdekeltek sem jártak volna rosszabbul. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fellner Pál: Negyedóra meghosszabbítást kérek. . ülése 1938 június 24,-én, pénteken. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta, méltóztassék folytatni. Fellner Pál: Köszönöm szépen. A kalkulus igen egyszerű. Az 56.000 hektoliteres keret az ipari gyárak részére 48.000 hektoliter többletet jelentett volna, mert 8000 hektolitert amúgy is kapnak az ipari gyárak. Tehát, ha az egész 48.000 hektoliter exportra kerül, a monopóliumnak ebből legfeljebb 600.000 pengő vesztesége lehetett volna, amivel szemben megtakarították volna a kisajátítási árat és a megváltott gyárak amortizációját, amely tételek egyedül kiadják ezt a 600.000 pengőt. Mint további megtakarítás jelentkeznéik a két gyár készenlétbentartási költsége, amely most a kincstárt fogja terhelni, különben pedig a megmaradt gyárakat terhelte volna, nem is szólva az így eleső társulati-, jövedelmi- és keresetiadó-hányadokról és a szeszen keresztül értékesítésre kerülő mezőgazdasági nyersanyagmennyiségek csökkenéséről és nem szólva többszáz munkás, ezren felüli kampánymunkás és egy sereg tisztviselő kenyértelenné válásáról. T. Ház! Sok szó esett a kisajátítás feltételeiről is. Ez a javaslat egyik punctum saliense. Ma már nem azért foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert érdekeinket érinti, hanem azért, mert elvi precedensalkotás szempontjából rendkívüli horderejűnek tartom. Ezt a megjegyzésemet azért nem az időközben elfogadott 23. §. tárgyalásánál tettem meg, nehogy úgy lássék, mintha haza akarnék beszélni. Nem is. akarok vitát provokálni a felett a szerintem nagyon is vitatható tétel felett, hogy vájjon a termelési jog eltiltásáért jár-e kártérítés, vagy sem; az egyszerűség kedvéért elfogadom, hogy nem jár kártérítés. Bár a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ez jogelkobzásnak minősíthető, a törvényjavaslat ezen messze túl megy, inert nemcsak hogy kártérítés nélkül tiltja el ja gyárakat a termeléstől, hanem ezen túlmenőleg gyárat, épületeket, berendezést és ingóságokat a valódi érték egy hányadán veszi el. Amint a miniszter úr tegnap mondotta, a gyárak különben lerombolhatnák gépeiket, vagy másra használhatnák fel, ezt pedig a közérdek nem ^engedi meg, tehát elviszi az állami az érték törtrészéért. T. Ház! Nem lehet közérdekkel megindokolni azt, hogy amikor egy gyárat már eltiltottak a termeléstől kártalanítás nélkül, akkor a gyár azonfelül még a berendezését is köteles legyen odaadni. Elnök: T. képviselő úr, a kártalanítás kérdése más szakaszhoz tartozik. Fellner Pál: Engedelmet kérek ez összefügg ezzel a szakasszal. De nem fogok róla tovább beszélni. Elnök: Annál a szakasznál méltóztassék ezt kifejteni, amely erre vonatkozik. Fellner Pál: Bátor voltam említeni, hogy érdekelve vagyok és ezért nem szólaltam fel az illető szakasznál. Elnök: Méltóztassék rövidre fogni ezt a kérdést. Fellner Pál: Itt az a jog sem adatott meg az illető gyáraknak, hogy ha a kisajátítási árakról lemondanak, akkor a gépi berendezések kincstári tulajdonba vétele alól mentesülnek. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azt is megindokoltam!)
