Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. helyét ilyen szörnyű körülmények közötti Nekünk megvan a magunk nagy nemzeti vezére, megvan ebben a nemzetben a belső öntudat, es én meg vagyok győződve arról, hogy az ő vezérlete alatt és a magyarság tiszta, függetlenségi öntudatával, teremtő munkára kész elszántságával ez a nemzet ki fog lábolni mat bajaiból és megteremti a maga régi nagy ságát. Mindezek után nyilatkoznom kellene a költségvetés elfogadását vagy el nem fogadását illetőleg. Ezt a költségvetést az előző kormány nyújtotta be, a mai kormány pedig átvette. Amikor erről nyilatkozom, legyen szabad visszatérnem a. miniszterelnök úr beszédének utolsó passzusára, amely valósággal megrendítő hatást telt rám. Egy hivő ember arcát láttam, aki tudatában van a legnagyobb felelősségnek, nemcsak annak a felelősségnek, amellyel az alkotmányos tényezőknek, Kormányzó Urunknak és ennek a Háznak tartozik, nemcsak annak a felelősségnek, amellyel a nemzetnek és a történelemnek tartozik, hanem annak a felelősségnek is, amellyel az Istennek tartozik s ez a legmélyebb, legfundamentálisabb és legnagyobb felelősség az ember életében ezen a világon. Egy hivő ember van a szemem előtt, aki tudja, hogy mindazért, amit tett és amit tenni fog, számot kell adnia sub specie aeternitatis az örökkévaló Isten színe előtt. \A. miniszterelnök úrnak ez a megrendítő invokációja, amellyel útjára elindult, bennem és nagyon sok jó magyar emberben, hivő keresztyén magyar emberben azt a meggyőződést keltette, hogy jó és erős kézben van az ország hajójának kormánykereke. Éppen ezért, amikor a miniszterelnök úrnak ezekre az utolsó szavaira gondolok vissza, befejezésül nem nyilatkozom az elfogadat« kérdésében, hanem^ azt kívánom, hogy örökkévaló Isten, akihez a miniszterelnök úr felfohászkodott, áldja meg mind a két kezével ennek a kormánynak ti munkáját, hogy ezt az országot, ezt a megtépázott, jobb sorsra érdemes, becsületes, tisztességes, munkára kész nemzetet valóban boldogabb és biztosítottabb jövendő felé vezethessék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől, középen és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: vitéz Marton Béla! Elnök: vitéz Marton Béla képviselő urat illeti a szó. vitéz Marton Béla: T. Képviselőház'^ Pártom nevében is kijelenthetem, bogy őszinte öirömimel hallottam Tildy Zoltán barátom és képviselőtársam beszédét. A képviselő úr a magyar nemes gondolatvilágának adott kifejezést akkor, amikor olyan elismerő szavakkal emlékezett meg Darányi Kálmán vojlt miniszterelnök úrról. Ez visszhangra talált e párt minden tagjának: lelkében, mert Darányi Kálmán igaz magyar emberként, egész férfiként nagy szociális érzékkel, hűségesen szolgálta a nemzet érdekét. De örömmel vettük tudomásul azt is, bogy utódjának, Imrédy Béla miniszterelnök úrnak (munkájára a képviselő úr a tió Isten 'áldását kérte. Ezekben a nehéz történelmi időkben felelősségteljes magyarként fejezte be beszédét a képviselőtársam és éppen ezért az pártkülönbiség nélkül mindannyiunk lelkében visszhangra kell, hogy találjon. (Ügy van! Ügy van! half elől és középen.) ülése 1938 május 23-ún, hétfőn. 89 Igazat adok a képviselő úrnak abban is, hogy aggódó lélekkel felhívta a magyar társadalmat, hogy a nemzet nagyjait tiszteljük meg. Tálán sohasem volt olyan nagy szükség, amint most, arra, ihogy a nemzet nagy értékeit ne sajátítsa ki magának egy csoport vagy frakció sem, (hanem a nemzet egyetemének tisztelete vegye őket körül. (Ügy van! Ügy van! jobb felől) Lehetetlennek tartoom hogy 1938 májusában olyan röpiratszerű újságok jelenhessenek meg, melyben fennen hirdetik, bogy Hunyadi János és Mátyás király oláh volt. Ez a nemzet érdekével homlokegyenest ellenkezik. (Peyer Károly: Ki adta azt ki!) A szociáldemokrata »A villamos«, »Rohamra!« című röpirata. (Peyer Károly: Ilyen lap nincs nálunk 0 De igazat adok kép viselő társamnak abban is, bogy ebben a világnézeti bárdban, amelyben ez a nemzet kétségtelenül áll és amely világnézeti harcot meg kell vívnia, elsőrendű fontossága van annak, hogy ez a harc egészen világosan magyar bare legyen, magyar kondolatvilággal- Ebben az országban, ezekben a nehéz órákban ne legyen senki sem frankofil, sem gerananofil, sem. fasiszta, sem hitlerista, hanem annál tötfhetetlenebbül magyar. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezek után a költséírvetésre térjek át és annak az érzésemnek adjak kifejezést, bogy bosszú idők óta magyar kormány nem nyújtott be költségvetést olyan történelmi időkben, mint az 1938-as esztendő és éppen ezért fokozott örömmel üdvözlöm pártom névében is a költségvetést, mert egyrészt a beruházási törvénnyel kapcsolatosan nagy nemzeti céljaink szolgálatában áll, másrészt pedig mert költségvetésünk bosszú évek óta először van egyensúlyiban. Bizonyos, hogy a költségvetés egyensúlya még imindig nem a köteles, r hanem a megfogható adóalanyok áldozatos erőfeszítésének az eredménye, de a többletbevételből egy tekintélyes rész, hatmillió penlgő, mégis a társulati adóra és a jövedelemadóra^ esik. Itt fokozott örömmel üdvözlöm a Darányi-kormány pénzügyminiszterének, — aki a jelenlegi kormánynak is pénzügyminisztere és aki iránt teljes bizalommal vagyok — valamint Imrédy Béla miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, hogy a közeljövőben új társulati adótörvényt hoz a Ház elé. Szükség van erre, t. Ház, szükség van azért, mert az igazságos és arányos adózás az igazságos és arányos nemzeti életnek az alapja. Örömmel vesszük a szesztörvény mihamarabbi benyújtására, valamint a házadó rendkívüli pótlékának eltörlésére és a mezőgazdasági hitel helyreállítására irányuló komoly szándékot. A magyar gazdasági politika legnagyobb hibájának tartom, hogy a hitelt a múlt évtizedekben nem állította be megfelelően a nemzeti termelés szolgálatába. A munkára mozgósított nemzet minden egyes tagjának részt kell vennie a termelésben és fogyasztásban, ennek azonban előfeltétele az, hogy a nagytőke többé ne gyakorolhasson döntő befolyást a gazdasági életben és az állam felett T. Ház! 1931 óta a külföldi hitelt a belső hitel pótolja, a háború vesztes államok a termelés fokozásával pótolják a javakat és azt arany nélkül a nemzet munkájával finanszírozzák. Nálunk is gazdasági mozgósításra van szükség, de ebben a gazdasági mozgósításban csak egy hatalom parancsolhat, és ez: az