Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. hogy a választójogi törvénnyel természetszerűleg mi sem vagyunk (megelégedve és nem is szavaztuk meg, de mégis nagy lépésnek tekintjük a múlttal szemlben a titkosság általános bevezetését az országban (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és h-a imagát ezt a törvényt mi sem tartjuk megfelelőnek, ezt az eredményt még akkor is értéknek tartjuk az ország szempontjából. De -a szociális téren is vannak a múlt kormánynak komoly alkotásai. Megemlítem a földhöz és házhelyhez juttatott nagyon sok kisemlber anyagi ^kérdéseinek rendezését, 'amely szintén nem" tökéletes és nem egészen megfelelő, de nagy lépést jelent a múlttal szemben (Horváth Ferenc: Ez igaz!) és az egyszobakonyhás házak adójának elengedése is nagyon sok kisembert erintett és érdekelt. A gazdatisztek kötelező nyugdíjbiztosításáról, de még inkább a földmunkások öregségi 'biztosításáról szóló törvény (Ügy van! Ügy van! a jobb? olalon.) olyan szociális alkotások voltak, amelyek^ különösen kifejlesztésük esetén — amit Imrédy miniszterelnök úr beimutatkozó beszédében kilátásba helyezett — rendkívül nagy és komoly eredményt jelentenek a szociális haladás terén ebiben a?, országban. T Ház! Én a Darányi-kormányzatot sem temetni, sem dicsérni nem állok itt, egyik sem feladatom, de konklúzióként mégis megállapítom azt, hogy ez a korszak nem volt terméketlen az ország politikai és fközéletére. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Miért kellett akkor megbuktatni, ha olyan jó volt?! — Gr. Festetics Domonkos: Kérdezd meg a felsőházban!) Tényleg itt áll ez a kérdés, amelyet Rakovszky Tibor igen te képviselőtársam vetett fel és amely nagyon sok ember lelkében felvetődött a kormányválság idői alatt. ' (vitéz Martsekényi Imre: A miniszterelnök úr adta meg a választ! — Br. Berg Miksa: Elfáradt! — Rakovszky Tibor: Ki fárasztotta el?) T. Képviselőház! Tényleg itt volt előttünk, itt bent is ez a kér clés, hogy Darányi Kálmán kormányának utolsó heteiben miért érzte az ország nagyon sok jó fia azt, hogy változásra van szükség, miért érezte maga a lemondott miniszterelnök úr is, miért kellett bekövetkeznie most ennek a kormányválságnak? (Haám Artúr: A láthatatlan front) Kétségtelen — és ezt teljes objektivitással meg kell állapítanom, — hogy Darányi Kálmán kormányzatának utolsó heteiben valami bizonytalanság, ingadozás mutatkozott az ország egész közéletében (Gr. Festetics Domonkos: A zsidók szabotáltak!), mindenki várt valami változást, mindenki várt hatékonyabb és erősobb megnyugtatást. _ erősebb kezet, és ne-kom az az érzésem, t. Ház, hogy bár Darányi Kálmán kormányzatában megvolt minden jószándék, minden korrektség az ellenzéki pártok, az egész parlament és a közélet iránt, megvolt a szociális érzék, a nép iránti komoly szeretet, (Rakovszky Tibor : Ez igaz ! ) mégis az országvezetés metódusaiban kellett valami hibának lennie, hogy ez a meglazulás, ez a bizonytalanság úrrá lett a magyar közéletben. (Haám Artúr: A nemzetközi zsidóság fúrása. — Rakovszky Tibor: A főrendek vacsoráztak. Ettől bukott meg!) Meglazult az országban a diszciplína, a fegyelem és bár történtek komoly, határozott kormányzati kijelentések (Farkas István: Mégis lezüllött mindén az egész országban!), ezeket a kijelentéseket két-három nap alatt elitta a föld, hatásuk megszűnt. Az is kétségtelen, hogy Darányi Kálmáu KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 május 23-én, hétfőn. 83 kormánya bizonyos vonalig szabadjára, engedett olyan törekvéseket, amelyek veszélyeztették ebben az országban a biztos és feltételnélküli rendet. Nem volt egészen tiszta és Őszinte a helyzet az utolsó két hónapban, mert lenn a vidéken azt látta az ember, hogy a vidéki kormánypárti lapokban nyíltan és határozottan a nyilas agitációt dicsérték s a vidéki tisztviselői társadalom egyes egyedei többé már nem is burkoltan, hanem egészen nyíltan állottak arra a vonalra, amelyet szélsőségesnek szokás nevezni ebben az országban. Kétségtelen, hogy ha az volt a cél, hogy ezeket valami hasonszervi gyógymóddal vezessék le ebben az országban, ez a kísérlet semmiképpen sem sikerült és rá kellett térni a másik vonalra (Farkas István: A tehetetlen bürokrácia úgyis megeszi ezt az országot!): .megszabni azt a határt, ameddig ez az agitáció . elmehet az ország gazdasági és politikai érdeI keinek veszélyeztetése nélkül. Objektíve óhajtok beszélni erről a kérdésről is, semmi személyi elenszenv nem vezet, sőt én minden politikai akarat számára, ameddig az ország törvényeit tiszteletben tartja, biztosítanám a szabad utat ma és a jövendőben is (br. Berg Miksa: Az eszmék szabad harcát!), ha ezek az utak nyíltak, őszinték, becsületesek, ha az ilyen törekvések őszintén megmondják azt a szándékot, amely őket nemcsak ma, hanem a jövendőben is vezeti. T. Képviselőház! Egészen kétségtelen dolog, hogy a szélsőséges fronton bizonyos áthangszereléssel állunk szemben. Régebben brutális őszinteséggel megmondották ezek a pártok és ezek a törekvések azt, hogy szemben állnak a parlamentarizmussal, szemben állnak ezzel a parlamenttel, becsmérelték és szidalmazták ezt a parlamentet, hiszen bírói ítéletek vannak már róla. Nyíltan megmondották azt is, hogy még az államforma kérdését is azután fogják eldönteni, miután hatalomra kerültek. (Rakovszky Tibor: Azt sem tudják eldönteni!) Ma ugyanaz a csoport, amely agitációjában, hivatalosan kiadott nyomtatványaiban ezt ilyen őszinteséggel megmondotta az országnak, szabadságról, alkotmányos útról és Kossuth Lajosról beszél a vidéken. (Farkas István :-Frázisok!) Mint a mnltban, a jövőben sem kívánok semmi mást, sem a kormányzattól, sem a többségi párttól, sem ezektől a mozgalmaktól, csak azt, hogy magyar emberhez méltó őszinteséggel tárják fel azokat a célokat, amelyeket el akarnak érni. Ha ezekhez a célokhoz sikerül megszerezniük a magyar nemzet többségét, ezt a nemzetnek minden fia tudomásul fogja venni, de őszintén meg kell mondaniok a célokat, amelyeket most — ismétlem — jelentékeny részben elburkolnak a magyar közvélemény elől. T. Ház! Nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor erről a kérdésről beszélek, mert annyi különféle csoport dolgozik az országban ezen az úgynevezett szélsőséges fronton, hogy általánosítani nem lehet és nem is szabad. (Br. Berg Miksa: A darizó mangárok pártja is megalakult! — Gr. Festetics Domonkos: PálffyDaun hova fog most menni? Nehéz lesz döntenie! — Zaj.) Ezekkel a mozgalmakkal szemben az előző kormány nem tudott világos és őszinte helyzetet teremteni s ezeknek a mozgalmaknak néhány képviselője és vidéki agitációja a kormányzattal szemben is olyan látszatokat tudott teremteni, amelyek megdöbbentették azt a józan magyar réteget, amely ma is Ï5