Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

84 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1938 május 23-én, hétfőn. töretlenül áll a tiszta magyar szabadságot képviselő alkotmányos pártok mellett. Egyébként nekem az az érzésem is volt a lemondott kormányzat utolsó heteiben, vagy mondjuk hónapjaiban, mintha az organikus, komoly, előre kitervelt kormányzati munkába beleszólták volna bizonyos taktikai szempontok, amit egy kormányzásnál mindig elítélendőnek tartok. A legelső dolog tehát ebben az új helyzetben az, amit az ország hercegprímása jóval, hetekkel az Imrédy-kormány bemutatkozása előtt megmondott valahol, hogy ebben az országban tiszta és világos beszédre van szükség. Ezzel köszöntött be a miniszterelnök úr. (Rakovszky Tibor: Cselekedetekre van szükség! — Br. Berg Miksa: Ez a legfontosabb!) Tiszta és világos beszédre van szükség, de ezenkívül tiszta és világos helyzetre is. (tfgy van! Ügy van! balfelől.) Ma már nem elég az országnak, hogy kijelentések történjenek, (Ügy van! Ügy van! balfelől.), hanem a tényekből kell tudnunk megítélni, hogy a kormányzat milyen vonalon hálád előre. (Krompaszky Miksa: A cselekvés vonalán!) Óriási feladatok előtt áll ma ez az ország, és lehet, hogy olyan történelmi próbáratétel előtt, amelyet meghozhat a jövő hét, de amelyet bizonyosan magában rejteget ez az esztendő. Ezért feltétlenül szükségünk van minden nemzeti erőnk töretlen megőrzésére és készentartására. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezért kiküszöbölendőnek tartok ma a nemzet életéből minden olyan momentumot, minden olyan tényt, minden olyan agitáció t és mindenkit, amely és aki a nemzet erőit sorvasztja vagy szétbontja. Mert lehet, hogy ez a történelmi adottság itt lesz a magyarság előtt, s ha megfogjuk, mindent megnyerhetünik, ha pedig elszalasztjuk, akkor talán soha többe nem jön vissza (Úgy van! Ügy van!) és akkor ez a nemzedék, ez a Ház, ez az egész mai magyar generáció örökre átkozott lesz minden jövendő generáció előtt, amely sorra jön itt a magyarság tengerében. (Ügy van! Ügy van! — Rakovszky Tibor: Ezért kellenék gyors reformok!) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hog-y ezután a bevezetés után néhány agrárkérdésről szóljak, őszintén megmondom, hogy a költségvetés áttekintése után, a pénzügyminiszter úr költségvetési expozén áuak meghallgatása után, sőt a miniszterelnök úr bemutatkozó beszéde után is még mindia; van bennünk bizonyos hiányérzet ebben a tekintetben. (Rakovszky Tibor: De mennyire!) Kétségtelen, hogy a múlthoz képest az agrárkérdések megítélése tekintetében nagy a fejlődés. Ezt örömmel tapasztaljuk mindnyájan itt ezen az oldalon is és ez a párt is, amelyet lényegében az agrárkérdések megoldatlansága hozott létre valamikor. Örömmel tapasztaljuk, hogy ma már egészen más a megítélés olyan kérdések tekintetében, amelyeket régen még felhozni is nehéz volt a magyar közéletben a nélkül, hogy egy pártot vagy valakit, aki erről beszélt, ne neveztek volna el legalább is »g-aalseviki«-nek. De az, hogy a kérdéseik megítélése tekintetében fejlődés van, bennünket még nem szabadít fel az alól a kötelezettség alól, hogy bizonyos kritikával és . bírálattal szemléljük a kormányzat szempontjait es törekvéseit az agrárkérdések vonalán. < Volt itt egy idő Magyarországon, amikor majdnem ,az egész államháztartás, söt majdnem az egész magyar közgazdasági élet minden terhét a mezőgazdaság hordozta, de hordozza ma már a fejlett nagyipar alapítási és fejlesztési költségei terhének, jelentékeny részét is. E tekintetben hiyatkozom annak a férfiúnak egy megállapítására, aki az autonóm vámtarifa-törvény tulajdonképpeni megszerkesztője volt. Ö ugyanis egy ankéten, amikor ennek a törvénynek előkészítéséről volt szó, egészen nyíltan megmondotta, hogy a mezőgazdasági termelő kell, hogy, vállalja azt a terhet, amely a köz szempontjából ipari termelésünk fejlesztése és ezzel nemzeti létünk pallérozódása érdekében elkerülhetetlen. Ezeket a terheiket a mezőgazdásági termelés vállalta; tiltakozott ellenük rögtön, de vállalnia kellett azoknak a törvényes intézkedéseknek következtében, amelyeket a Ház akkor tett. Ha meg akarjuk bírálni a magyar mezőgazdaság mai helyzetét, vissza kell néznünk a múltba és imieg kell állapítanunk, melyek voltak a. mezőgazdasági válságnak azok a tényezői, amelyeket ki kell küszöbölni most a mezőgazdasági termelés életéből. Ezek között a tényezők között ott volt a közteher, amely százszázalékos # emelkedést mutatott és mutat a ibékebeli adóterhekhez viszonyítva. Ott voltak a mezőgazdasági termelés immenzis kamatterhei, hiszen volt idő ebben az országban, amikor olyan erkölcstelen magasságban voltak a kamatterhek, (Ügy van! Ügy van!) hogy ezekkel szemben jogosan alkalmazni kellett volna a magyar törvénytárból soha ki nem küszöbölt uzsoratprvényt. A válsághoz természetszerűen hozzájárult a mezőgazdasági termeléshez szükséges üzemanyagok mérhetetlen ára. Ennek a mezőgazdasági válságnak legnagyobb tényezője azoniban az volt, hogy a termelési költségek hallatlan felemelkedésének idején kezdtek zuhanni a terményárak, egészen a mélypontigA mezőgazdaság egyre emelkedő^ közterhekkel és ^ üzemi terhekkel ^viaskodott, és ugyanazon idő alatt a házának és egyéb terményeknek az ára leszállott egészen hét ipengőig. Világos volt a helyzet és a konzekvencia nemi lehetett más, mint a mezőgazdaság szörnyű elesése és eladósodása. Kétségtelen, hogy ez a válság nem mélyült volna el, ha sikerült volna legalább az egyik tényezőt megfogni, az árszínvonalat tartani. Éppen ezért örömmel üdvözöltem a miniszterelnök úr beszédében azt a tételt, amikor ő bejelentette, hogy a mezőgazdasági termelés kérdéseiben legelső tennivalója a kormánynak a. ímezőeazdasági árszínvonal biztosítása tesz. T. Ház! Minden termelésben alapvető dolog, hogy egy termelés tudjon kalkulálni és számítani, legyen valami biztos bázisa. .Tudom, hogy ez a mezőgazdasági termelésben a legnehezebb, de a magyar kormányzatnak ebiben az agrárországban e ^tekintetben minden lehetőt meg kell tennie, és a többi termelési ágaknak, amelyeknek érdekében a mezőgazdaság annyit áldozott, vállalnia kell most az áldozatot, ha kell, annak a célnak elérése érdekében, hogy a mezőgazdasági árszínvonal feltétlenül biztosítható legyen. De, t. Ház, rámutatok M% egy tényre, amely nagyon szomorúan befolyásolja a mezőgazdasági árszínvonal kérdését. Sajnos, gazdáink, különösen a kisebb gazdák, annyira tőkeszegények, annyira pénztelenek, hogy legtöhbnyire már tavaszidőn hitelből élnek és amikor elkövetkezik az aratás ideje, akkor egyszerre kell piacra dobniok mindent, úgyhogy nagy az ! árukínálat és a minimális árak ellenére — 9 l